A Debreceni Ítélőtábla Bf.822/2018/5. számú határozata vesztegetés bűntette (KÖTELESSÉG MEGSZEGÉSÉRE irányuló hivatali vesztegetés bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 85. §, (1) bek., 102. §, (1) bek., 293. §, (1) bek., (2) bek., 2017. évi XC. törvény (Be.) 184. §, (1) bek., (2) bek., 185. §, (1) bek., 500. §, (2) bek., 502. §, (1) bek., (2) bek., 504. §, (2) bek. a) pont, (2) bek. c) pont, 570. §, (7) bek., 580. §, (2) bek., (2) bek. a) pont, (2) bek. b) pont, 583. §, (3) bek., (3) bek. a) pont, 590. §, (3) bek., (5) bek., (5) bek. a) pont, (5) bek. d) pont, (7) bek., 591. §, (2) bek. a) pont, 598. §, (2) bek., 604. §, (1) bek. a) pont, (1) bek. b) pont, 605. §, (1) bek., 606. §, (1) bek., 607. §, (1) bek., 608. §, (1) bek.] Bírók: Bakó József, Elek Margit, Háger Tamás

Debreceni Ítélőtábla

Bf.IV.822/2018/5.

A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2019. február 14. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

ítéletet:

A kötelesség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntette miatt I. rendű vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2018. december 13. napján kihirdetett 17.B.493/2018/4. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést mellőzi.

A vádlott 33.680 (harmincháromezer-hatszáznyolcvan) Ft bűnügyi költséget visel.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama helyesen: 1 (egy) év.

I n d o k o l á s

A Debreceni Törvényszék a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadása után az előkészítő ülésen I.rendű vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 293. § (1) és (2) bekezdés]. Ezért 1 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés - utólagos végrehajtásának elrendelése esetén - végrehajtási fokozata börtön, és a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Az eljárás során lefoglalt 5000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 23.680 Ft bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a szabadságvesztés és a próbaidő tartamának felemelése, valamint az előzetes mentesítés mellőzése érdekében. Indokai szerint a vádlott javára kizárólag a beismerő vallomása vehető figyelembe enyhítő körülményként, mely azonban nem tekinthető feltáró jellegűnek. A büntetlen előélet a vádlott fiatal felnőtt életkora miatt nem enyhítő tényező. A kitartó szándéknak, mint súlyosító körülménynek nagyobb nyomatékot kell tulajdonítani. Az előzetes mentesítésnek pedig nem állnak fenn a törvényi előfeltételei. Ezen okok miatt a szabadságvesztés és a próbaidő tartamának felemelésére és az előzetes mentesítés mellőzésére tett indítványt.

Az ítéletet másfelől védelmi fellebbezések támadták. A vádlott és a védő a büntetés enyhítése, a büntetés és a próbaidő tartamának csökkentése céljából éltek jogorvoslattal.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.451/2018/1. számú átiratában észrevételezte, hogy a bíróság a vádlott kihallgatását személyi adatainak rögzítésével a büntetés mértékére vonatkozó (ún. mértékes) indítvány előterjesztése előtt megkezdte a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) XXX. Fejezetében szabályozott 184. § (1) bekezdése szerint. A vád ismertetésére azonban nem került sor. Az ügyész még az érdemi vádlotti kihallgatást megelőzően tett mértékes indítványt, amelyre reagálva nyilatkozott a vádlott a bűnösség beismeréséről, lemondva a tárgyaláshoz való jogáról. Ezt követően a törvényszék a Be. 504. § rendelkezése szerint járt el. A hivatkozott relatív eljárási szabálysértés azonban a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata elfogadásának nem akadálya.

Az ügyész, a vádlott és a védő a Be. 583. § (3) bekezdés a pontja alapján kizárólag a kiszabott büntetés mértékével, illetőleg a vádhatóság az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezés mellőzésével kapcsolatban élt fellebbezéssel, ezért a jogorvoslatok elbírálására az ügyészi indítvány szerint a Be. 580. § (2) bekezdése, az 590. § (3) bekezdése és az 591. § (2) bekezdés a) pontja irányadó.

Az ügyészség utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság előkészítő ülésen kihirdetett ítélete - eltérően az írásba foglalt határozattól - 1 év szabadságvesztés kiszabását rögzíti. A felülbírálat alapját a kihirdetetteknek megfelelően ezért e büntetési tartam képezi.

A bíróság a vádlottal szemben túl enyhe büntetést szabott ki és nem vette figyelembe a korrupciós bűncselekmény tárgyi súlyát. Ezen túlmenően álláspontja szerint a kötelességszegésre irányuló vesztegetést elkövető vádlott nem méltó az előzetes mentesítésre.

A kifejtettek alapján az előkészítő ülésen kihirdetett ítélet alapulvételével a határozat részbeni megváltoztatására, a szabadságvesztés számottevő súlyosítására, a próbaidő tartamának felemelésére, az előzetes mentesítés mellőzésére, egyéb részekben helybenhagyására tett indítványt.

A védő a fellebbezését a másodfokú eljárásban írásban indokolta (3. számú irat), melyben elsődlegesen szabadságvesztés helyett pénzbüntetés alkalmazását, másodlagosan a szabadságvesztés büntetés mérséklését indítványozta. Álláspontja szerint a feltárt bűnösségi körülményekre és a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel a büntetés aránytalanul súlyos. A büntetlen előéletű vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, a hatósággal végig együttműködött, mely tények alapján a büntetés lényeges enyhítése indokolt.

Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket a Be. 598. § (2) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el, figyelemmel arra, hogy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag az 583. § (3) bekezdés a) pontján alapult, és nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését az ügyészség, a vádlott és a védő nem indítványozta.

Az ügyész, a vádlott és a védő a jogorvoslati jogra történt kioktatást követően a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja szerint kizárólag a kiszabott büntetés mértéke, tartama ellen jelentettek be fellebbezést. E körbe vonható az előzetes mentesítés mellőzését célzó vádhatósági jogorvoslat is, ezért megállapítható, hogy ún. szankciós (mértékes) fellebbezés bejelentéséről van szó annak megjegyzésével, hogyha a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, a Be. 580. § (2) bekezdés a) és b) pontja értelmében a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt fellebbezésnek nincs helye.

A bíróság a felülbírált ügyben az előkészítő ülésen a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzésével elfogadta, így a vád és a védelem a törvényi korlátozás folytán a bűnösség megállapítását és a váddal egyező tényállást és minősítést nem sérelmezhette.

A 2018. december 13. napján tartott előkészítő ülésről készült 4. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldalának 3. bekezdése szerint a tanács elnöke az ügyészt, a vádlottat és a védőt kioktatta a jogorvoslati jogra. A kioktatás azonban általános, a részleteket nem rögzítette, mint ahogy a vonatkozó jogszabályhelyeket sem. A korlátozott fellebbezés és felülbírálat miatt feltétlen szükséges a kioktatás részletes jegyzőkönyvezése. Ennek elmaradása hiányosság, azonban a fellebbezések oka és célja a nyilatkozatokból egyértelműen megállapítható, így nem volt akadálya a korlátozott felülbírálatnak, már csak azon okból sem, mert az adott perjogi helyzetben a jogosultak fellebbezési joga már a törvény előírása [580. § (2) bekezdés] folytán eleve korlátozott.