BH 2001.8.375 A gyermektartásdíj leszállítása iránti igény elbírálásánál mérlegelendő indokok, különös tekintettel a korábbi magasabb jövedelem megszűnésének körülményeire [Csjt. 69. § (1) bek., 69/A. § (1) bek., 65. § (1) bek., PK. 108. §].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes gyermektartásdíj leszállítása iránt előterjesztett keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet arra kötelezte a jelen per felperesét, hogy fizessen meg a jelen per alperesének a felek volt házasságából 1982. november 12-én született László és az 1986. január 11-én született Renáta utónevű gyermekek tartására 1996. október 1-jétől kezdődően gyermekenként havi 6000 forintot gyermektartásdíjként. A gyermektartásdíj összegének az 1997. október 29-én történt megállapításakor a felperes szobafestő-mázoló- tapétázó vállalkozó volt, és havi kb. 30 000 forint jövedelemmel rendelkezett, míg az alperes havi jövedelme 15 000 forint volt, ezt megelőzően pedig jövedelempótló támogatásban részesült. A gyermektartásdíj megállapítása óta eltelt időszakban a felperes a vállalkozói igazolványát visszaadta, majd 1998. október 19-től munkaviszony keretében kéményseprőként dolgozott, amely mellett állattartást is folytatott, a per tartama alatt azonban a munkaviszonya megszűnt. A munkahelyén az elvárt teljesítmény esetén a pótlékok (kezelt pénz után 2%, norma feletti teljesítmény után pedig 30%) nélkül az 1998-as órabérek és 21 munkanap alapulvételével havi 24 360 forint bruttó bért érhetett el, és éves átlagot tekintve a körzetében 80%-os teljesítmény volt elérhető. A munka mellett folytatott állattartásból eredő jövedelme a perben nem volt tisztázható. Az alperes jövedelempótló támogatásban részesül, amelynek jelenlegi összege havi 12 280 forint.

Az így megállapított tényállás alapján a perben eljárt bíróságok alaptalannak találták a felperesnek a terhére megállapított gyermektartásdíj összegének 1999. február 1-jétől kezdődően gyermekenként havi 3200 forintra történő leszállítása iránt előterjesztett keresetét. A döntésüket azzal indokolták, hogy a felperes nem bizonyította a perben azt, hogy a vállalkozását annak veszteséges volta miatt szüntette meg, és létesített a korábbinál alacsonyabb jövedelmet biztosító munkaviszonyt, a munkáltatójának a tájékoztatása szerint rendszeres munkavégzéssel lényegesen magasabb jövedelmet is elérhetett volna, a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésének indokát nem adta, a személyes előadása szerint pedig a munkaviszony mellett folytatott állattartásból már jelenleg is származott jövedelmezés annak az általa szándékolt bővítése esetén az ebből eredő jövedelme növekedni fog. A jövedelempótló támogatásban részesülő alperes a támogatás 50%-át meg nem haladó mértékben végezhet megbízásos tevékenységet, illetve alkalmi munkát, az ilyen módon elérhető jövedelemből viszont a gyermekek tartását csak kismértékben képes biztosítani, ugyanakkor rá hárul a gyermekek tényleges gondozásának (mosás, főzés stb.) minden terhe. Mindezek miatt a gyermekek tartásához a felperes által eddig fizetett tartásdíj összege változatlanul szükséges, azt a felperes a saját szükséges tartásának rovására is köteles tehát biztosítani, és annak megfizetésével nem kerül hátrányosabb anyagi helyzetbe sem; mint a gyermekeket ténylegesen gondozó alperes, akinek a saját tartása - a gyermekek egyre növekvő szükségletei miatt - veszélyeztetettebb, mint a felperesé.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a keresetének helyt adó határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert nem volt figyelemmel arra, hogy a kötelezettel szemben érvényesíthető tartási igény nem haladhatja meg az összes jövedelme 50%-át, a Csjt. 69/A. §-a (1) bekezdésének az alkalmazása pedig nem vezethet olyan eredményre, hogy a tartás teljesítésével a szülő megélhetése teljesen ellehetetlenüljön. A terhére megállapított gyermektartásdíj havi összege a korábbi munkaviszonyában elért nettó jövedelmének nem az 50, hanem a 100%-át teszi ki, a lakásának a fenntartásával összefüggésben jelentős közüzemi díj terheli, a volt feleségével szemben fennálló tartozását havi 10 000 forintos részletekben köteles teljesíteni, a korábbi vállalkozói tevékenységével összefüggésben 674 829 forint társadalombiztosítási járulék tartozása, a lakásának a megvételéhez felvett OTP kölcsönből pedig 128 659 forint hátraléka áll fenn. A perben eljárt bíróságok a kereset érdemi elbírálása során nem a jelenlegi tényleges és igazolt jövedelmét, hanem az évekkel ezelőtt fennállott helyzetet vették alapul, nem voltak figyelemmel arra, hogy a munkaviszonya időközben rajta kívül álló okból megszűnt, és munkanélkülivé vált azért, mert a munkáltatója még a területre való kijárással kapcsolatos költségeit sem biztosította. A Csjt. 69/C. §-a (1) bekezdésében foglaltak sérelmével mellőzték a perben eljárt bíróságok annak a figyelembevételét, hogy az élettársa kiskorú gyermekének az eltartását a saját háztartásában köteles biztosítani, a perbeli gyermekeit tehát csak a valós jövedelme 50%-a 1/3 részének megfelelő összegű tartásdíj illette volna meg.