A Budapest Környéki Törvényszék Bf.39/2022/10. számú határozata zaklatás vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 212/A. § (1) bek.] Bírók: Czéh Ágnes, Kenese Attila, Laki Zita

Kapcsolódó határozatok:

Budakörnyéki Járásbíróság B.60/2021/10., *Budapest Környéki Törvényszék Bf.39/2022/10.*, Kúria Bfv.1151/2022/12., 3142/2024. (V. 3.) AB határozat

***********

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, az 5.Bf.39/2022. számú ügyben a 2022. április 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t

A zaklatás vétsége miatt Terhelt1 ellen indult büntető ügyben a Budakörnyéki Járásbíróság 2021. november 11. napján kihirdetett 8.B.60/2021/10. számú ítéletét büntetést kiszabó és bűnügyi költség viseléséről rendelkező részében megváltoztatja.

A szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre enyhíti.

A vádlott az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből 334.456,- (háromszázharmincnégyezer-négyszázötvenhat) forint megfizetésére köteles, a fennmaradó 54.125,- (ötvennégyezer-százhuszonöt) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A vádlott tartózkodási helye és értesítési címe helyesen: cím6

Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 7.730.- (hétezer-hétszázharminc) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Indokolás

[1] Az elsőfokú bíróság Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében [Btk.222.§ (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont] és kapcsolati erőszak bűntettében [Btk.212/A.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén annak fokozata börtön, és a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. Végül kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

[2] Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést, a védő a fellebbezés írásbeli indokolásában másodlagosan a büntetés enyhítését kérte, míg a vádlott másodfokú bírósághoz intézett beadványában az ítélet hatályon kívül helyezését is indítványozta. A fellebbezések indokolása lényegében azon az okfejtésen alapul, miszerint a vádlott soha nem zaklatási célzattal, csupán a közös gyermekek és a sértettel közös ingatlannal kapcsolatos kérdések rendezése érdekében kereste sértett1 sértettet, aki pedig szándékosan akadályozta vádlottat a gyermekekkel való kapcsolattartásban. A kapcsolati erőszak bűntette kapcsán a védő kifejtette, hogy a tényállás megállapításához szükséges erőszak nem került bizonyításra, annak meg nem történtét alátámasztja,

hogy a sértett soha nem kért segítséget, orvosnál sem járt, az állítólagos bántalmazásoknak külső szemtanúja nincs, mindezekről csupán közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre, amelyek a tényállás megállapításához nem nyújtanak kellő alapot.

[3] A Pest Megyei Főügyészség Bf.1055/2017. számú átiratában a tényállást megalapozottnak, a bűnösség megállapítását, a minősítést és az alkalmazott jogkövetkezményeket törvényesnek jellemezte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is alapos részletességgel eleget tett. A védő nem hivatkozik eddig figyelembe nem vett, vagy fel nem merült adatokra, így a felmentést célzó fellebbezések - megalapozott tényállás mellett - eredményre nem vezethetnek. Megjegyezte, hogy a bíróság arra nézve, hogy a sértett miért tűrte viszonylag hosszú ideig a vádlott kapcsolati erőszakot megvalósító cselekményeit, meggyőző magyarázatot adva mutatott rá ennek egzisztenciális, érzelmi és a hasonló ügyek tapasztalataiból is leszűrhető lélektani okaira. A vádlott büntetlensége és az időmúlás enyhítő nyomatéka a cselekmények elhúzódó jellege és kitartó szándékkal elkövetettsége miatt súlytalan, ugyanakkor a sértett a cselekmények egy részének elkövetésekor várandós volt, ami további súlyosítóként veendő figyelembe. Rámutatott arra is, hogy a vádlott javára kisgyermekes családi állapota nem vehető figyelembe mert az általa elkövetett cselekmények a gyermekek fejlődését negatívan befolyásolta. Mindezek alapján a kiszabott büntetést enyhének értékelve, az enyhítést célzó fellebbezést alaptalannak tartotta, egyúttal indítványozta, hogy a törvényszék az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

[4] A bejelentett fellebbezések közül az enyhítést célzó vezetett eredményre.

[5] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet a Be. 590.§ (1) (2) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt, teljes körűen bírálta felül.

[6] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait megtartotta.

[7] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan.

Az 1. tényállási pontban - az indokolás [9] bekezdésének 1. mondatában - a rendszeres bántalmazások kezdetének dátumát a másodfokú bíróság az ott megjelölt "2009. évtől" helyett "2013. június 30. napjától" szövegezéssel helyesbíti, tekintettel arra, hogy a Btk.212/A.§-ban rögzített kapcsolati erőszak a Büntető Törvénykönyv 2013. évi LXXVIII. törvénnyel történő módosításával 2013. június 30. napjától kezdődően minősül bűncselekménynek.

A másodfokú bíróság a magánindítvány dátumait: 2016. szeptember 14. napja és 2016. november 8. napja, a 2. tényállási pont utolsó mondatában feltünteti.

Ezen pontosításokkal, illetve kiegészítésekkel az elsőfokú tényállás megalapozott, így az a másodfokú eljárásban a Be.591.§ (1) bekezdése értelmében irányadó.