BH 1985.3.97 I. Nincs helye perújításnak, ha a perújítási kérelemben előadott új tény szerint a társadalmi tulajdonban levő vagyontárgy tekintetében elkövetett szándékos vagyon elleni bűncselekménynek nem az a sértettje, akit a bíróság az alapítéletben megjelölt, hanem más állami szerv [Be. 276. § (1) bek. a) pont].

II. Ha a büntető ügyben hozott alapítéletnek a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezését támadó perújítási kérelem alaposnak látszik: nem a büntető bíróság, hanem a polgári perben eljáró bíróság (vagy az igény eldöntésére hatáskörrel bíró más hatóság) dönt a perújítás megengedhetősége kérdésében [Be. 282. §].

A katonai bíróság a terhelteket társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt különböző tartamú szabadságvesztésre ítélte, egyben kötelezte őket a MÁV magánfélnek okozott kár és törvényes kamatai, valamint az eljárási illeték egyetemleges megfizetésére.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A II. r. terhelt a MÁV-tól írásbeli engedélyt kapott arra, hogy az egyik megszüntetett vasútvonal mentén rőzseirtást végezzen. Az engedély csupán a 10 cm átmérőn aluli bokrok kivágására vonatkozott. Az I. r. és a II. r. terheltek ennek ellenére 48 325 forint értékű, az engedélyezettnél nagyobb átmérőjű fát vágtak ki és tulajdonítottak el.

I. Az ítélet jogerőre emelkedése után a terheltek védője perújítási kérelmet terjesztett elő, melyben előadta, hogy a terheltek ugyan a fakitermelést a MÁV-tól kapott írásbeli engedély alapján, annak kereteit túllépve, jogtalanul végezték, de az ítélet jogerőre emelkedése után tudomásukra jutott, hogy a fakitermeléssel érintett terület ténylegesen nem a MÁV, hanem a nagyközségi közös tanács vb kezelése alá tartozik. Így a bűnügy sértettje nem a MÁV, hanem a községi tanács, ahol viszont őket úgy tájékoztatták, hogy a fakitermeléssel kapcsolatban velük szemben nem támasztanak kártérítési igényt. A kérelemben kifejtettek szerint tehát a terheltek nem okoztak kárt, így bűncselekményt sem követtek el, miután a fa kitermelésére a MÁV engedélye és felhatalmazása érvénytelen volt.

A katonai bíróság a terheltek javára benyújtott perújítási kérelmet azzal az indokkal utasította el, hogy a bűnösség megállapítása szempontjából nincs jelentősége, ki a fakitermeléssel érintett terület kezelője. A terület ugyanis társadalmi tulajdonban van, az ott levő fa kitermelésére engedélyt senkitől sem kaptak, így a terület kezelőjének kérdésében való tévedésük nem érinti a terheltek büntetőjogi felelősségének sem az alapját, sem pedig a mértékét, miután a jogtalan fakitermeléssel a társadalmi vagyonban kárt okoztak. A polgári jogi igény kérdésében való döntés önmagában nem alapozza meg a perújítást.

A perújítási kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezés az alábbiak szerint alapos.