A Fővárosi Ítélőtábla Bf.180/2016/21. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 33. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 111. §, 258. §, 310. §, 318. §, 348. §, 352. §, 371. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 14. §, 33. §, 38. §, 43. §, 92. §, 160. §, 459. §] Bírók: Hudvágner András, Krémer László, Túri Tamás

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

14.Bf.180/2016/21. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Pécsett, a 2016. évi október hó 6. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A másodfokú bíróság az emberölés bűntette miatt I.rendű vádlott és 2 társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 16.B.2129/2013/142. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy I.rendű vádlottat visszaesőként tekinti elítéltnek.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába mindhárom vádlott vonatkozásában beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Kötelezi I.rendű vádlottat 54.210 (ötvennégyezer-kettőszáztíz) forint, III.rendű vádlottat 31.750 (harmincegyezer-hétszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére az állam részére.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I.rendű vádlott és védője, valamint II.rendű vádlott és III.rendű vádlott enyhítésért, míg II.rendű vádlott védője és III.rendű vádlott védője elsődlegesen a cselekmény téves minősítése miatt, másodlagosan pedig - ezzel összefüggésben - enyhébb jogkövetkezmények alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatására - a cselekmény 1978. évi IV. törvény szerinti minősítésére, I.rendű vádlott visszaesői minőségének, valamint a közügyektől eltiltás mellékbüntetési jellegének a feltüntetésére, továbbá a lefoglalt forgalmi engedély és gépjármű törzskönyv kiállító hatóság részére történő megküldésére - tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§ (1) bekezdése a) pontjában írtakra - az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján az alábbiak szerint helyesbítette:

- Mellőzte az 5. oldal 1. és 3. bekezdéseiből az egyes büntetések végrehajtására vonatkozó szükségtelen adatokat, annak rögzítése mellett, hogy I.rendű vádlott az egymást követően foganatba vett szabadságvesztés büntetésekből - azokat teljesen kitöltve - a 2012. évi november hó 12. napján szabadult.

- III.rendű vádlott- a 7. oldal 1. bekezdésében szereplő nyilvánvaló elírással szemben - helyesen III. r. vádlott.

Az ekként helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az teljeskörűen felderített, hiánytalan, nem tartalmaz iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést sem.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítást a perrendi előírásoknak megfelelően folytatta le, anélkül, hogy az ügy érdemi elbírálását akadályozó szabálysértést vétett volna. Felismerte és értékelési körébe vonta mindazokat az eljárásjogi sajátosságokat, melyek a bizonyítási eszközök felderítését és összegyűjtését jellemezték, köztük azt is, hogy a nyomozó hatóság milyen körülmények között foganatosította az őrizetbe vett II.rendű vádlott kihallgatását.

Vele szemben ugyanis az alapos gyanú közlésére, majd a vallomásának jegyzőkönyvbe foglalására közvetlenül azt követően került sor, hogy a nyomozó hatóság a részére - 2012. november 29-én 3 óra 01 perckor - faxon védőt rendelt ki. Ez nyilvánvalóan nem felelt meg a 8/2013. (III. 1.) AB határozatban megfogalmazott követelményeknek, mivel - az idő rövidsége miatt - még arról sem lehetett meggyőződni, hogy a kirendelt védő a tervezett kihallgatás helyéről és időpontjáról egyáltalán értesült-e.

Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy II.rendű vádlott egy későbbi kihallgatása alkalmával - meghatalmazott védője jelenlétében - a korábbi vallomásait fenntartotta, így semmi nem zárta ki az előadásainak bizonyítékként történő felhasználását és értékelését.

A Be.310.§ (1) bekezdése értelmében az ügyész - a vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények tekintetében - ha úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös, vagy más bűncselekményben is bűnös, a határozathozatal céljából tartott tanácsülésig a vádat megváltoztathatja, illetőleg kiterjesztheti, vagy a vádirat kiegészítése végett a tárgyalás elnapolását indítványozhatja.

A vád megváltoztatása a vád tárgyává tett tények kisebb mértékű módosításában, kiegészítésében, illetve azokkal összefüggésben más jogi minősítés indítványozásában is testet ölthet. Ez történt a jelen ügyben, miután az ügyész - a bizonyítási eljárás lefolytatása után, a perbeszédében - II.rendű vádlottat érintően a rekonstruálható múltbeli eseményeket némileg eltérően látta rögzíthetőnek, olyképpen, hogy közreműködésének jellegét a bűnsegédi szerepvállalás helyett felbujtói magatartásban jelölte meg. Mindez azonban messze nem járt a vád alanyi és tárgyi kereteinek a kiszélesítésével, vagy akár azzal, hogy az ügy teljesen más megvilágításba került volna. Nyilvánvalóan ezzel magyarázható az is, hogy a védő - noha erre a Be.310.§ (2) bekezdése alapján lehetősége lett volna - a védelem előkészítése érdekében nem indítványozta a tárgyalás elnapolását, hanem a hozzávetőlegesen másfél órás védőbeszéd megtartása után, a vádló ismételt felszólalását követően, mindössze viszonválasz lehetőségével kívánt élni. Ez pedig mindenben megfelelt a Be.318.§ (1) bekezdésében írt rendelkezésnek.

Az ügy érdemi felülbírálatának tehát nem volt eljárásjogi akadálya.

------------------------

A nyomozás során kirendelt - a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar alkalmazásában álló - szakértő1 és szakértő2 igazságügyi szakértők előtt ismertté vált II.rendű vádlott személyiségének morális és jellembeli gyengesége; az a tulajdonsága, hogy hajlandóságot mutat tetteinek nem kellően átgondolt, felszínes mérlegelésére, illetve arra, hogy kedvezőbb benyomás elérése céljából mások érdekeinek alávesse magát. Ennek ellenére azonban nem tártak fel nála olyan - elmebetegségre, gyengeelméjűségre, szellemi leépülésre, tudatzavarra vagy személyiségzavarra utaló - jegyeket, melyek a beszámítási képességét kizárták vagy akár a legcsekélyebb mértékben korlátozták volna.

Ehhez képest az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek képviseletében - a meghatalmazott védő felkérése alapján - eljáró szakértő3 és szakértő4 igazságügyi szakértők a laza morális és etikai fékrendszer, valamint az érzelmi-indulati éretlenség formájában tetten érhető tüneteket személyiségzavarként diagnosztizálták, megjegyezve azt is, hogy mindez a beszámítási képesség tekintetében enyhe fokú korlátozó tényezőként jelentkezett.

A szóban forgó szakértők egymás jelenlétében történő meghallgatása az észlelt eltéréseket részben feloldotta, annak egybehangzó megállapításával, hogy II.rendű vádlott kevert személyiségzavarban szenved. Továbbra is kérdéses maradt azonban e személyiségzavar beszámítási képességre gyakorolt hatása, ezért az elsőfokú bíróság pszichológus szakértő bevonásával - szem előtt tartva a Be.111.§ (5) bekezdésében írt rendelkezéseket - újabb szakvélemény beszerzését rendelte el.