A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20315/2007/10. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. §, 673. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Puskás Péter

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.315/2007/10.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Zöld Katalin Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe, ügyintéző dr. Zöld Katalin ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a dr. Kmetty Ildikó ügyvéd (jogi képviselő címe) és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (címe) által képviselt alperes neve alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2006. december 13. napján meghozott 30.P/P.III.20.547/2006/17. számú ítélete ellen az alperes részéről 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, az alperes fizetési kötelezettségét 1.883.945 (Egymillió-nyolcszáznyolcvanháromezer-kilencszáznegyvenöt) forintra, ebből 941.972 (Kilencszáznegyvenegyezer-kilencszázhetvenkettő) forint után 2006. szeptember 6-tól, 941.973 (Kilencszáznegyvenegyezer-kilencszázhetvenhárom) forint után 2007. november 12-től járó kamatára leszállítja, ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 96.000 (Kilencvenhatezer) forint elsőfokú perköltséget.

A felperes illetékfizetési kötelezettségét 224.900 (Kétszázhuszonnégyezer-kilencszáz) forintra felemeli, az állam által viselt illeték összegét 113.000 (Száztizenháromezer) forintra leszállítja.

Az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az ítélőtábla a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 36.000 (Harminchatezer) forint másodfokú perköltséget, térítsen meg továbbá az államnak külön felhívásra 142.500 (Száznegyvenkétezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket. A fennmaradó 56.500 (Ötvenhatezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

V. Á. J. gondnokolt (továbbiakban: örökhagyó) 1996. november 26-án ... (helységnév1) hunyt el, a ... Pszichiátriai betegek otthonában. Az örökhagyó hagyatéki eljárásában gondnoka dr. K.I. ügyvéd bejelentette, hogy az örökhagyó szülei elhunytak, 16 évi gondnoki tevékenysége során más hozzátartozójáról, vérszerinti rokonáról tudomást nem szerzett. Az örökhagyó hagyatékát a ... szám alatti lakásingatlan, valamint a gyámi fenntartásos takarékbetétkönyvben lévő 1.393.782 forint, egy bemutatóra szóló 24.989 forint betétet tartalmazó takarékbetétkönyv és 13.934 forint letétbe helyezett készpénz képezte. A bejelentett hagyatéki teher 41.387 forint temetési költség, 22.965 forint közjegyzői díj, valamint 50.000 forint gondnoki díj volt. A hagyatéki eljárásban a közjegyző az örökhagyó állandó lakóhelye szerinti illetékes ... Polgármesteri Hivatalnál hirdetmény kifüggesztését rendelte el, amiben tájékoztatást adott, hogy az örökhagyó ismert örökösök hátrahagyása nélkül hunyt el. Ezért felhívott mindenkit, aki a hagyatékra igényt tart, hogy azt 30 napon belül jelentse be. A hirdetményre örökös nem jelentkezett, ezért a közjegyző az örökhagyó hagyatékát az alperesnek adta át.

Az alperes az örökhagyó hagyatékát képező ingatlant a 2000. szeptember 25-én kelt adásvételi szerződéssel 2.300.000 forint vételárért értékesítette M. Cs. vevő részére, akinek tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba 2001. április 10-én került bejegyzésre.

A felperes és felperes testvére jogi képviselőjük útján a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Jogi Főosztályának a 2005. október 11-én kelt levelükben a hagyatékkal kapcsolatos igényüket bejelentették. Ebben előadták, hogy csak a közelmúltban értesültek rokonuk elhunytáról, ezért igényüket a hagyatéki eljárásban érvényesíteni nem tudták. Tudomásuk szerint az elhunyt után öröklésre jogosult más hozzátartozó rajtuk kívül nincsen. Örökösi minőségük igazolására anyakönyvi kivonatok másolati példányait küldték meg. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság 2005. november 10-én kelt válaszirata szerint az öröklési igényt peren kívüli eljárásban nem ismerheti el, a bejelentők örökösi minőségük megállapítása érdekében pert indíthatnak.

A felperes a 2006. február 6-án előterjesztett keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy a Ptk. 599. § (3) bekezdése és a Ptk. 609. §-a alapján ő az örökhagyó egyedüli örököse. Az ingatlan vételárának követelésével összefüggésben utalt arra, hogy mivel a hagyatéki ingatlant az alperes eladta, a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet. A felperes a jóhiszeműen, kereskedelmi forgalomban és ellenérték fejében szerző harmadik fél tulajdonjogát nem vitatja. Az alperes jogalap nélkül gazdagodott, ezért a felperes a gazdagodás helyébe lépő érték megtérítésére kéri az alperest kötelezni. Nem vitatja, hogy az alperes a pert megelőző bejelentésig mindvégig jóhiszeműen járt el, ezért a kamatfizetés kezdő időpontjaként örökösi minősége bejelentését jelölte meg. A keresetlevélhez mellékelte testvére nyilatkozatát, amellyel az örökhagyó után őt illető örökséget visszautasította.

Módosított keresetében az alperest 3.732.705 forint tőke, annak 2005. október 11-től a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata, továbbá perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Követelésének jogalapjaként az ingatlan vételára vonatkozásában a Ptk. 361. § (1) bekezdését jelölte meg. A hagyatékba tartozó pénzösszegekkel kapcsolatban pedig jogalapként a megadott jogszabályok alapján öröklés jogcímén tartott igényt.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A követeléssel szemben elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő. Utalt arra, hogy a hagyatékátadó végzés 1997. novemberében emelkedett jogerőre és a felperes először 2005. október 11-én kelt levelével szólította fel teljesítésre, ami október 13-án érkezett meg. A hagyatékba tartozó ingatlan 2000. szeptember 5-én került értékesítésre, így mindkét időponthoz képest az öt éves elévülési idő eltelt.

Amennyiben a bíróság elévülési kifogását nem tartja alaposnak, védekezése szerint a felperes nem bizonyította kizárólagos törvényes örökösi minőségét. A csatolt családfa hiányos, azon az örökhagyó édesanyja vonatkozásában a nagyszülői parentéla nem került feltüntetésre, valamint az örökhagyó édesanyja Z. K. vonatkozásában születése és halála nincs igazolva. Felszólító levelében a felperes a nagyszülők leszármazójaként tüntette fel V. Gy. is, aki azonban a keresetlevélhez csatolt családfán már szerepel. Nevezett 1912. március 13-án született és 1995. november 11-én hunyt el, nős családi állapotban. Ezért az ő vonatkozásában igazolnia kell a felperesnek, hogy V. Gy. házastársa elhunyt, illetve leszármazói nincsenek. Megítélése szerint a felperes testvérének örökséget visszautasító nyilatkozata nem elfogadható, mert az örökös az öröklés megnyílta után utasíthatja vissza az örökséget, ha azonban ennek jogáról kifejezetten, vagy hallgatólagosan lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza. A felperes és testvére együttesen terjesztették elő felszólító levelüket a hagyatékkal kapcsolatban, ezáltal a felperes testvére is kifejezte akaratát, hogy örökségével rendelkezni kíván. Erre figyelemmel utóbb az örökséget nem utasíthatja vissza.