A Pécsi Ítélőtábla Pf.20066/2012/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kutasi Tünde, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.066/2012/6. szám

A Pécsi Ítélőtábla a I.rendű felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Keserű Ákos ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Farkas és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt Felperesi beavatkozó (címe) beavatkozott - a Zala Megyei Bíróság 2011. november 16. napján kelt 6.P.21.719/2010/33. számú ítélete ellen az alperes által 35. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a beavatkozónak 15 napon belül 250.000 (kettőszázötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperes a cs 000. helyrajzi számú ingatlan tulajdonosaként az ott található víztározó üzemeltetője. A Ny Felügyelőség (továbbiakban Felügyelőség) 2006. december 14. napján kelt 510-4/9/2006. számú határozatával 2026. december 31-ig adott az alperes részére a víztározó tekintetében üzemeltetési engedélyt.

Az alperes 2010. március 4-én tájékoztatta a Felügyelőséget arról, hogy a víztározó szintjét 1,5-3,0 méterrel csökkenteni fogja, az így ideiglenesen vízzel nem borított területek fém, gumi és egyéb háztartási hulladéktól, valamint az üzemi vízszint alatt egyébként nem látható fák törzseitől és ágaitól történő mentesítése céljából azzal, hogy mindezt várhatóan 2010. március 19. napjától 2010. július 19-ig végzi. A Felügyelőség a bejelentést követően 2010. március 19-én írásban felhívta az alperes figyelmét, hogy a leeresztés során be kell tartani a vízjogi üzemeltetési engedélyezési terv mellékletét képező üzemeltetési szabályzat vonatkozó előírásait. Kitért arra is, hogy a halak ívási időszakában a vízi létesítmény üzemeltetője a vízszintszabályozás során a környezettani (ökológiai) szempontokat is köteles figyelembe venni és a vízszínt csökkentés miatt a természetes vízparti és vízi növényzet nem károsodhat.

A felperesi beavatkozó 2010. április 14-én a felügyelőségnek bejelentette, hogy a víztározó vízszintjének csökkentése elérte az egy métert, ezáltal a parti szegély szárazra került, veszélyeztetve az állatvilágot, a békák szaporodását, a növényzet tönkrement, az ívó halak nem tudják az ikrákat lerakni, és emiatt károsodik a halállomány.

A felügyelőség 2010. április 22-én helyszíni szemlét tartott, amelynek során a vízzel nem borított tómederben nagy számú elpusztult kétéltű petét találtak, azok eloszlása nem volt egyenletes, egyes 1-2 m² nagyságú foltokban akár több ezer darab lehetett, máshol a sűrűségük ennél lényegesen kisebb volt. Az elpusztult peték összmennyisége az ellenőrzés keretében nem volt megállapítható.

A 2010. április 23-án kelt 3-3/3/2010. számú végzésével a Felügyelőség kötelezte az alperest a további vízleeresztés megszüntetésére, és a tározó üzemi vízszintig történő visszatöltésére. A 2010. április 29. napján megtartott újabb helyszíni ellenőrzés során a Felügyelőség megállapította, hogy az alperes a fenti határozatban írt kötelezettségének csak részben tett eleget azzal, hogy azóta több betétpallót, illetve betétcsövet nem vett ki a leeresztő műtárgyból. Emiatt a Felügyelőség a 2010. április 30. napján meghozott 3-3/5/2010.I. számú határozatával kötelezte az alperest, hogy a vízjogi üzemeltetési engedélyben meghatározott üzemi vízszintig a víztározót töltse fel. A Felügyelőség 2010. május 7. napján végzett újabb helyszíni ellenőrzése idejére az alperes a kötelezettségének eleget tett. A Felügyelőség a 2010. május 31-én meghozott 3-3/10/2010.II. számú határozatával az alperest 375.000 forint összegű természetvédelmi bírság megfizetésére kötelezte, a 2010. július 2. napján kelt 3-2/11/2010. számú határozatával pedig az alperes részére kiadott vízjogi üzemeltetési engedélyt módosította és kiegészítette többek között azzal a rendelkezéssel, hogy a víztározó vízszintjének csökkentése a szükséghelyzetet kivéve október 1-től február 1-ig engedélyezett abban az esetben, ha ez havária esemény elhárítását, megelőzését, a szükséges karbantartási munkálatok elvégzését szolgálja.

A perbeli víztározó a békák petéző helye szempontjából kiemelkedő jelentőségű, 2-3 km-es távolságban néhány kisebb vízfelületet leszámítva ez az egyetlen potenciális szaporodó hely a kétéltűek számára. A barna varangy és az erdei béka peterakása ideje alatt történt vízleeresztés a peték kiszáradásához és ezzel a pusztulásához vezetett. Ennek következtében a helyi populáció 2010. évi teljes generációja hiányzik, az nem pótolható, s következményként állománycsökkenés lépett fel, ezáltal a faj dinamikája jelentős mértékben kárt szenvedett. A víz leeresztésével a parti zónában élő csaknem valamennyi élőlénycsoportot veszélyeztették, makroszkopikus élőlények, kagylók, szitakötők, halak és hüllők is elpusztultak. A víz leengedése a tó élővilágának állapotát és élőhelyként való minőségét alapvetően megváltoztatta olyan mértékben, hogy annak korábbi állapota önmagától visszaalakulni nem képes. A már bekövetkezett károk, úgy az elpusztult védett élőlények, mint a már kiesett ökoszisztéma szolgáltatások vonatkozásában helyreállíthatatlanok.

Környezetkárosítás bűntette és más bűncselekmények miatt a L Bíróság előtt 3.B.94/2010. szám alatt mások mellett az alperes ügyvezetője ellen is büntetőeljárás indult.

A felperes módosított keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 33.120.000 forint vagyoni, 8.700.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezeknek 2010. április 22-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamata állam javára történő megfizetésére.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, arra hivatkozva, hogy magatartása nem volt jogellenes, másodlagosan vitatta az ügyész kereshetőségi jogát a vagyoni károk tekintetében.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak 41.820.000 forint kártérítést és annak 2010. április 22-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a beavatkozónak 500.000 forint elsőfokú perköltséget, valamint az államnak 900.000 forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket.

Kifejtette ítélete indokolásában, hogy az ügyészt a Természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (továbbiakban: Tvt.) 60.§ (2) és 81.§ (2), valamint a Tvt.81.§ (4) bekezdésének helyes értelmezése alapján mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kárelemek tekintetében megilleti adott esetben az igényérvényesítési jogosultság.