Az Egri Törvényszék Bf.116/2020/6. számú határozata kiskorú veszélyeztetésének bűntette tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 606. § (1) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Gyöngyösi Járásbíróság B.23/2020/3., *Egri Törvényszék Bf.116/2020/6.*, Kúria Bfv.147/2021/5. (BH 2022.2.33)

***********

Az Másodfokú bíróság, mint másodfokú bíróság az Városben, 2020. június hó 26. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt vádlott1 és társa ellen indított büntetőügyben a Elsőfokú bíróság 2020. február 25. napján kihirdetett elsőfokú bírósági ügyszám számú ítéletét megváltoztatja.

vádlott1 I. r. és II. r. vádlott vádlottak cselekményét a Btk. 208. § (1) bekezdése helyett a Btk. 208. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősíti.

Az I. és II. r. vádlottakkal szemben elrendelt pártfogó felügyeletet mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Indokolás

[1] A Elsőfokú bíróság 2020. február 25. napján megtartott tárgyaláson - a bíróság elé állítás keretében - meghozott elsőfokú bírósági ügyszámszámú ítéletével vádlott1 I. rendű és II. r. vádlott1 II. rendű vádlottak bűnösségét 4 rendbeli, a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző és minősülő kiskorú veszélyeztetésének bűntettében állapította meg. Ezért vádlott1 I. rendű és II. r. vádlott1 II. rendű vádlottakat halmazati büntetésül 1 év 6 hónap - 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását mindkét vádlott vonatkozásában 2 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés büntetések végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, rendelkezett arról, hogy a vádlottak a szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelése esetén a büntetésük kétharmad részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsáthatók. A próbaidő tartamára elrendelte mindkét vádlott pártfogó felügyeletét. A vádlottakat külön-külön kötelezte az eljárás során a vonatkozásukban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a jognyilatkozat megtételére fenntartott törvényes határidőn belül az ügyészség jelentett be fellebbezést mindkét vádlott terhére a büntetésük súlyosítása, a szabadságvesztés felfüggesztése hosszabb tartamban történő megállapítása és foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabása végett.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlottak és védőik a kihirdetéskor tudomásul vették.

[4] A Járási Ügyészség elsőfokú iratok 4/1.sorszám alatti fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetési nem megfelelő, azonban a felfüggesztés próbaidejének a törvényi minimumot alig meghaladó tartamban történő megállapítása nem igazodik a cselekmények tárgyi súlyához és nem alkalmas a büntetési célok elérésére. A foglalkozástól eltiltás mellőzését támadó fellebbezése körében a Btk. 52. § (4) bekezdésére hivatkozik, amely alapján álláspontja szerint mindkét vádlottal szemben kötelezően foglalkozástól eltiltást kellett volna elrendelni. Utalt arra, hogy a járásbíróság indokolásában nem adott számot arról, hogy milyen különös méltánylást érdemlő eset fennállása miatt mellőzte a fenti büntetés kiszabását. Ezért arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a vádlottakkal szemben a kiszabott szabadságvesztés próbaidejének a tartamát emelje fel, valamit a Btk. 52. § (4) bekezdése alapján mindkét vádlottat tiltsa el bármely olyan foglalkozás gyakorlásától, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

[5] A Főügyészség főügyészségi számszámú indítványában a súlyosításra irányuló ügyészségi fellebbezést mindkét vádlott vonatkozásában változatlan tartalommal fenntartotta. A szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztése próbaidejének a felemelése tekintetében kifejtette, hogy a vádlottak a jogellenes cselekménybe mind a négy kiskorú gyermeküket bevonták, amelyek közül három 12 év alatti, míg a negyedik is mindössze 12 éves, amely körülmények hosszabb próbaidőt indokolnak. A foglalkozástól eltiltás tekintetében kifejtette, hogy a törvény értelmében a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetőjével szemben e büntetési nem kiszabása kötelező. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabását nem különös méltánylást érdemlő körülmény fennállása, hanem téves jogértelmezésből fakadóan mellőzte, ugyanis a törvény nem ír elő a (4) bekezdésben foglalt speciális esetben olyan feltételt, hogy e rendelkezés csak a megfelelő szakképzettséggel rendelkező elkövetőkkel szemben alkalmazandó. A törvény egyértelmű, a kiskorú veszélyeztetését elkövetővel szemben végzettségétől függetlenül kötelező a büntetési nem kiszabása.

Ezért - az ügy tanácsülésen történő elbírálása mellett - a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése próbaidejének felemelésére, és mindkét vádlottal szemben a Btk. 52. § (4) bekezdése alapján foglalkozástól eltiltás kiszabására tett indítványt.

[6] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálására tanácsülést tűzött, a tanácsülésről szabályszerűen értesítettek nyilvános ülés kitűzését nem kérték, ezért az ügyet a Be. 599. § (1) bekezdésére figyelemmel a Be. 598. § (2) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta felül.

[7] A súlyosításra irányuló ügyészségi fellebbezés megalapozatlan.