A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20200/2008/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 277. §, 369. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40155/2006/19., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20200/2008/6.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.200/2008/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Rajnai László ügyvéd (8800 Nagykanizsa, Fő út 24.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Sarkadi és Társa Ügyvédi Iroda (1023 Budapest, Rómer Flóris u. 55., ügyintéző dr. Medveczky László ügyvéd) által képviselt Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (1133 Budapest, Pozsonyi út 56.) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2007. október 19. napján kelt 15.G.40.155/2006/19. szám alatti ítélete ellen a felperes részéről 21. sorszám alatt előterjesztett és 23. sorszám alatt indokolt fellebbezés, továbbá az alperes részéről Pf.2. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben és akként változtatja meg, hogy kötelezi az alperest, fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 46.000.000 (negyvenhatmillió) forintot.

A felperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti, és az alperest kötelezi, fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 2.400.000 (kettőmillió-négyszázezer) forint elsőfokú részperköltséget.

A le nem rótt viszontkereseti illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 420.000 (négyszázhúszezer) forint másodfokú részperköltséget.

A le nem rótt csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a megismételt eljárásban fenntartott keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 46.000.000 forint vételár és ennek 1995. február 15-től a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatával számított kamata, valamint elmaradt haszon címén a N. Kft. által használt perbeli ingatlanból a földszinti 222 nm alapterületű üzlethelyiség beszedni elmulasztott bérleti díjának, azaz 74.575.124 forintnak, illetve ennek az 1999. február 11-től a kifizetésig járó, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamata megfizetésére. További elmaradt haszon címén igény tartott a perbeli ingatlan jelenlegi forgalmi értéke, valamint az 1995. évi vételár különbözetének a megfizetésére, ami 154.000.000 forint, illetve kérte ennek 2003. december 1-től a kifizetésig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott késedelmi kamatát. Követelte a N. Kft. által 1999. június 10. napján értékesített üzlethelyiség vételárának, azaz 55.000.000 forint + áfa, vagyis együttesen 68.750.000 forintnak a megfizetését annak 1999. június 10. napjától a kifizetésig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott késedelmi kamatával együtt. Kérte még, hogy amennyiben a bíróság az alperes viszonkeresetében előterjesztett használati díj iránti követelésnek helyt ad, úgy ezen összeggel megegyező elmaradt haszon megfizetésére kötelezze az alperest a javára, mert tulajdonjoga bejegyzése hiányában soha nem tudta a perbeli ingatlanrészeket hasznosítani.

A megismételt eljárásban a felperes kijelentette: az ingatlanban eszközölt beruházásai értéke megtérítését nem kéri, és ugyancsak nem igényli a N. Kft. által használt részeken túli, az ingatlan egyéb részeinek a bérbeadása útján történő hasznosításból alappal remélt bevételeket sem elmaradt haszon címén.

A felperes keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy az állami tulajdonban levő perbeli ingatlant az alperes értékesítésre jelölte ki, és e feladattal a Z. gazdasági társaságot bízta meg. A megbízott 1993. november 12-én bérleti szerződés kötött a N. Bt-vel az épület földszintjén levő 120 nm alapterületű üzlethelyiségre és 102 nm raktárhelyiségre. A felperes előadta: az ingatlan értékesítésére kiírt pályázatot megnyerte, melyre figyelemmel 1995. január 5-én adásvételi szerződést kötött az alperessel. E szerződés értelmében a perbeli egész ingatlant megvásárolta 46.000.000 forint vételárért. A szerződés szerint a birtokbaadással egyidejűleg a Z. átadja és engedményezi az ingatlanra kötött érvényes üzemeltetési és bérleti szerződéseket.

Ugyanezen a napon megállapodott a Z. megbízottal is abban, hogy a birtokbaadásig, de legkésőbb 1995. február 15-ig a bérleti szerződéseket felmondja. Az időközben kft-vé alakult N. Bt. azonban bejelentette, hogy elővásárlási jogával élni kíván. Az emiatt indult perben jogerős ítélet állapította meg, hogy a felperes és az I. rendű alperes közti adásvételi szerződés részlegesen hatálytalan, és a perbeli ingatlan 222/3337 tulajdoni hányadára az adásvételi szerződést az alperes és a N. Bt. között létrehozta. A felperes előadta, ő kizárólag az egész ingatlan tulajdonjogát kívánta megszerezni, erre figyelemmel 1999. február 10-én az adásvételi szerződéstől elállt.

A felperesi álláspont szerint az alperes együttműködési kötelezettségét megszegte, kifejezetten rosszhiszemű magatartást tanúsított. Ezt támasztja alá, hogy az 1995. május 8-i levelét követően - melyben még a bérlő elővásárlási jogát nem ismerte el -, rá négy hónappal már támogatta a N. Kft-t abban, hogy elővásárlási jogát érvényesítse. Ezen túlmenően 1995. február 16-án kelt levelében a N. Kft. felszólította az alperest, hogy küldje meg a részére az adásvételi szerződést, mert élni kíván elővásárlási jogával. Ebből kifolyólag az alperes tudott a kft. igényérvényesítéséről már a felperesnek való birtokbaadást, illetve a vételár kifizetését megelőzően, ennek ellenére őt erről nem tájékoztatta. Az alperes rosszhiszemű magatartásával jogszavatossági kötelezettségét elmulasztotta, erre figyelemmel a Ptk. 369. § (1) bekezdése és a 355. § (1) bekezdése folytán teljes kártérítéssel tartozik figyelemmel arra is, hogy ő maga az érdekmúlása folytán a szerződéstől elállt. Előadta, hogy kamatkövetelése a 86/1990. (XI. 14.) Kormányrendeleten alapszik, míg a kárpótlási jegy átadásával megfizetett vételár visszafizetésére irányuló igényével kapcsolatban az adásvételi szerződés 5. pontjára hivatkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és perköltséget igényelt.

Álláspontja szerint az ügyben jóhiszeműen járt el, hiszen jogi megítélése szerint a N. Kft-t elővásárlási jog nem illette meg. A jogerős ítélet végül az elővásárlási jog fennállását jogszabály alapján állapította meg, amely jogszabály ismeretének hiányára a felperes nem hivatkozhat. Jóhiszeműsége folytán csak a szerződéskötésből eredő károkért áll fenn a felelőssége a Ptk. 369. § (4) bekezdése alapján, ennél fogva tőle a felperes elmaradt hasznot nem igényelhet. Hangsúlyozta, hogy a szerződéskötésből eredő felperesi kárból is le kell vonni a felperes részéről történt ingatlanhasznosítás eredményeként befolyt bevételeket.