A Kúria Kfv.35080/2017/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 92. §, 95. §, 97. §, 128. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXIV. cikk (1) bek.] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Eljárási jogszabálysértés kihat a határozat érdemére, ha lehetetlenné teszi vagy túlzottan megnehezíti az adózó adóhatósági és bírósági eljárásban való bizonyítását. 1/2011. (V.9.) KK. vélemény

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.080/2017/6.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Dr. Csilléry Alexandra ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Tamásné dr. Kajati Zsuzsanna jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 17. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.34.579/2015/13.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.34.579/2015/13. számú ítéletét, valamint az alperes 3144710824 és 3144710802 számú határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500.000 (ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2009 szeptemberében kezdte meg szállodai szolgáltató tevékenységét, melyet 8 budapesti szálloda üzemeltetésével végez. A felperes a S. Kft.-től (továbbiakban: Kft.) különböző nyomdai, informatikai szolgáltatásokat vett igénybe, mely számlákban foglalt általános forgalmi adótartalmat levonható adóként szerepeltetett. A Kft. egyrészt a felperes weboldalainak havi felügyeletét, grafikai átalakítását, 24 órás ügyeletét, programozását, valamint karbantartását vállalta, továbbá nyomdaipai szolgáltatást teljesített a felperesnek, reklámanyagokat nyomtatott. A társaságnak 3 alkalmazottja volt, egy grafikus, egy adminisztrátor és az ügyvezető, a munkák elvégzéséhez szükséges tárgyi eszközökkel azonban nem rendelkezett. A felperessel egyik alkalmazottja révén került kapcsolatba, a munkák elvégzéséhez 90%-ban alvállalkozót vett igénybe.

[2] Az alvállalkozóként megjelölt gazdasági társaságok tekintetében az adóhatóság azt állapította meg, hogy megalakulásuk óta általános forgalmi adó, egyéb adóbefizetési kötelezettségüket nem teljesítették, alkalmazottakkal fennállásuk óta nem rendelkeztek, illetve nem volt olyan tárgyi eszközei, amellyel a felperesnek szükséges tevékenységet elvégezték volna. Az is feltárásra került, hogy egyik gazdasági társaság tevékenységi köre sem hozható összefüggésbe a felperes által igényelt szolgáltatással (nyomdai, informatikai). Mindezekre figyelemmel az adóhatóság azt állapította meg, hogy a fővállalkozó nem láthatta el a számlákban foglalt szolgáltatásokat, ehhez sem ő maga, sem pedig az igénybe vett alvállalkozók nem rendelkeztek a szolgáltatások nyújtásához szükséges személyi feltételekkel. A felperes és a Kft. között létrejött gazdasági eseményeket hiteltelennek minősítette, így a számlákra alapozott adólevonási jogosultságot nem ismerte el.

[3] Vizsgálta a felperes kellő körültekintését és arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek fel kellett volna ismernie, hogy a számlakibocsátó társaságok a munkák elvégzéséhez szükséges személyi feltételekkel nem rendelkeznek, illetve ezen feltételek rendezetlenek, a munkákat ténylegesen nem a számlakibocsátó társaságok, illetve nem ezen társaságok alkalmazásában vagy velük jogviszonyban álló személyek végzik el. Külön kiemelte, hogy a Kft. ügyvezetője is elismerte, hogy önmaga a személyi feltételek hiányában nem lett volna képes elvégezni a felperes részére nyújtott jelentős összegű szolgáltatást, azonban sem a felperes, sem a Kft. nem tudta megjelölni, hogy mely társaságokat vették igénybe partnereik alvállalkozóként.

[4] A felperes a szállodák karbantartási munkálatainak elvégzéséhez a D. Kft.-t (továbbiakban Kft.2.) bízta meg, a Kft.2-vel egy építőipari cégen keresztül került kapcsolatba, árajánlat alapján választotta ki. A felperesnél elvégzendő munkákat az adott szállodában dolgozó karbantartó tájékoztatása alapján végezte el a Kft.2. A karbantartó, illetve a felperesi alkalmazott is ellenőrizte a Kft.2. munkavégzését, az elvégzett munkákat karbantartó lapokon rögzítették. Az, hogy a Kft.2. vett-e igénybe alvállalkozót a felperes nem tudta, és a munkákat személy szerint ki végző alkalmazottról sem tudott a felperes tájékoztatást adni.

[5] A számlakibocsátó 3 fő alkalmazottal rendelkezett, akik a munkálatok elvégzését elismerték és jelezte alvállalkozót akkor vett igénybe, mikor a munkáknál csúszás volt. A felújításhoz szükséges anyagokat egy másik társaságtól szerezte be, mely az adóhatóság megállapítása szerint gépjárműalkatrész kereskedelemmel foglalkozott. A karbantartási munkálatok végzésével kapcsolatban arra a megállapításra jutott az adóhatóság, hogy a Kft.2. nem végezhette el megfelelő számú alkalmazott hiányában a karbantartási lapok szerint több szállodában ugyanabban az időben felmerülő munkálatokat, a megjelölt alvállalkozó csak 2011 januárjában végzett munkát a felperes üzemeltetése alatti szállodákban, valamint az anyagok beszerzése is kétséges.

[6] A fenti megállapítások alapján a felperes terhére - két külön elsőfokú határozattal - 2010. II., III., IV. negyedévre, 2011. I. negyedévére 72.263.000 Ft következő időszakra átvihető követelés különbözetet, míg 2011. május hónapra vonatkozóan 16.982.000 Ft jogosulatlan visszaigénylést, továbbá 10.405.000 Ft következő időszakra átvihető követelés különbözetet állapított meg, A jogosulatlan visszaigénylés után 12.736.000 Ft adóbírságot állapított meg.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 3144710824 és 3144710802 számú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Összegző értékelése szerint mindkét Kft. vonatkozásában az elsőfokú adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy a kibocsátott számlák nem hitelesek, az azokban feltüntetett gazdasági események ténylegesen nem a felek között valósultak meg. Az elsőfokú eljárásban részletesen feltárásra kerültek azok a körülmények, amelyek kétséget kizáróan bizonyítják, a Kft. és az általa megnevezett alvállalkozók nem rendelkeztek a szükséges személyi, tárgyi feltételekkel a munkák elvégzéséhez, illetőleg nem történt meg az adó áthárítása sem. A teljesítés meg nem történtét támasztja alá, hogy a Kft. volt ügyvezetője a kiszámlázott szolgáltatásokról konkrét információkkal nem rendelkezett, az általa kapcsolattartóként megjelölt személy pedig nem állt a felperes alkalmazásában. A szerződések sablonosak, a teljesítés részletszabályait, így különösen a szerződésszerű teljesítés kritériumait nem tartalmazzák, a felperes ezzel kapcsolatban egyéb dokumentumot nem adott át. A dokumentációnak ez a fokú hiánya, valamint az, hogy a felperes nem ismerte a munkákat ténylegesen elvégzők személyét - különösen olyan szolgáltatások esetében, mint informatikai tervezések, fejlesztések, amelyek a megrendelés pontos specifikálását és a felek folyamatos együttműködését követelik meg - egyértelműen a teljesítés hiányára utal. Az is helytállóan került megállapításra az elsőfokú adóhatóság részéről, hogy az interneten az ellenőrzés időszakában fellelt összehasonlító árak alapján a Kft. térképnyomtatási szolgáltatásának ellenértékét többszörös áron számlázták ki, ami nyilvánvalóan életszerűtlen lenne valós gazdasági működés esetén.