BH 2007.2.56 I. A beszámítás szabályai szerint kell elbírálni a hitelintézetnek azt a jogát, hogy követelésével a számlatulajdonos nála vezetett bankszámláját megterhelje [Ptk. 296. §; 232/2001. (XII. 10.) Korm. r. 7. §].

II. A Ptk.-nak az a rendelkezése, hogy a jogosult a pénztartozás teljesítését a határnapot megelőzően is köteles elfogadni, nem eredményezi a szerződés módosítását, ezért ezen a címen a hitelintézetet kezelési költség nem illeti meg [Ptk. 292. § (1) bek., 240. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a peres felek között 1999. december 19-étől egy több alkalommal - legutoljára 2002. szeptember 30-án - módosított hitelkeret-szerződés volt hatályban. Az ennek keretében 2002. szeptember 30-án kötött egyedi rövid lejáratú hitelszerződéssel az alperes 700 000 euró kölcsönt folyósított a felperesnek 2003. szeptember 29-ei lejáratra. A felperes a hitelt a lejáratot megelőzően 2002. december 27-én visszafizette. 2003. január 7-én az alperes a felperes bankszámlájáról 1%-os kezelési költség címén 1 663 130 Ft-ot emelt le.

A felperes a keresetében az alperes által fenti címen leemelt 1 663 130 Ft, ennek kamatai, valamint perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest 250 000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a peres felek között 2002. szeptember 30-án a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében írt kölcsönszerződés jött létre, amely teljesedésbe is ment, mivel az alperes a kölcsönt folyósította, a felperes pedig azt teljes egészében visszafizette. A szerződés 7. pontjában a felek az alperes Vállalati Aktív Banki Szolgáltatások Általános Szerződési Feltételeit (a továbbiakban: ÁSZF) az Üzletszabályzatot, valamint a mindenkor hatályos Hirdetményt is a szerződés részévé tették. A felperes képviselője aláírásával igazolta, hogy az ÁSZF-eket átvette, elolvasta, valamennyi rendelkezését elfogadta, továbbá elismerte, hogy az alperes megvitatta vele a szokásos piaci gyakorlattól eltérő újszerű rendelkezéseket, ezért a Ptk. 205. §-ának (3) és (5) bekezdése szerint az ÁSZF a szerződés részévé vált. A felperes részéről előtörlesztés történt. Kezelési költséget fizetni nem volt köteles, az alperes azonban a felperes számlájáról leemelt összeget az ÁSZF 5.11. pontja értelmében adminisztrációs költség címen jogosult volt megtartani. Ezzel összhangban áll az ÁSZF II/2.2. b. és bd. pontja is. A felperes által előtörlesztett kölcsönösszeg 166 313 000 Ft, az ennek 1%-át kitevő 1 663 130 Ft kezelési költség címén ugyan nem, - de adminisztrációs költségként az alperest megillette, így annak visszafizetésére nem köteles.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemhez kötöttség alapelvét nem sértette meg annak kimondásával, hogy az alperes a vitás összeget kezelési költség címén ugyan nem, de adminisztrációs költség címén jogosult megtartani. Nem fogadta el a felperes arra történt hivatkozását, hogy a felek az egyedi kölcsönszerződésben eltértek az ÁSZF rendelkezéseitől. Az egyedi kölcsönszerződés 6. pontja tartalmazza azokat a kikötéseket, amelyek az ÁSZF-ben meghatározott rendelkezésektől eltérő megállapodásokat tartalmaznak, ezek között az előtörlesztéssel kapcsolatos költségek nem szerepelnek. Az egyedi szerződés 7.1. pontja kimondja, hogy az ÁSZF-ben foglalt rendelkezések a felekre nézve kötelezőek, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg. E kérdésben eltérő megállapodás nem történt. A felperes ezen túl azt sem bizonyította, hogy a perbeli kezelési költségre és adminisztrációs díjra vonatkozó rendelkezés a szokásos banki gyakorlattól eltérő feltételt jelentene. A másodfokú bíróságnak pedig arról van hivatalos tudomása, hogy hasonló költségek felszámítása nem tér el a szokásos piaci gyakorlattól és ez újszerűnek sem tekinthető.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását, valamint a perköltségei megállapítását kérte. Előadta, hogy az eljárt bíróságok iratellenesen állapították meg a tényállást és abból a felperesre sérelmes jogi következtetést vontak le. Megsértették a Pp. 215. §-ában foglalt, - a keresethez kötöttség jogelvét, annak megállapításával, hogy az alperes kezelési költség címén ugyan nem volt jogosult a perbe hozott összeget a felperes bankszámlájáról leemelni, ellenben igényt tarthatott arra adminisztrációs költség jogcímén. Az 1/F/5. sorszám alatt csatolt banki bizonylatból megállapítható, hogy a perbeli összeget az alperes kezelési költség címén emelte le a felperes bankszámlájáról. A bíróságoknak abban a kérdésben kellett volna állást foglalni, hogy ilyen címen megillette-e avagy sem az alperest az összeg. Nem lehetett vizsgálni, hogy az alperes más jogcímen jogosult volt-e annak levoná­sára.

A felperes jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság megalapozatlanul és iratellenesen foglalt állást az ügyben azzal, hogy a keretszerződés 4.1. pontjában foglaltakat figyelmen kívül hagyta. A keretszerződés 4.1. pontja akként rendelkezett, hogy a kamatokat, díjakat, jutalékokat és egyéb költségeket a bank a megállapodás alapján kötendő egyedi szerződésekben határozza meg. A keretszerződésnek e rendelkezése értelmében kizárt, hogy a bank az egyedi szerződésen felül további díjakat és költségeket is átháríthat a felperesre. Amikor a keretszerződés az egyedi szerződés rendelkezései körébe utalta a kamatdíj, jutalék és egyéb költségek meghatározását, akkor a felek az ÁSZF-től Hirdetménytől, Üzletszabályzattól eltértek, így a továbbiakban ebben a kérdéskörben kizárólag az egyedi szerződés rendelkezései az irányadóak. Az egyedi szerződés olyan rendelkezést nem tartalmaz, hogy az adminisztrációs díj tekintetében az ÁSZF rendelkezései az irányadóak. Az ÁSZF rendelkezései az eltérő szabályozásra figyelemmel nem váltak a szerződés részévé.

Az esetben, ha kétség lenne a fentiek felől a GK 37. számú állásfoglalás 4. pontja értelmében azt az értelmezést kell elfogadni, amely a felperesre kedvezőbb. A másodfokú bíróság a becsatolt szerződések rendelkezéseivel ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy a díjak és költségek tekintetében a felek nem tértek el az ÁSZF rendelkezéseitől.

Hivatkozott arra, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság jogsértően alkalmazta a Ptk. 205. §-ának (5) bekezdését. E jogszabályhely szerint külön tájékoztatni kell a másik felet arról az Általános Szerződési Feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól eltér, továbbá az ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - külön figyelmet felhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. Előadta, hogy nem önmagában az alperes által kikötött díjak tényét tartja a szokásos szerződési gyakorlattól eltérőnek, hanem annak mértékét, illetőleg a meghatározás módját. Az 1%-os mérték egyfelől lényegesen magasabb, mint amit a köztudomás szerint a bankok felszámítanak, másrészt felső határ nélküli, ami azt jelenti, hogy ez akár több milliós nagyságrendű összeget is kitehet. A GK 37. számú állásfoglalás II. pontjának 2. bekezdése szerint az ÁSZF alkalmazóját kifejezett figyelemfelhívási kötelezettség terheli a szerződési blanketta minden olyan tartalmi eleme tekintetében, amely eltér az általános vagy szokásos szerződési gyakorlattól, élettapasztalattól, diszpozitív szabályoktól. A perbeli esetben nem valósult meg a kifejezett figyelemfelhívás, így az ÁSZF e rendelkezése nem vált a szerződés részévé.