BH+ 2002.12.617 Az öröklési szerződés érvényességi feltétele, hogy azt az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében írja alá, vagy aláírását a tanúk együttes jelenlétében ismerje el sajátjának. [Ptk. 656. §, 629. § (1) bek. b) pont].

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az I. és II. r. felperesek, valamint az I. r. alperes a néhai Cs. I.-né örökhagyónak a gyermekei, a II. r. alperes pedig az I. r. alperes házastársa. Az örökhagyó 1999. január 8-án olyan tartalmú öröklési szerződést kötött az alperesekkel, amellyel a lakóházingatlannak az ő nevén álló 1/2 tulajdoni illetőségét 700 000 forint értékben, továbbá a lakóházban lévő összes ingóságot és a 315 000 forint készpénzét halála esetére az alperesekre hagyta, az alperesek pedig ennek fejében az örökhagyót 1999. január 4-től az 1999. június 14-én bekövetkezett haláláig folyamatosan a saját lakásukban gondozták és gondoskodtak az illő eltemettetéséről is.

Az öröklési szerződést az örökhagyó nem a szerződésen lévő két tanú együttes jelenlétében írta alá és az aláírását a két tanú együttes jelenlétében a magáénak sem ismerte el.

A felperesek módosított keresetükben az öröklési szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték arra való hivatkozással, hogy azt az örökhagyó nem a tanúk együttes jelenlétében írta alá és az aláírását a tanúk együttes jelenlétében nem is ismerte el.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték arra való hivatkozással, hogy az öröklési szerződés a jogszabályi követelményeknek minden tekintetben megfelel.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy az I. és II. r. alperes, valamint a néhai Cs. I.-né között M.-n, 1999. január 8. napján kelt öröklési szerződés érvénytelen.

Az első fokú ítélet ellen az I. és II. r. alperesek fellebbezéssel éltek.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesek a keresetüket eredetileg a Ptk. 207. §-ának (4) és 200. §-ának (2) bekezdésére, valamint a Ptk. 655. §-ára alapították és annak jogcímét az I. r. alperes nyilatkozatára tekintettel változtatták meg. Az I. r. alperes ugyanis az elsőfokú bíróság által történt személyes meghallgatása során eredetileg úgy nyilatkozott, hogy az öröklési szerződést az örökhagyó, a szerződéses örökösök, valamint dr. S. M. okiratot készítő ügyvéd és egyben okirati tanú írta alá együttesen, tehát dr. S. M. titkárnője: Sz.-né M. E. a szerződés aláírásakor nem volt jelen, hanem azt utólagosan írta alá. E nyilatkozatát az I. r. alperes a későbbiekben - miután a felperesek a keresetük jogcímét megváltoztatták - akként módosította, hogy a szerződés aláírását követően ő maga a lakásból eltávozott, a hazatérésekor viszont a felesége úgy nyilatkozott, hogy az ő távollétében, de dr. S. M. okirati tanú jelenlétében Sz.-né M.E. előtt az örökhagyó a korábban aláírt okiraton lévő aláírását a magáénak ismerte el.

A perben eljárt bíróságok a tényállást - mérlegelési jogkörükben - az I. r. alperes eredeti nyilatkozatára alapították, a módosított nyilatkozatát, továbbá a módosított nyilatkozatát alátámasztó tanúvallomásokat viszont a tényállás megállapításánál figyelmen kívül hagyták, mert az I. r. alperes nyilatkozatának a módosítása és kibővítése csak a felperesek keresetváltoztatására tekintettel történt meg, az okiratot szerkesztő ügyvéd, a vele munkaviszonyban álló alkalmazottja, valamint az I. r. felperes felesége pedig a per mikénti kimenetelében nyilvánvalóan érdekelt, ezért tőlük elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet tényként állapította meg, hogy az öröklési szerződést az örökhagyó nem a szerződésen lévő két tanú együttes jelenlétében írta alá és az aláírását a két tanú együttes jelenlétében a magáénak nem is ismerte el, miértis a perbeli szerződés a Ptk. 656. §-a és 629. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint érvénytelen.