A Kúria Kfv.35397/2012/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ILLETÉKÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. §, 1994. évi LV. törvény (Földtörvény) 3. §, 1996. évi LIV. törvény (Erdőtörvény) 13. §, 2009. évi XXXVII. törvény (Erdőtörvény) 18. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

Erdő művelési ágú termőföld esetén is kielégíti az illetékmentességhez szükséges saját használatot az erdő családi gazdaság keretében történő művelése akkor is, ha az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban nincs adatsor ennek külön megjelenítésére.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.397/2012/5.szám

A Kúria a dr. Nemes Gábor ügyvéd által képviselt ifj. felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Kiss Barbara jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen illetékügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Nyíregyházi Törvényszék 2012. március 27-én kelt 6.K.22.399/2011/5. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 6.K.22.399/2011/5. számú ítéletét, valamint az alperes 2444188724. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperest az első fokú adóhatóság 2011. július 26-án hozott 8077533708 számú első fokú határozatával 980.000 Ft illeték megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes 2006. május 5-én adásvételi szerződéssel megszerezte a ... Község külterületén fekvő 4 db termőföld ingatlan egész- vagy résztulajdoni hányadát, melynek művelési ága erdő (illetve egy esetben kivett út, ill. rét és kivett árok). Az ingatlanok összes vételára 4.900.000 Ft volt, amelyet az illetékhivatal az illetékkiszabás alapjául elfogadott. A felperes az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (továbbiakban Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontban foglalt vállalására tekintettel a 310125-01-2006. számú fizetési meghagyással illetékmentességet kapott. Ezt követően azonban az illetékhatóság a rendszeresített nyilvántartásából azt állapította meg, hogy a területeket nem a felperes használja, azon az erdőgazdálkodási jogokat és kötelezettségeket három ingatlan esetében (.../2., .../7., .../12. helyrajzi számú) a felperes édesapja, míg a ... helyrajzi számú ingatlanon a R. Kft. gyakorolja. Az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja szerint a földhasználat vagyoni értékű jog, melynek átengedése az illetékmentesség elvesztése mellett kétszeres illetékfizetési kötelezettséget eredményez. Így az Itv. 19. § (1) bekezdésében foglalt 10%-os mértékű illeték kétszeresét kellett kiszabni.

A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság 2443688773 számú, 2011. szeptember 15-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A hatóság a területileg illetékes erdészeti igazgatóságtól szerezte be a tájékoztatást arról, hogy három ingatlan esetében a bejegyzett erdőgazdálkodó id. felperes neve, egy esetben pedig a R. Kft. (továbbiakban Kft.). Az erdőtörvény szerint az az "erdőgazdálkodó", aki az erdő tulajdonosa vagy jogszerű használója és akinek nevét az erdészeti hatóság nyilvántartásba veszi. Amennyiben a természetben összefüggő erdőnek több tulajdonosa van, kötelesek az erdészeti hatóság határozata alapján ún. társult erdőgazdálkodást folytatni, és a feladatra erdőgazdálkodót megbízni. A felperes nem erdőgazdálkodó, így nem felel meg az illetéktörvény feltételeinek, azaz nem egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként használja a földet.

A felperes a bírósághoz benyújtott keresetében kifejtette, hogy szüleivel és testvérével 2002-ben kötöttek megállapodást családi gazdaság létrehozására. A gazdaságba bevitték id. felperes neve családi gazdálkodó saját külterületi földjeit és rögzítették, hogy a többi családtag tulajdonában lévő külterületi ingatlanokat pedig a családi gazdálkodó használatába adják. A családi gazdaságot az illetékes hatóságnál hivatalosan regisztrálták. A perben releváns ingatlanok egy része a felperes édesapja, valamint egy harmadik személy közös tulajdonában, illetőleg e harmadik személy kizárólagos tulajdonában volt. E harmadik személy tulajdonát képező erdőingatlant vette meg a felperes 2006-ban. Az illetékmentességet azért kapta, mert mint regisztrációval rendelkező mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély, vállalta, hogy egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a földet maga hasznosítja. A felperes úgy érvelt, hogy nem indokolt eltérő jogértelmezést alkalmazni amiatt, mert az erdőgazdálkodói nyilvántartás nem utalt a családi gazdálkodásra, ugyanis normál termőföld, azaz nem erdő esetén az ingatlanügyi hatóság által vezetett nyilvántartásba földhasználóként a családi gazdálkodó bejegyezhető lenne a családi gazdálkodásra utalással. A felperes regisztrált őstermelő, aki az erdőgazdálkodással kapcsolatos tevékenységét családi gazdaság keretében végzi, ezért az illetékmentesség megilleti.

A Nyíregyházi Törvényszék 6.K.22.399/2011/5. számú ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában teljes részletességgel felsorakoztatta és egyben beidézte az álláspontja szerint az ügy megítélése szempontjából releváns jogszabályokat. Így: az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontját, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (továbbiakban: földtörvény) 3. § a) és k) pontját, az erdőről és az erdők védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (továbbiakban: régi Ed.tv.) 7. §-át, 13. § (1) bekezdését, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (továbbiakban: új Ed.tv.) 16. § (1) bekezdését, 17. § (2) bekezdését, 18. § (3)-(4) bekezdését. Idézte a földtörvénynek a "családi gazdaság", a "családi gazdálkodó", a "gazdálkodó család tagjai" fogalom-meghatározását, ezenkívül a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: SZJA tv.) "mezőgazdasági őstermelő" és "mezőgazdasági őstermelői tevékenység" definícióját, a 356/2007. (XII.23.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése, 4. § d) pontja és 5. § (1) bekezdés j) pontja alapján meghatározott földhasználati lap tartalmát, a nyilvántartási kötelezettséget. A bíróság ezen jogszabályi rendelkezéseket együttesen tartalmilag úgy értékelte, hogy a felperes nem felelt meg az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt mentességi feltételeknek azon három ingatlan vonatkozásában sem, amelyet családi gazdaság keretében használ. A bíróság kifejtette, hogy a felperes az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglaltaknak azért nem felel meg, mert a speciális termőföldnek minősülő erdőterületeket családi gazdaság használja, amelynek ugyan nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja a felperes, de az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban nem ő, hanem a családi gazdaság vezetőjének minősülő családi gazdálkodó, azaz id. felperes neve került bejegyzésre. Miután az erdőgazdálkodói nyilvántartás nem tartalmaz tételes jogszabályi előírás alapján adatot arra, hogy az erdőterületet a családi gazdaság keretei között hasznosítják-e, ebből következően a hasznosítás ezen módja az illetékkedvezmény esetén sem vehető figyelembe.