BH 2004.6.217 Emberkereskedelem bűncselekménye esetén társtettesség csak az azonos oldalon - a sértett eladásában, illetve megvásárlásában - közreműködő elkövetőknél állapítható meg [Btk. 175/B. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság P. S. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb., társtettesként, fiatalkorú sérelmére fajtalanság, illetve közösülés végett történő emberkereskedelem bűntettében és súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 4 év 6 hónap fegyházra, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

L. E. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb., bűnsegédként, fiatalkorú sérelmére fajtalanság, illetve közösülés végett történő emberkereskedelem bűntettében és 2 rb., társtettesként, rábírással elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében, amiért halmazati büntetésül 2 év börtönre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette.

Az ítélet F. Zs. II. r. vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

F. Zs. II. r. vádlott 1999. augusztus 30-án az esti órákban E.-ben találkozott az 1982-ben született B. A. és az 1984-ben született B. B. sértettekkel, akik szórakozóhelyen végezhető munkát kerestek. A II. r. vádlott ekkor felvette a kapcsolatot L. E. III. r. vádlottal, aki egy bárban bordélyházat tartott fenn, s aki prostitúciós szolgáltatások nyújtására alkalmazta a sértetteket, tudván azt is, hogy még nem töltötték be a 18. életévüket. Később a III. r. vádlott megkérdezte a II. r. vádlottat, hogy felajánlhatja-e a lányokat P. S. I. r. vádlottnak pénzért való fajtalanság, illetve közösülés céljából való megvásárlásra. Ebbe a II. r. vádlott beleegyezett, és 50 000 forintot kért értük. Ezután a III. r. vádlott létrehozta a találkozót az I. r. vádlottal, ahol az I. r. vádlott a II. r. vádlottól 50 000 forintért megvásárolta a sértetteket. Az I. r. vádlott ezután T.-re szállította őket, ahol másnap a sértettek bevallották a tényleges életkorukat. Az I. r. vádlott túl hosszúnak találta azt az időt, amíg betöltik a 18. életévüket, ezért felhívta a II. r. vádlottat, hogy visszaviszi a sértetteket neki, és a vételárat visszakéri.

A következő nap találkozott is a két vádlott. Az I. r. vádlott ekkor a sértetteket elengedte, de a II. r. vádlott nem tudta visszaadni a vételárukat. A későbbiek során az I. r. vádlott az 50 000 forinton felül még további 100 000 forintot is követelt, s azzal fenyegette a II. r. vádlottat, hogy nem fizetés esetén a húgát fogja üzletszerű kéjelgésre kényszeríteni, illetve megöli a családtagjait. Az I. r. vádlott fenyegetésének nyomatékosításául egy alkalommal egy törülközőt a II. r. vádlott nyakára tekert, s azt megcsavarva 2-3 percig szorította úgy, hogy a II. r. vádlott levegővétele emiatt korlátozott volt.

Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést P. S. I. r. és L. E. II. r. vádlott terhére a szabadságvesztés súlyosítása, a III. r. vádlott vonatkozásában pedig a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése végett is, másrészt a III. r. vádlott védője, felmentésért.

A Sz.-i Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, L. E. III. r. vádlottal szemben 2 rb., társ­tettesként, rábírással elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette miatti eljárás megszüntetését, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának súlyosítását, a III. r. vádlott tekintetében a végrehajtás felfüggesztésének mellőzését, közügyektől eltiltás alkalmazását, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdése és a 349. § (1) bekezdése alapján eljárva az ítéletnek a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét, az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a tárgyalást. A vád tárgyává tett cselekmények vonatkozásában a bizonyítást teljeskörűen felvette. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte és mérlegelte.

Okszerűen, a logika szabályait is betartva indokolta meg, hogy mely bizonyítékot mennyiben és miért fogadott el, vagy utasított el a tényállás megállapításakor.