A Kúria Bfv.103/2017/6. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 14. §, 160. §] Bírók: Mészár Róza, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A minősített emberölés felbujtója az a terhelt, aki a rablási célból helyszínen lévő társának egy kést ad át, miközben kijelenti, hogy a sértett "látta őket", majd társa a sértettet az átadott késsel megöli, és együtt elveszik az értékeit.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.2129/2013/142., Fővárosi Ítélőtábla Bf.180/2016/21., *Kúria Bfv.103/2017/6.*

***********

KÚRIA

Bfv.I.103/2017/6. szám

A Kúria Budapesten, a 2017. év június hó 6. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 16.B.2129/2013/142. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla 14.Bf.180/2016/21. számú végzését II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2016. január 18-án meghozott 16.B.2129/2013/142. számú ítéletével - mely a Fővárosi Ítélőtábla 14.Bf.180/2016/21. számú végzésével 2016. október 6-án jogerőre emelkedett - II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) és k) pont], ezért tizenhat év szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani, és abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. rendű terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság megsértette az indokolási kötelezettségét, amikor nem foglalkozott azzal a lényeges, a büntetés kiszabását alapvetően befolyásoló ténnyel, miszerint a II. rendű terhelt nem tudta és nem is kellett tudnia azt, hogy a kés átadását követően az I. rendű terhelt megöli a sértettet, azaz tévedésben volt, ahogy azt sem indokolták meg, hogy a terhelt elmeállapotára vonatkozó szakértői vélemények közül miért szakértő.1. és szakértő.2. szakértői véleményét fogadták el.

A védő szerint emellett védence bűnösségét tévesen állapították meg a bíróságok a minősített emberölés felbujtójaként, mivel szándéka csak erőszakos vagyon elleni bűncselekmény elkövetésére irányult, melyet társtettesként meg is valósított; a felbujtó aktív magatartása - felhívása, rábírása, ösztönzése, vagy ígérete - indítja el azt a folyamatot, amely kialakítja a tettesben azt a szándékot, amely alapján a bűncselekményt megvalósítja, a tényállás II. rendű terhelttel összefüggésben azonban ilyen magatartást nem tartalmaz, a kés átadása nem tekinthető olyan ráutaló magatartásnak, amely alkalmas felbujtásra, és az elkövetés eszközének átadása bűnsegédi magatartás, amely meghagyja az elkövető, a tettes döntési szabadságát. Álláspontja szerint a sértett megölésével az I. rendű terhelt túllépte az előzetesen elhatározott bűncselekmény, a rablás kereteit, amiért védence nem felel.

Ezért a bűncselekmény téves minősítésére hivatkozva - aminek eredményeként a II. rendű terhelttel szemben törvénysértően súlyos büntetést szabtak ki - elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg, II. rendű terhelt cselekményének törvényes minősítését követően vele szemben lényegesen enyhébb büntetést szabjon ki. Másodlagos indítványa az indokolási kötelezettség megsértése miatt a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

Arra hivatkozott, hogy miután a felülvizsgálati eljárásban az alapügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállás az irányadó, a tényállás esetleges felderítetlenségére, iratellenességére, tényből tényre vont téves következtetésre visszavezethető megalapozatlansága a felülvizsgálati eljárásban a törvényi tilalom folytán nem vizsgálható, és nem alapozza meg az érdemi felülvizsgálatot önmagában az a körülmény sem, hogy a törvényesen minősített bűncselekményhez igazodó törvényi büntetési tételkeretek között kiszabott büntetés a védő megítélése szerint eltúlzott.

A felülvizsgálati indítvány azzal kapcsolatos érvelését, hogy az irányadó tényállás alapján a II. rendű terhelt cselekménye nem felbujtóként, hanem csupán bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének minősülhet, ugyancsak nem találta a felülvizsgálati eljárásban értékelhetőnek, mert a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott felülvizsgálati okot amiatt nem alapozza meg, mert a Btk. 14. § (3) bekezdése alapján a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni, így az eltérő részesi minőség megállapítása a büntetés törvénysértő kiszabását nem eredményezheti.

Az pedig, hogy a bíróságok a védő által felvetett, de a bíróságok által az irányadó tényállás alapulvételével reálisan fel nem merült kérdéssel az indokolásban érdemben nem foglalkoztak, ugyancsak nem lehet megítelése szerint felülvizsgálati ok, miután ezzel nem valósítottak meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási jogszabálysértést.

Miután az irányadó tényállás szerint azzal, hogy a terhelt a konyhaszekrény fiókjából magához vette az élet kioltására nyilvánvalóan alkalmas eszközt, majd félreérthetetlenül és egyértelműen azzal a felszólítással adta át az I. rendű terheltnek, hogy használja, kialakította az I. rendű terheltben a sértett életének kioltására irányuló akarat-elhatározást, következésképpen elkövetői minőségének megállapítására törvényesen került sor.

Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn (BF.115/2017/1.).

A védő a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében kifejtette, hogy az alacsony intellektusú, tapadó személyiségzavarban szenvedő terhelt esetén az események irányítása (felbujtás) kizárt, továbbá a bíróság arra nem adott választ, hogy a szakértői vélemények közötti belső ellentmondások feloldása nélkül miért az általa kifogásolt szakértői véleményeket fogadta el. Mindezen túl álláspontja szerint az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüket nem csupán az eljárási törvény rendelkezéseibe ütköző módon sértették meg, hanem azáltal is, hogy az általuk leírt indokolás egy átlagos intellektusú írni, olvasni tudó terhelt részére nem érthető.

.-.-.

A Kúria a megtámadott a határozatokat - a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva - a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében vizsgálta felül.