A Székesfehérvári Törvényszék K.20554/2008/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 324. §, 339. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 5. §, 97. §, 108. §, 109. §, 143. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Halas Zsuzsanna

Fejér Megyei Bíróság

8.K.20.554/2008/7. szám

a magyar köztársaság nevében!

A Fejér Megyei Bíróság dr. Neukum Flórián által képviselt felperesnek,- dr. Farkas Sándor jogtanácsos helyett dr. Frank Zsuzsanna jogi előadó által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály Közép-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály (8000 Székesfehérvár, Bástya u. 8.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az alábbi

ítéletet:

a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000,- (Negyvenezer) Ft perköltséget.

Az eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztálya 2. a felperesnél 2002. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként a 1474593386 számú elsőfokú határozatában 1.025.034,- Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, mely egyben adóhiánynak minősül. Szankcióként 512.517,- Ft adóbírságot és 547.931,- Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A vizsgálat figyelembe vette a felperes 2002. évi jövedelmeit és kiadásait. A kiadások közül figyelembe vette, hogy a felperes G. utónevű fiának 2.618.000,- Ft-ot kölcsönadott, mely összeget ugyanezen évben visszakapta. 2002. évben lakáselőleg befizetése címén 4.600.000,- Ft-ot fizetett ki. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes 2002. évi bevételei és a bizonylattal hitelesen igazolt 2002. január 1-jén rendelkezésére álló megtakarítása nem nyújtott fedezetet a 2002. évi tényleges kiadásokra. Fedezethiányként 3.069.215,- Ft-ot állapított meg.

Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, melyben kifogásolta, hogy a vizsgálat nem fogadta el az ő és a házastársa 1970. évtől keletkezett jövedelmeiből származó megtakarításaikat. Álláspontja szerint jogszabályt sért a revízió azon kifogása, hogy ezen megtakarításokat nem fogadja el, mert semmilyen törvény nem írta elő, hogy a 20-30 évvel ezelőtti iratokat meg kellene őriznie, és ezt tőle számon lehetne kérni.

Álláspontja szerint nem csak 1990. évtől, hanem 1990. év előtt is volt az embereknek jövedelme és ebből megtakarításaik származhattak ugyanúgy, ahogy neki is. Megtakarításai egészen 1965. évtől jelentkeztek.

Az alperes a fellebbezési eljárás során az elsőfokú 1474593386 számú határozatot helybenhagyta.

Megállapította, hogy jogszerűen járt el az elsőfokú adóhatóság, amikor az Adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § /1/ bekezdése alapján becslési eljárást alkalmazott.

A felperes a fellebbezéséhez csatolta a Tanú 1 kölcsönadóval kötött kölcsönszerződés megszüntetéséről szóló okiratot, melyet közjegyző is hitelesített. Kifogásolta, hogy az adóhatóság nem fogadta el a kölcsönszerződésben szereplő összegnek az átvételét és kiadásainak forrásaként való figyelembevételét.

Az alperes a jogerős határozatában részletesen kifejtette, hogy a felperes fellebbezésének mellékleteként becsatolt kölcsön jogügylet későbbi közjegyzői okiratba foglalt megtörténtét miért nem fogadta el hiteles bizonylatnak.

Az alperes osztotta az elsőfokú adóhatóság álláspontját, és az elsőfokú határozatot gyakorlatilag annak indokai alapján helybenhagyta.

Az alperes 1941464874 számú határozatával szemben a felperes keresetlevelet terjesztett elő. Keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes 1941464874 számú másodfokú határozatát a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 339. § /1/ bekezdése alapján helyezze hatályon kívül, és az alperest kötelezze új eljárásra.

Másodlagos keresetében kérte, hogy a bíróság a Pp. 339. § /2/ bekezdés g./ pontja alapján az alperes határozatát változtassa meg és állapítsa meg, hogy 2002. évre vonatkozóan felperesnek további adófizetési kötelezettsége személyi jövedelemadó nemben nem áll fenn.

Kereseti kérelmében I. tényállás pont és cím alatt ismertette az adóvizsgálat menetét. E körben előadja, hogy a revízió kérdésére elmondta, hogy fiának, Tanú 2-nek 2003. év során három alkalommal, mindösszesen 5,5 millió Ft-ot adott kölcsön. Ezen nyilatkozatát követően vizsgálta az adóhatóság a személyi jövedelemadó bevallásában foglaltakat.

Keresetében előadja, hogy hivatkozott a revízió során arra, hogy 1965. és 1990. év közötti időszakban házastársával olyan jövedelemmel rendelkezett, hogy a házastársa jövedelme elég volt a család eltartására, és a saját jövedelme gyakorlatilag teljes egészében megtakarításra került, ezért rendelkezett olyan megtakarítással részben, amely a kölcsönadást lehetővé tette.

Kereseti kérelmében hivatkozott arra, hogy az elsőfokú közigazgatási határozat ellen benyújtott fellebbezésének mellékleteként csatolta Tanú 1-nek kölcsönadó és a közte létrejött "Kölcsönadási megállapodás" elnevezésű okiratot, mely szerint a kölcsönadó 2000. szeptember 12-én 3 millió Ft-ot adott kölcsön a számára, és ezt 2008. szeptember 12-éig kellett, hogy visszaadja. Csatolta a 2007. augusztus 15-én közjegyző helyettes előtt kölcsönszerződés megszüntetésére irányuló iratot, valamint az .... Bank Nyrt. takarékbetétkönyvéről a fénymásolatot, mely igazolja, hogy 2007. augusztus 15-én, amikor kölcsönadó, Tanú 1-nek a 3 millió Ft-ot visszaadta, a kölcsönadó ezt az összeget elhelyezte a bankfiókjában.

A felperes a kereseti kérelmében ezt követően idézi az Art. 109. § /1/ bekezdésében, /2/ bekezdésében foglaltakat, és a Pp. 339/B. §-ában foglaltakat, mely szerint a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta.

Álláspontja szerint az alperes a tényállást nem tárta fel kellő mértékben, továbbá a mérlegelés szempontjai sem állapíthatók meg a határozatából. Álláspontja szerint az adóhatóságnak nem lett volna lehetősége az Art. 109. §-ára hivatkozva a becslési eljárást alkalmaznia.

Kifogásolja, hogy az alperes a keresettel támadott határozatának 5. oldal 2. bekezdésében lakonikus rövidséggel "intézi el" a Tanú 1 által nyújtott kölcsön figyelembevételének megtagadását.

Kifogásolja, hogy a határozat indokolása gyakorlatilag arra hivatkozik, hogy a csatolt kölcsönszerződésben Tanú 1 szerepel kölcsönadóként, amely személynek az adatait nem adta ki az adóhatóság rendszere, illetve egy elhunyt személy adatait találta csak meg az alperes.

Kifogásolja, hogy az alperes a határozatában azt fejtette ki, hogy a 2000. augusztus 13-án hitelesített okirat csupán azt bizonyítja, hogy Tanú 1 és közte létrejött egy megállapodás, az okirat azonban azt nem igazolja, hogy 2000. évben valóban megtörtént 3 millió Ft kölcsönadása, és azt sem igazolja, hogy ezt ő, mint felperes 2007-ben vissza is adta.