A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35372/2008/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 275. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Madarász Gabriella

Kfv.I.35.372/2008/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Neukum Flórián ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Farkas Sándor osztályvezető jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Közép-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fejér Megyei Bíróságon 8.K.20.554/2008. számon indított és ugyanezen bíróság 2008. május 14-én kelt 8.K.20.554/2008/7. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság 8.K.20.554/2008/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesnek 2002 évben nyugdíjból származott bevétele. Ebben az évben fiának 2.618.000 Ft-ot adott kölcsön, ezt még ebben az évben visszakapta, 2002. november 6-án pedig 4.600.000 Ft lakásvásárlási előleget fizetett meg.

Az adóhatóság a felperesnél 2002 évre személyi jövedelemadó (továbbiakban szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott első fokú határozatban kötelezte a felperest 1.025.034 Ft szja adókülönbözet, 512.517 Ft adóbírság, 547.931 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 1475760189 számú határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 109. §-ában foglaltakra alapította. A felperes bevételei és kiadásainak egybevetése alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem rendelkezett olyan összegű forrással, amelyből a 4.600.000 Ft lakásvásárlási előleget teljes egészében ki tudta volna fizetni. A felperes 2002 évi kiadásait - amelynek legalább 3.069.215 Ft-ot el kellett érnie - adózatlan jövedelméből fedezte. Ezért az alperes az adó alapjának megállapítására becslést alkalmazott, és a 3.069.215 Ft-ot adózatlan egyéb jövedelemnek minősítve a felperes terhére adófizetési kötelezettséget és egyéb jogkövetkezményeket írt elő.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, és az első fokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját, hivatkozott a tényállás tisztázatlan voltára, és arra, hogy részére ... 2000. szeptember 12-én 3.000.000 Ft készpénzt adott kölcsön, amit 2007. augusztus 15-én fizetett vissza. Az volt a jogi álláspontja, hogy a bíróság nem vizsgálhatja meg ... életvitelét és megtakarítási lehetőségeit, ezért az adóhatóságot kell új eljárásra köteleznie.

A megyei bíróság helyt adott a felperes bizonyítási indítványának, amely a felperes személyes meghallgatására és a kölcsönadó személy tanúkénti meghallgatására vonatkozott. A perben lefolytatott bizonyítás eredményeként pedig azt állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos, ezért azt elutasította.

Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes a becslési eljárással kapcsolatban bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A felperes által felajánlott bizonyítás nem volt alkalmas annak hitelt érdemlő igazolására, hogy a felperes 2002. január 1-jén, illetve az ellenőrzés alá vont időszakban rendelkezhetett olyan vagyonnal, mint amilyet állított. A felperes nem igazolta hitelt érdemlően, hogy a kölcsön kapott 3.000.000 Ft 2002 évben még rendelkezésére állt volna, ezért a keresettel támadott határozatok megalapozott és érdemben is jogszerű döntést tartalmaznak.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 109. § (1) és (2) bekezdéseiben, és a Pp. 339/B. §-ában foglaltaknak. Az alperes mérlegelési jogkörében eljárva döntött abban a kérdésben, hogy a becslési eljárást alkalmazza, a mérlegelés szempontjai azonban a határozatból nem állapíthatók meg, és a tényállás sem került kellő mértékben feltárásra. Kifejtette, hogy "a kölcsönadó vagyoni helyzete a személyes meghallgatás során olyan mértékben tisztázásra került, hogy az alkalmas volt kölcsön nyújtására". Ezért "a fedezethiány nagyságrendjéhez képest időben viszonylag közel álló - és bizonyított - forrás rendelkezésére állt, így a becslési eljárás alkalmazása nem volt jogszerű".