62007CJ0301_SUM[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2009. október 6. PAGO International GmbH kontra Tirolmilch registrierte Genossenschaft mbH. Oberster Gerichtshof által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. C-301/07. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. október 6. ( *1 )

"Védjegyek - 40/94/EK rendelet - A 9. cikk (1) bekezdésének c) pontja - A Közösségben jó hírnevet élvező védjegy - A jó hírnév földrajzi kiterjedtsége"

A C-301/07. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2007. június 26-án érkezett, határozatával terjesztett elő az előtte

a PAGO International GmbH

és

a Tirolmilch registrierte Genossenschaft mbH

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-C. Bonichot, K. Schiemann, J. Makarczyk és L. Bay Larsen (előadó) bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. június 5-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a PAGO International GmbH képviseletében C. Hauer Rechtsanwalt,

- a Tirolmilch registrierte Genossenschaft mbH képviseletében G. Schönherr Rechtsanwalt,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében W. Wils és H. Krämer, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2009. április 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o., a továbbiakban: rendelet) 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a PAGO International GmbH (a továbbiakban: PAGO) és a Tirolmilch registrierte Genossenschaft mbH (a továbbiakban: Tirolmilch) között a PAGO közösségi védjegye tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

3 A rendelet 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A közösségi védjegyoltalom egységes jellegű, és a Közösség egész területén azonos hatályú: csak a Közösség egésze tekintetében lajstromozható, [...] illetve képezheti [...] törlést kimondó [...] határozat tárgyát. Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, ezt az elvet és jogkövetkezményeit kell alkalmazni."

4 A rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőket mondja ki: "(1) A közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ [...]

c) a közösségi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve hogy a közösségi védjegy a Közösségben jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a közösségi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét."

5 A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1, kötet, 92. o.) 5. cikkének (2) bekezdése a következőképpen fogalmaz:

"Bármelyik tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

6 A PAGO 2001 óta jogosultja egy többek között gyümölcsitalokra és gyümölcslevekre vonatkozó közösségi ábrás védjegynek. A védjegy lényeges alkotóeleme egy zöld színű üvegpalack jellegzetes címkét és kupakot magában foglaló ábrája. A PAGO Ausztriában ilyen típusú palackokban "Pago" elnevezésű gyümölcslevet forgalmaz. A PAGO közösségi védjegy ebben a tagállamban igen jó hírnévnek örvend.

7 A Tirolmilch szintén forgalmaz Ausztriában egy "Lattella" elnevezésű tejalapú gyümölcsitalt. Ezt az italt eleinte papírdobozokban árusították. Később ezt az italt is üvegbe palackozták. Két palackforma több tekintetben is hasonlít a PAGO közösségi védjegyére. Reklámjában a Tirolmilch a PAGO közösségi védjegyéhez hasonlóan a palackot itallal töltött pohár mellett ábrázolja.

8 A PAGO ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel fordult a Handelsgericht Wienhez, amely arra irányult, hogy a bíróság a Tirolmilchet tiltsa el italának a vita tárgyát képező palackokban való reklámozásától, felkínálásától, forgalomba hozatalától vagy a palackok más módon történő felhasználásától, valamint a palackok gyümölcslével töltött pohár mellett ábrázoló reklám közzétételétől.

9 A Handelsgericht Wien helyt adott a kérelemnek. A végzés ellen benyújtott fellebbezés alapján az Oberlandesgericht Wien elutasította a PAGO kérelmét. A PAGO ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz.

10 Az Oberster Gerichtshof úgy véli, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a Tirolmilch által használt palackok és a PAGO közösségi védjegy között, még átfogó vizsgálatuk alapján sem, mivel a szóban forgó palackokon elhelyezett címkék a "Pago", illetve a "Lattella" elnevezésekre vonatkoznak, amelyek mindegyike nagyon jól ismert Ausztriában.

11 Mivel a PAGO mindazonáltal arra hivatkozik, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Tirolmilch alapos ok nélkül tisztességtelenül kihasználja Ausztriában a PAGO közösségi védjegyének megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, az Oberster Gerichtshof azt a kérdést veti fel, hogy mit jelent a rendelet hivatkozott rendelkezésében található, "a Közösségben jó hírnevet élvez" fordulat.

12 A Bíróság C-375/97. sz. General Motors ügyben 1999. szeptember 14-én hozott ítéletében (EBHT 1999., I-5421. o.) foglaltakkal analógia útján azt feltételezi, hogy az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében szereplő "tagállamban [élvezett] jó hírnév" kifejezés vonatkozásában elegendő az, hogy a közösségi védjegy a Közösség "jelentős" részén jó hírnevet élvezzen.

13 Mivel a PAGO a Közösség egész területére kiterjedő használattól való eltiltást kért, a védjegye viszont csak Ausztriában élvez jó hírnevet, az Oberster Gerichtshof azt kérdezi, hogy érvényesíthető-e átfogó jellegű eltiltás annak ellenére, hogy a közösségi védjegy csak egyetlen tagállamban élvez jó hírnevet, illetve hogy az egyetlen tagállamra kiterjedő jó hírnév esetében elrendelhető-e erre a tagállamra korlátozva a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti eltiltás.

14 Erre tekintettel az Oberster Gerichtshof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) A [rendelet] 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján »jó hírnevet élvező védjegyként« közösségi szintű oltalmat élvez-e valamely közösségi védjegy akkor, ha az csak egyetlen tagállamban »élvez jó hírnevet«?

2) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: valamely, egyetlen tagállamban »jó hírnevet élvező« védjegy e tagállamban a [rendelet] 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján oltalmat élvezhet-e úgy, hogy erre a tagállamra korlátozva rendelik el az eltiltást?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

15 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az alapeljárásban a PAGO közösségi védjegye gyümölcsitalokra valamint gyümölcslevekre vonatkozik, a Tirolmilch által forgalmazott áru pedig tejalapú gyümölcsital.

16 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy a nemzeti bíróság már értékelte azt, hogy a szóban forgó áruk hasonlóak-e.

17 Annak érdekében, hogy ez a bíróság mindenesetre használható választ kapjon, meg kell állapítani, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja megfogalmazása szerint a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban rendelkezik a közösségi védjegyről.

18 Mindenesetre figyelmen kívül hagyva a rendelet 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövegét, és általános szerkezetére, valamint azon rendszer céljaira tekintettel, amelynek részét képezi, a jó hírnevet élvező közösségi védjegyek nem részesülhetnek kisebb oltalomban az azonos árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használt megjelölés esetében, mint a nem hasonló árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használt megjelölés esetében (lásd analógia útján a C-292/00. sz. Davidoff-ügyben 2003. január 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-389. o.] 24. és 25. pontját, különösen a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése kapcsán).

19 Ezért el kell ismerni, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban is kiterjed a közösségi védjegyre (analógia útján ugyanezen ítélet 30. pontja).

Az első kérdésről

20 Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kéri a Bíróságot, hogy egyrészt világítsa meg "a Közösségben jó hírnevet élvez" kifejezés értelmét, amely a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt azon két feltétel egyike, amelynek a közösségi védjegyeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy az e rendelkezésben meghatározott oltalomban részesüljenek, másrészt állapítsa meg, hogy földrajzi terjedelmét illetően teljesül-e ez a feltétel akkor, ha a közösségi védjegy csak az egyik tagállamban élvez jó hírnevet.

21 A "jó hírnév" fogalma azt feltételezi, hogy az érintett vásárlóközönség bizonyos mértékben ismeri a védjegyet.

22 Az érintett vásárlóközönség a közösségi védjeggyel érintett vásárlóközönség, azaz a forgalmazott árutól vagy szolgáltatástól függően vagy a széles vásárlóközönség, vagy egy speciálisabb vásárlóközönség, például egy adott szakmai kör (lásd analógia útján a fent hivatkozott General Motors ügyben hozott ítélet 24. pontját, a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése kapcsán).

23 Nem lehet feltételül szabni azt, hogy a közösségi védjegyet az így meghatározott vásárlóközönség százalékban megadott hányadának ismernie kell (analógia útján a fent hivatkozott ítélet 25. pontja).

24 Az ismertség megkövetelt mértékét elértnek kell tekinteni, ha a közösségi védjegyet az azzal jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része ismeri (analógia útján a fent hivatkozott ítélet 26. pontja).

25 E feltétel vizsgálata során a nemzeti bíróságnak az ügy valamennyi releváns elemét figyelembe kell vennie, különösen a védjegy piaci részesedését, a védjegyhasználat intenzitását, földrajzi kiterjedtségét és tartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy reklámozására fordított összegek nagyságát (analógia útján a fent hivatkozott ítélet 27. pontja).

26 Az alapeljárás elemeire tekintettel így tehát a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy a szóban forgó közösségi védjegyet az azzal jelölt árukkal érintett vásárlóközönség jelentős része ismeri-e.

27 Területi szempontból a jó hírnévre vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha a közösségi védjegy a Közösség területének jelentős részében jó hírnevet élvez (analógia útján lásd a fent hivatkozott General Motors ügyben hozott ítélet 28. pontját).

28 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság egy Benelux védjeggyel kapcsolatban korábban már kimondta, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában elegendő, ha a jó hírnév a Benelux terület lényeges részében - adott esetben ez az egyik Benelux állam egy része is lehet - áll fenn (a fent hivatkozott General Motors ügyben hozott ítélet 29. pontja).

29 Minthogy a jelen ügyben olyan közösségi védjegyről van szó, amelynek jó hírneve az egyik tagállam, nevezetesen Ausztria egész területére kiterjed, az alapeljárás körülményeire tekintettel azt lehet megállapítani, hogy teljesül a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt területi követelmény.

30 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben biztosított oltalom akkor terjed ki valamely közösségi védjegyre, ha ezt a védjegyet az általa jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része a Közösség területének jelentős részében ismeri, és hogy az alapeljárás körülményeire tekintettel a szóban forgó tagállam területe úgy tekinthető, hogy a Közösség területének jelentős részét képezi.

A döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

31 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válaszra, valamint az alapeljárás körülményeire tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

A költségekről

32 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben biztosított oltalom akkor terjed ki valamely közösségi védjegyre, ha ezt a védjegyet az általa jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része az Európai Közösség területének jelentős részében ismeri, és hogy az alapeljárás körülményeire tekintettel a szóban forgó tagállam területe úgy tekinthető, hogy a Közösség területének jelentős részét képezi.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.