BH 2004.12.510 I. A jogszerzővel szembeni - a Ptk. 203. §-a szerint történő - fellépéshez az szükséges, hogy a hitelező és az adós közötti jogviszonyból származó kötelezettség az igény állapotába kerüljön, azaz bírói úton kikényszeríthető legyen [Ptk. 203. § (1) bek.].

II. A jogszerzőt a követetés kielégítésének tűrésére kötelező bírósági határozatnak tartalmaznia kell annak a követelésnek az összegét, amellyel az adós a hitelezőnek tartozik, és amelynek végrehajtását az átruházott vagyonból a jogszerző tűrni tartozik [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 15. §, 20. §].

Az I. r. felperes és az F. Rt. (a továbbiakban: F. Rt.) között 1998. december 14-én 189 500 000 Ft folyósítására közokiratban foglalt kölcsönszerződés jött létre, amelynek visszafizetéséért az I. r. alperes ugyancsak közokiratban foglaltan készfizető kezességet vállalt. A felperes 1999. május 13-án a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. Az adós ellen 1999. május 25-ei, majd július 5-ei kezdő időponttal felszámolási eljárás indult. A kezes, I. r. alperessel szemben a végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján megindult a végrehajtási eljárás. A végrehajtási záradékot azonban a K. Városi Bíróság 2001. március 14-én jogerőre emelkedett végzésével törölte. Az I. r. alperes a b.-i ingatlana 1/2 részét a II. r. alperesnek, valamint a b.-i ingatlanát a II-III. és a IV. r. alpereseknek ajándékozta, akiknek tulajdonjoga 1999. július 9-én, illetve 12-én az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az I. r. alperes az F. Kft.-ben lévő üzletrészét 1999. szeptember 15-én a II. és a III. r. alperesekre átruházta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felpereseknek az ajándékozási, valamint az üzletrész átruházási szerződés semmisségének, illetve relatív hatálytalanságának a megállapítására irányuló keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint mind a Ptk. 207. §-ának (5) bekezdésére alapított semmisség, mind a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerinti hatálytalanság megállapításához szükséges a fedezet elvonásának szándéka, illetve az utóbbi esetben pedig a fedezet tényleges elvonása. Fedezetelvonás csak akkor valósulhat meg, ha a hitelező a sérelmezett szerződés megkötésének időpontjában érvényes és lejárt követeléssel rendelkezik. Az I. r. felperes azonnali hatályú felmondását azonban a K. Városi Bíróság érvénytelennek nyilvánította, ezért a felperesek igénye az ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában nem állt fenn, így annak fedezetét az I. r. alperes által megkötött szerződések nem is vonhatták el.

A másodfokú bíróság 2003. június 12-én kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I. r. alperes és a II-III-IV. r. alperesek között a perbeli ingatlanokra kötött ajándékozási szerződések a felperesekkel szemben hatálytalanok és az I., III-IV. r. alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy az I. r. felperes jogutódja a II. r. felperes a kölcsönszerződésből eredő követelését - a behajthatatlanság igazolását követően - az átruházott ingatlanokból kielégíthesse. A másodfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a kielégítési alap elvonása a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése értelmében akkor is megállapítható, ha a követelés érvényesen létrejött, bár még nem vált esedékessé az ajándékozási szerződések időpontjában. Az ajándékozási szerződések viszonylagos hatálytalansága folytán a megajándékozott alperesek a követetés behajthatatlanságának igazolását követően kötelesek tűrni, hogy a jogosult az átruházott ingatlanokból kielégítést keressen.

A jogerős ítélet ellen az I-IV. r. alperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek, amelyben a Ptk. 203. §-ának (1) bek., 4. §-ának (4) bek. és 272-276. §-ainak megsértésére hivatkozva a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az első­fokú ítélet helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint a Ptk. 203. §-a (1) bekezdésének az a helyes értelmezése, hogy harmadik személy követelésének az igény állapotába kell kerülnie, ez pedig akkor valósul meg, ha az kényszer útján érvényesíthető. A megyei bíróság 2003. február 20-án hozott ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak azt a döntését, amellyel a kölcsönszerződés felmondásának érvénytelenségét megállapította, a végrehajtási záradék is törlésre került, így a felpereseknek végrehajtható követetése az I. r. alperes készfizető kezessel szemben nem keletkezett. A jogellenes felmondás folytán a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel a felperes nem is hivatkozhatna arra, hogy a készfizető kezes által kötött szerződések hatálytalanok.

A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték annak helyes indokai alapján, és arra is hivatkoztak, hogy az I. r. alperes mint az adós F. Rt. vezérigazgatója tudott a felszámolási eljárás megindulásáról és ennek ismeretében fedezet-elvonási célból ajándékozta el a perbeli ingatlanokat.