A Legfelsőbb Bíróság Bfv.192/2009/9. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 316. §, 318. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §] Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Schäfer Annamária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.192/2009/9.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. év szeptember hó 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rablás bűntette és más bűncselekmény miatt I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által védője útján és a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Debreceni Városi Bíróság 65.B.274/2007/216. számú ítéletét, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 18.Bf.519/2008/7. számú ítéletét az I. rendű és a II. rendű terheltek tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Debreceni Városi Bíróság a 2008. év április hó 23. napján kihirdetett 65.B.274/2007/216. számú ítéletével az I. rendű terheltet 1 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés,(3) bekezdés c) pont, Btk. 20. § (2) bekezdés), 1 rendbeli rablás bűntettében (Btk. 321. § (2) bekezdés), társtettesként elkövetett lopás bűntettében (Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontja, (4) bekezdés b/1. pontja, Btk. 20. § (2) bekezdés), társtettesként elkövetett csalás vétségében (Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat c) pontja, Btk. 20. § (2) bekezdés), bűnsegédként elkövetett csalás vétségében (Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat c) pontja, Btk. 21. § (2) bekezdés) mondta ki bűnösnek. Ezért őt - halmazati büntetésül - 6 év fegyházbüntetésre, 8 év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett az I. rendű terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnügyi költség viseléséről.

A II. rendű terhelt bűnösségét 1 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pontja, Btk. 20. § (2) bekezdés), 1 rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntettében (Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontja, (4) bekezdés b/1. pont, Btk. 20. § (2) bekezdés) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás vétségében állapította meg. Ezért a II. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 5 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

Az I. rendű és a II. rendű terhelteket 1 rendbeli, társtettesként elkövetett rablás bűntette (Btk. 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont, Btk. 20. § (2) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette.

(Az alapeljárásban megtörtént a III. rendű terhelt büntetőjogi felelősségre vonása is, őt azonban a jelen felülvizsgálati eljárás nem érinti.)

Az elsőfokú bíróság ítéletének - a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített - tényállása lényege szerint az I. rendű terhelt elmebetegségben nem szenved. Intellektusa az enyhe fokú értelmi fogyatékosság felső határán helyezkedik el. Enyhe fokú gyengeelméjűsége és személyiségszerkezete az elbírált cselekmények vonatkozásában korlátozó tényezőként nem értékelhető, de emiatt gépjárművezetésre alkalmatlan.

A II. rendű terhelt nem szenved az elmeműködés kóros állapotában, nephrosis tünetegyüttes megbetegedése egyéb belgyógyászati betegséggel párosul. Meglevő betegsége az életét közvetlenül nem veszélyezteti.

Az ítéleti tényállás II. pontja szerint a délelőtti órákban a bűncselekménnyel érintett háznál az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek - egy ismeretlen társukkal - megjelentek, hogy lótenyésztés céljára a házat, valamint a szomszédos telket szeretnék megvásárolni. Az eladóként hirdetett ház tulajdonosa nem volt otthon. A terheltek az udvaron tartózkodó 7 és 9 éves gyermekektől megtudták, hogy csak nagy beteg nagyapjuk tartózkodik otthon. Ekkor a III. rendű terhelt - társai jelenlétében - benyomta a kulcsra zárt kaput, így mind a négyen bejutottak az udvarra. A III. rendű terhelt a kisebbik gyermeket megfenyegette, hogy "ne merjen szólni a szüleinek, mert visszajön és őt megveri". A gyermekek koruknál, illetve a megfélemlítés következtében nem tanúsítottak semmiféle ellenállást, a házba nem mertek visszamenni. Ezt követően a terheltek ismeretlen társukkal együtt bementek a házba. Egyikük a rákos beteg, morfiumtapaszt használó, éppen felébredő nagyapával beszédbe elegyedett. A terheltek egymás tevékenységéről tudva, társukkal együtt a szekrénysorról összesen 189 150 forint értékben, aranytárgyakat, egy SIM-kártya nélküli mobiltelefont tulajdonítottak el, az okozott kár az eljárás során nem térült meg. A gyermekek édesanyját a szomszéd telefonon hazahívta, aki hazatérve még látta a helyszínről nagy sebességgel elhajtó fekete színű személygépkocsit.

Az ítéleti tényállás IV. pontja szerint a délelőtti órákban a terheltek az I. rendű terhelt által vezetett személygépkocsival a tulajdonos és felesége házához mentek. A III. rendű terhelt becsengetett, a terheltek használtcikk kereskedőnek adták ki magukat. A 74 éves sértett.2 a garázsból egy régi típusú porszívót, 78 éves férje egy vasalót kínált megvételre a III. rendű terheltnek, aki azt 10 000 forintért kívánta megvásárolni, ezért egy 20 000 forintos bankjegyet adott át. Sértett.2 10 000 forintot visszaadott neki. Eközben hívatlanul az I. rendű terhelt is bejött az udvarra. Sértett.2 visszatérve a házba, látta, hogy a varrógép fiókjai ki vannak húzva, ezért ellenőrizte, hogy a spájzban borítékban tartott 140 000 forint készpénze megvan-e. A pénzt azonban nem találta meg. Ekkor a szobában egy hegedűtokot nézegető az I. rendű terhelthez fordult és követelte a pénzét, azonban ő kimenekült a házból. Ezt észlelve a III. rendű terhelt is a személygépkocsihoz futott és abba mindkét terhelt beszállt. A gépkocsi jobb első ablakán behajoló, pénzét követelő sértettet.2 a vezetőülésben ülő az I. rendű terhelt egy erőteljes mozdulattal meglökte és eltaszította a gépkocsitól. A terheltek az eltulajdonított készpénzzel, nagy sebességgel elhajtottak a helyszínről. Az okozott 140 000 forint kár nem térült meg.

A másodfokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 2008. év december hó 2. napján jogerős 18.Bf.519/2008/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű és a II. rendű terheltekre vonatkozó részét annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, az I. rendű terheltet a közúti járművezetéstől tekintette végleges hatállyal eltiltottnak. Sértett.2 magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. és a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben az I. rendű terheltnek a tényállás II. és IV. pontjaiban felrótt 2 rendbeli rablás törvénysértő anyagi jogi értékelését sérelmezte. Álláspontja szerint gyermekkorú sértettet nem a jogtalan eltulajdonítás érdekében fenyegették meg, és a fenyegetés nem volt lenyűgöző erejű, akaratot bénító, közvetlen és a fizikai ellenállás leküzdésére alkalmas. Jogi álláspontja szerint e tényállási pontban írt cselekmény helyes minősítése lopás vétsége (Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pontja).