BH 1998.1.5 A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést nem valósítja meg az a vadász, aki a lőfegyverét - a vad megjelenését várva - kibiztosítva tartja, és a fegyver azért lép működésbe és okoz a sértett combján halálos sérülést, mivel a támadólag fellépő sértett a fegyvert váratlanul megragadja [Btk. 171. § (2) bek. b) pont].

II. A segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett bűntettét valósítja meg a vadász, aki a sértettnek vétlenül okoz a fegyverével sérülést, de nem nyújt neki tőle elvárható segítséget, hanem a helyszínről távozása után értesíti a sérült hozzátartozóit [Btk. 172. § (1) bek. és (3) bek. II. ford.].

III. A sértett özvegye - aki magánfélként nem lép fel - a büntetőeljárásban nem tekinthető érdekeltnek, ezért a jogi képviselőjének a készkiadása és díja nem bűnügyi költség, így annak megfizetésére a vádlott nem kötelezhető [Be. 53. §, 55. § (5) bek., 57. §, 120. § (1) bek. c) pont, 219. § (3) bek.].

A megyei bíróság a vádlottat a segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett bűntette és a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Rendelkezett a bűnjelként lefoglalt tárgyak sorsáról, és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség, továbbá a sértett jogi képviselője 15.000 forintot kitevő képviseleti díjának a megfizetésére. A tényállás lényege a következő.

A vádlott 1990. óta sportvadász, és a vadásztársaság tagjaként 1994-ben engedélyt kapott a dúvadirtásra. A vádlott - aki a község polgármestere volt - 1995. januárjában az önkormányzat testületi döntése alapján olyan hídbontási munkálatot rendelt el, amely befolyásolta a helyi vendéglő forgalmát. Emiatt a vendéglő vezetője - az ügy sértettje - neheztelt a vádlottra.

1995. júliusában a vádlott a község határában vadászles építésébe kezdett, amely azonban csupán részben készült el, azon csak kapaszkodva lehetett tartózkodni.

1995. augusztus 6-án 20 óra körül a sértett gyalogosan a vadászles irányában levő földjére ment. A vádlott ugyanekkor a személygépkocsijával vadászat céljából elindult a vadászleshez, és magával vitte a golyós vadászfegyverét. Kb. 21 óra 15 perc körül a vádlott észlelte két vaddisznó megjelenését. A les ülőkéjén a létrának háttal ülve várta, hogy a vadak közelebb kerüljenek. A fegyverét kibiztosította, jobb kezével a fegyverlámpát fogta, míg bal kezének mutatóujja az elsütőbillentyűn volt. Ekkor ért - ma már meg nem határozható okból - a vadászleshez a sértett, aki megfogta a leslétrát, hogy azon felmenjen a vádlotthoz. A vádlott - aki korábban nem észlelte a sértett közeledését -, a les rezdülésére figyelt fel, megfordult, bal kezével megragadta a les korlátját, hogy le ne essen, így a fegyver a jobb kezébe került úgy, hogy az egyik ujja az elsütőbillentyűn volt, a fegyver csöve pedig a sértett irányába nézett.

A sértett "most megöllek, leszámolok veled, te szemét!" kijelentést téve elindult a vádlott irányába. A hang alapján a vádlott felismerte a sértettet, minthogy telihold lévén a szürkület ellenére is a látási viszonyok jók voltak. A sértett a létra alulról számított 3. fokán állt, amikor megfogta és megrántotta a vádlott kezében levő fegyver valamely első részét, amelynek következtében a fegyver elsült anélkül, hogy a vádlott az elsütőbillentyűt szándékosan meghúzta volna. A lövedék 25 cm-es lőcsatornát okozva elölről a jobb comb felső harmadában érte a sértettet, és annak a testét hátulról elhagyva a földbe csapódott. A lövés hatására a sértett a les környékére esett és tenyerelő-térdelő helyzetbe került.

A vérző sérülést a vádlott észlelte, elsősegélyt azonban nem adott, hanem a fegyverét kiürítette, biztosította, majd a gépkocsijához ment, és azzal a községbe hajtott. Itt a sértett sógorát értesítette a történtekről, akit intézkedésre kért fel. A nevezett értesítette a mentőszolgálatot 21 óra 43 perckor. A mentők 14 perccel később érkeztek meg, a sértett tartózkodási helyét a vádlott mutatta meg. A mentőorvos a sértettet hason fekvő helyzetben, holtan találta.

A sértett halálának közvetlen oka a comb visszérsérülése miatt kialakult elvérzés volt. A vérzést nem szakszerű elsősegély - egyszerű nyomókötés - alkalmazásával oly mértékben lehetett volna csökkenteni, hogy az akár az egy óra múlva érkező orvosi segítség esetén is a halál bekövetkezése igen nagy valószínűséggel elhárítható lett volna.

Az ítélet ellen az ügyész a vádiratban foglaltaktól eltérő ténymegállapítások miatt, illetőleg a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, amelyet a legfőbb ügyész módosítva tartott fenn: nevezetesen a Btk. 27. §-ának (2) bekezdésében jelzett büntethetőséget kizáró okra tekintettel a vádlottnak a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alóli felmentését, ugyanakkor a fő- és mellékbüntetés súlyosítását, egyebekben viszont az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

Fellebbezett a vádlott és a védője is, bűncselekmény hiánya okából történő felmentés végett.

A fellebbezések részben - az alább kifejtettek szerint - alaposak.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetett, logikailag helytálló értékelésének eredményeként megalapozottan rögzítette az ügy eldöntése szempontjából lényeges tényeket, és maradéktalanul eleget tett az indokolási kötelezettségének is. Ehhez képest további bizonyítás felvétele - így a védelem által kért pszichológus szakértői vélemény beszerzése - nem indokolt.

Az ekként megalapozott és a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, eltekintve a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés kapcsán elfoglalt jogi álláspontjától.

A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal az ügyészi érveléssel, mely szerint a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnek a vádlott terhére történő megállapítása azért téves, mert a vádlott vélt jogos védelmi helyzetben cselekedett, a vadászati szabályok megszegésével járó cselekményét ugyanis abban az alapos okból fakadó téves feltevésben vitte véghez, hogy az - az élete ellen irányuló támadást elhárító magatartása folytán - nem veszélyes a társadalomra; e vonatkozásban tehát a vádlott a Btk. 27. §-ának (2) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró ok folytán nem büntethető. Amennyiben az elkövető abban a téves feltevésben hajtja végre a cselekményét, hogy az a jogos védelem körébe tartozik, és ezért nem veszélyes a társadalomra, a cselekményt a tévedésre vonatkozó törvényi szabályok alapján kell elbírálni. Ennek értelmében pedig a társadalomra veszélyességben alapos okból történő tévedés valóban büntetlenséget eredményez. A jogos védelem és a vélt (putatív) jogos védelem azonban megegyezik abban, hogy a cselekvő egyaránt jogszerű cél elérése érdekében szándékos elhárító tevékenységet fejt ki, ám amíg az előbbi esetben az ennek alapjául szolgáló feltételek (a jogtalan támadás, illetve annak közvetlen veszélye) objektíve fennállanak, az utóbbi esetben ezek a feltételek objektíve nem állnak fenn: az elkövető a kialakult helyzet félreértéséből eredően csupán úgy véli, hogy a jog által elismert módon, jogszerűen cselekszik.