BH 1991.8.315 A kárenyhítési kötelezettség kérdései vemhes üsző elhullása esetén [Ptk. 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 355. § (1) bek.].

A felperes bérelt legelője és az alperes szántóföldje egymással szomszédosak. A felperes a keresetében azt állította, hogy az alperes 1988. május 7-én műtrágyázást végzett a földjén, a vegyszerből a legelőjére is szóródott. A másfél éves vemhes üszője abból május 8-án reggel felnyalt, és mérgezés következtében elpusztult. A kára az üsző 26 000 Ft, a születendő borjú 4000 Ft értéke, az elmaradt tejhozam 10 000 Ft, az elmaradt állami támogatás pedig 18 000 Ft. Módosított keresetében ezért azt kérte, kötelezze a bíróság az alperest 58 000 Ft kártérítés megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, és azzal védekezett, hogy pétisóval műtrágyázott az állat elhullása nem róható fel neki.

Az elsőfokú bíróság az alperest 53 120 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte. ítélete indokolásában a következőket állapította meg. Az alperes ammónia és karbomid tartalmú műtrágyát használt, abból a legelőre is szóródott, az üsző annak felnyalása következtében hullott el, ammónia intoxikáció következtében. Az állat őrzéséről a felperes K-né tanúvallomásából kitűnően - megfelelően gondoskodott.

Az alperes a fellebbezésében is elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodlagosan a marasztalási összeg leszállítását kérte.

A másodfokú bíróság ítéletével a marasztalási összeget 18 200 Ft-ra leszállította.

Megállapította, hogy a felperes gondatlan magatartása is közrehatott a kár bekövetkeztében, ugyanis nem megfelelően gondoskodott az állat őrzéséről. Az őrzéssel megbízott személy maga adta elő, hogy látta műtrágya nyomait, ennek ellenére azon a helyen legeltetett.