A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20688/2008/4. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. §]

Pfv.II.20.688/2008/4. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt a Fővárosi Bíróságnál 30.P/P.III.20.547/2006. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtáblának 1.Pf.20.315/2007/10. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 25. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a per főtárgya tekintetében a keresetet elutasító részében részben hatályon kívül helyezi:

az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest 3.316.650 (Hárommillió-háromszáztizenhatezer-hatszázötven) forint tőke megfizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyja azzal, hogy a felperes ebből 1.658.325 (Egymillió-hatszázötvennyolcezer-háromszázhuszonöt) forint után 2006. szeptember 6-tól, további 1.658.325 (Egymillió-hatszázötvennyolcezer-háromszázhuszonöt) forint után 2007. november 12-től köteles az elsőfokú ítéletben írott kamat megfizetésére.

A másodfokú bíróság ítéletének a le nem rótt illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi és a kereseti illeték tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, míg a felperesnek a fellebbezési illeték fizetésére kötelezését mellőzi, ehelyett megállapítja, hogy a le nem rótt 199.000 (Egyszázkilencven-kilencezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Ezt meghaladóan a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 126.000 (egyszázhuszonhatezer) forint felülvizsgálati eljárási részköltséget.

I n d o k o l á s:

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a néhai V. Á. J. gondnokolt (továbbiakban: örökhagyó) 1996. november 26-án a f-i önkormányzat pszichiátriai betegek otthonában hunyt el.

Az örökhagyó utáni hagyatéki eljárásban gondnoka bejelentette, hogy az örökhagyó szülei elhunytak, 16 évi gondnoki tevékenysége során más hozzátartozójáról, vérszerinti rokonáról tudomást nem szerzett. Az örökhagyó hagyatékát a b-i H. M. t. alatti lakásingatlan, valamint a gyámi fenntartásos takarékbetétkönyvben lévő 1.393.782 forint, egy bemutatóra szóló 24.989 forint betétet tartalmazó takarékbetétkönyv és 13.934 forint letétbe helyezett készpénz képezte. A bejelentett hagyatéki teher 41.387 forint temetési költség, 22.965 forint közjegyzői díj, valamint 50.000 forint gondnoki díj volt. A hagyatéki eljárásban a közjegyző az örökhagyó állandó lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatalnál hirdetmény kifüggesztését rendelte el, amiben tájékoztatást adott, hogy az örökhagyó ismert örökösök hátrahagyása nélkül hunyt el. Ezért felhívott mindenkit, aki a hagyatékra igényt tart, hogy azt 30 napon belül jelentse be. A hirdetményre örökös nem jelentkezett, ezért a közjegyző az örökhagyó hagyatékát az alperesnek adta át.

Az alperes az örökhagyó hagyatékát képező ingatlant a 2000. szeptember 25-én kelt adásvételi szerződéssel 2.300.000 forint vételárért értékesítette M. Cs. vevő részére, akinek tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba 2001. április 10-én került bejegyzésre.

A felperes és testvére: K. L-né jogi képviselőjük útján a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Jogi Főosztályának a 2005. október 11-én kelt levelükben a hagyatékkal kapcsolatos igényüket bejelentették. Ebben előadták, hogy csak nemrég értesültek rokonuk elhunytáról, ezért igényüket a hagyatéki eljárásban érvényesíteni nem tudták. Tudomásuk szerint az elhunyt után öröklésre jogosult más hozzátartozó rajtuk kívül nincsen. Örökösi minőségük igazolására anyakönyvi kivonatok másolati példányait küldték meg. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság 2005. november 10-én kelt válaszirata szerint az öröklési igényt peren kívüli eljárásban nem ismerheti el, a bejelentők örökösi minőségük megállapítása érdekében pert indíthatnak.

A felperes a 2006. február 6-án előterjesztett keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy a Ptk. 599. § (3) bekezdése és a Ptk. 609. §-a alapján ő az örökhagyó egyedüli örököse. Kérte továbbá az alperes arra való kötelezését, hogy fizessen meg neki 3.316.650 forintot, valamint annak 2005. október 11-től a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát. Az ingatlan vételárának követelésével összefüggésben utalt arra, hogy a hagyatéki ingatlant az alperes eladta, ezért a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet. A jóhiszeműen, kereskedelmi forgalomban és ellenérték fejében szerző harmadik fél tulajdonjogát nem vitatta, álláspontja szerint azonban az alperes jogalap nélkül gazdagodott, ezért a gazdagodás helyébe lépő értéket köteles neki megtéríteni. Nem vitatta, hogy az alperes a pert megelőző bejelentésig mindvégig jóhiszeműen járt el, ezért a kamatfizetés kezdő időpontjaként örökösi minősége bejelentésének időpontját jelölte meg. A keresetlevélhez mellékelte testvére, K. L-né nyilatkozatát, amellyel az örökhagyó után őt illető örökséget visszautasította.

Módosított keresetében az alperest 3.732.705 forint tőke, annak 2005. október 11-től a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata, továbbá perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Követelésének jogalapjaként az ingatlan vételára vonatkozásában a Ptk. 361. § (1) bekezdését jelölte meg. A hagyatékba tartozó pénzösszegekkel kapcsolatban pedig jogalapként a megadott jogszabályok alapján öröklés jogcímén tartott igényt.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A követeléssel szemben elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő. Utalt arra, hogy a hagyatékátadó végzés 1997. novemberében emelkedett jogerőre és a felperes először 2005. október 11-én kelt levelével szólította fel teljesítésre, ami október 13-án érkezett meg. A hagyatékba tartozó ingatlan 2000. szeptember 5-én került értékesítésre, így mindkét időponthoz képest az öt éves elévülési idő eltelt.

Amennyiben a bíróság elévülési kifogását nem tartja alaposnak, védekezése szerint a felperes nem bizonyította kizárólagos törvényes örökösi minőségét. A csatolt családfa hiányos, azon az örökhagyó édesanyja vonatkozásában a nagyszülői parentéla nem került feltüntetésre, az örökhagyó édesanyja: Z. K. vonatkozásában pedig születése és halála nincs igazolva. Felszólító levelében a felperes a nagyszülők leszármazójaként tüntette fel V. Gy-t is, aki azonban a keresetlevélhez csatolt családfán már szerepel. Nevezett 1912. március 13-án született és 1995. november 11-én hunyt el, nős családi állapotban. Ezért az ő vonatkozásában igazolnia kell a felperesnek, hogy V. Gy. házastársa elhunyt, illetve leszármazói nincsenek.

Megítélése szerint a felperes testvérének örökséget visszautasító nyilatkozata nem fogadható el, mert az örökös az öröklés megnyílta után utasíthatja vissza az örökséget, ha azonban ennek jogáról kifejezetten vagy hallgatólagosan lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza. A felperes és testvére együttesen terjesztették elő felszólító levelüket a hagyatékkal kapcsolatban, ezáltal a felperes testvére is kifejezte akaratát, hogy örökségével rendelkezni kíván. Erre figyelemmel utóbb az örökséget nem utasíthatja vissza.