BH 1975.7.312 A házastárs (volt házastárs) által a házastársától (volt házastársától) igényelhető szükséges tartás nem azonosítható a létminimummal, mert a szükséges tartás nem jelent szűkös tartást. A szülő szükségleteinek felmérésénél arra is tekintettel kell lenni, hogy a megélhetéshez a gondozás, ruházkodás és a kulturális igények kielégítése is hozzátartozik [Csjt. 60. § (1) bek., 61. § (1), (3) bek., 63. § (1) bek., 65. §, 8. sz. Irányelv.].

Az 1907. évben született felperes gyermekei az alperesek. A felperes módosított keresetében az I. r. alperest havi 500, a II. r. alperest havi 350 Ft szülőtartásdíj fizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy férjétől hat éve külön él, aki havi 550 Ft házastársi tartásdíjat fizet részére, amelyből - miután saját jövedelemmel nem rendelkezik - nem képes megélni. Az alperesektől támogatást kért, ez elől azonban elzárkóztak.

A felperes e kereset benyújtását követően a havi 1390 Ft nyugdíjas férje ellen házastársi tartásdíj iránti pert indított. A járásbíróság az 1973. június 21. napján kelt ítéletével kötelezte a felperes férjét havi 700 Ft tartásdíj fizetésére.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint az apjuk - a felperes férje - havi 1300 Ft nyugdíjjal rendelkezik és így a felperes eltartására képes, ténylegesen tartja is és nyugdíja felét neki átadja. Hivatkoztak arra, hogy szüleik az életközösséget teljesen nem szakították meg, mert egy házban, bár külön lakásban laknak. Előadták, hogy a felperes által használt lakrész a tulajdonában áll, így bérfizetési kötelezettség nem terheli.

A járásbíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperest elsősorban különélő házastársa köteles eltartani, aki havi 550 Ft, az utóbbi időben pedig havi 700 Ft házastársi tartásdíjat fizet részére. Figyelemmel arra is, hogy lakbért nem kell fizetnie, a felperes megélhetése teljes egészében biztosított, a szülőtartásdíj iránti kereset tehát alaptalan.

Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és az alpereseknek keresete szerinti marasztalását.

A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a bíróság a felperes különélő házastársát havi 700 Ft házastársi tartásdíj fizetésére kötelezte. Elfogadta a járásbíróságnak az az álláspontját, hogy a felperes a szülőtartásdíjra nem szorul rá.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.

A szülő tartási igényének a jogalapját a Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése, 61. §-ának (1) és (3) bekezdése, továbbá a 63. §-ának (1) bekezdése határozza meg.