A Fővárosi Ítélőtábla Bf.190/2020/9. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 34. §, 56. §, 65. §, 89. §, 276. §, 310. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 97. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 389. §] Bírók: Nagyné dr. Drahos Ibolya, Radnainé dr. Solymosi Viktória, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.190/2020/9.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2021. évi január hó 14. napján és 2021. évi január hó 28. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta és 2021. január hó 28. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

Az adócsalás bűntette miatt Vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 20.B.450/2016/154. számú, 2020. június 24. napján kihirdetett ítéletét megváltoztatja.

Vádlott I.r. vádlott cselekményét az 1978.évi IV. tv. 276.§-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének is minősíti.

Az I.r. vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (két) év fogházbüntetésre enyhíti. A pénzbüntetés kiszabását mellőzi.

II.r. vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabását mellőzi, őt 500.000 (ötszázezer) Ft. pénzmellékbüntetésre is ítéli. A szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 3 (három) évre enyhíti.

A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 10.000 (tízezer) Ft-onként kell egy-egy napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni, ha a szabadságvesztést végre kell hajtani, a végrehajtási fokozat börtön.

Mindkét vádlott esetében az eltiltással érintett foglalkozás megnevezése helyesen gazdasági társaság vezető tisztségviselője.

Az elsőfokú eljárásban Vádlott2 II.r. vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen 293.386 (kétszázkilencvenháromezer-háromszáznyolcvanhat) Ft.

Vádlott I.r. vádlott lakcíme és kézbesítési címe Cím1., tényleges tartózkodási helye Cím2.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 27.810 (huszonhétezer-nyolcszáztíz) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel.

Az ítélt ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A Fővárosi Törvényszék 20.B.450/2016/154. számú, 2020. június 24. napján kihirdetett ítéletével I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 310.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében és az 1978 évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, bűnsegédként folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 5 év gazdasági társaság vezetésétől eltiltásra ítélte.

II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében és ezért 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre, valamint 5 év gazdasági társaság vezetésétől eltiltásra ítélte.

[2] A szabadságvesztés végrehajtását Vádlott2 II. rendű vádlott vonatkozásában 4 évi próbaidőre felfüggesztette.

[3] A pénzbüntetés egynapi tételének összegét mindkét vádlott esetében 2500,- Ft-ban állapította meg, és rendelkezett az így kiszabott összesen 1-1 millió Ft pénzbüntetés átváltoztatásáról. Vádlott I. rendű vádlottat az 1978 évig IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, bűnsegédként folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette, Vádlott2 II. rendű vádlottat az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. (2/a. tényállási pont) Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[4] Az ítélet ellen az ügyészség a vádlottak terhére, részben megalapozatlansági okból, a részfelmentést támadva, a váddal egyező tényállás és minősítés megállapítása, valamint a büntetések súlyosítása végett, és vagyonelkobzás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést.

[5] Fellebbezésének indokolásában előadta, hogy álláspontja szerint érdemben hatott ki részben a bűnösség megállapítására, valamint a jogi minősítésre az, hogy a bíróság az adóhiány összegét csak a számlákkal igazolt áfatartalomból látta megállapíthatónak. E körben azonban indokolása hiányos, nem adott számot saját mérlegelési tevékenységéről, csak utalt arra az alapelvre, mely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket nem lehet a vádlottak terhére értékelni. Álláspontja szerint a banki jóváírások az adóhiány összegének megállapításának alapjául szolgálnak, a bíróság ezek ítéleti tényállásból történő mellőzésének indokát nem adta, így a vádlottak bűnösségét és a cselekmények jogi minősítését a váddal egyező tényállás alapján és a vádirati minősítéssel egyezően indokolt megállapítani.

[6] A kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, az időmúlás kétségkívül nagy, azonban a mélyen a középmérték alatt kiszabott szabadságvesztés tartama nem fejezi ki a vádlottak által megvalósított bűncselekmény tárgyi súlyát és nem jut kellőképpen kifejezésre vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyesség.

[7] A büntetés törvény céljai csak a szabadságvesztés tartamának növelésével érhető érhetők el.

[8] A II. rendű vádlott esetében a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása is indokolt.

[9] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 575/2020/4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal - a felmentő rendelkezéseket már nem támadva - mindkét vádlott esetében kizárólag a büntetések súlyosításra irányulóan tartotta fenn.

[10] Indokolásában előadta, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta, lelkiismeretes bizonyítást folytatott le, okirati bizonyítékokat és szakértői véleményeket beszerezve részletes tanúkihallgatásokat folytatott, a meg nem hallgatott tanúk vallomását, valamint a releváns okiratokat ismertette. Már a bizonyítási eljárás befejezését követően változott a hivatásos bíró és az ülnökök személye, de ekkor is biztosítva volt a lehetőség az észrevételek megtételére és a perbeszédek kiegészítésére, azonban az érdekeltek ezzel a lehetőséggel nem kívántak élni.

[11] A törvényszék mérlegelése az igazságügyi adó- és könyvszakértő nyilatkozatának kiemelkedő jelentőséget tulajdonít, de megalapozott tényállást állapított meg.

[12] Észrevételezte ugyanakkor, hogy a vádirat a tényállás részeként rögzíti a terhelti kötelezettség jogszabályi hátterét, míg az ítélet csak az indokolásában foglalkozik a kérdéssel.

[13] Indokolási kötelezettségének mindazonáltal az elsőfokú bíróság eleget tett, számot adott arról, hogy a tényállását milyen bizonyítékokra alapította, okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, és helyesen alkalmazta velük szemben az elkövetéskor hatályos Btk.-t, a cselekmények minősítése is törvényes.

[14] A bűnösségi körülmények körében I. rendű vádlott esetében a súlyosító körülmények kiegészítendők azzal, hogy az elkövetésben kezdeményező, vezető szerepe volt, hiszen szerepe volt abban is, hogy a II. rendű vádlott bűncselekményt követett el.