BH 1996.10.525 Az érvényesített jog különbözősége miatt sem anyagi jogi, sem eljárási jogi akadálya nincs annak, hogy a sajtóban elkövetett jogsértés jellegétől függően a sértett fél a sajtó-helyreigazítással egyidejűen vagy utóbb egyéb személyhez fűződő joga megsértése miatt is jogvédelmet igényeljen. A sajtó helyreigazításra kötelező ítéletnek - ugyanazon ténybeli alap esetén - legfeljebb az elégtételadás módjának megválasztása körében lehet jelentősége [Ptk. 78. § (2) bek., 79. § (1) bek., 84. § (1) bek., Pp. 343. § (2) bek., 1986. évi II. tv. 19. § (3) bek.].

Az Állami Vagyonügynökség a részvénytársaság felperessel mint a 2. vagyonkezelési pályázat nyertesével 1991. december 20-án vagyonkezelési szerződést kötött, amely az ÁVÜ portfoliójába tartozó 3952,6 millió forint értékű vagyonértéknek 1992. január 1-jétől 1997. december 31-ig terjedő vagyonkezelésére vonatkozott. Az Állami Számvevőszék 1991-ben vizsgálta az ÁVÜ tevékenységét, és ennek során kifogásolta azt, hogy a portfolióban lévő társaságok 1991. évi gazdálkodása után fizetendő osztalékból az ÁVÜ-t illető mintegy 200 millió forintos összeget a vagyonkezelési szerződés alapján az ÁVÜ nem követelhette a felperestől. Erre az Állami Számvevőszék az ÁVÜ figyelmét felhívta, az ÁVÜ azonban - ellentétes jogi álláspontja miatt - a szerződés módosítása és az Állami Számvevőszék által tartozásként megállapított összeg behajtása iránt annak ellenére nem intézkedett, hogy az Állami Számvevőszék az 1993. évi vizsgálata során erre ismételten felhívta a figyelmét.

Az alperes 1994. május 1 1-én hírműsorában a társadalombiztosítás tevékenységével kapcsolatban összeállítást sugárzott, amelynek során M. M. nevű személy szakértőként nyilatkozott. A műsorban kifogásolták a társadalombiztosítás gazdálkodási tevékenységét, pazarló gazdálkodása miatt elmarasztalták, amelynek során felvetették, hogy különböző személyi összefonódások is eredményezik e pazarló gazdálkodást.

Ezzel kapcsolatban nyilatkozott M. M., mely szerint a társadalombiztosítás nagyon sok esetben nem körültekintően köti meg a szerződéseit. Ennek példájaként a felperessel kötött szerződést hozta fel, azzal, hogy az Állami Számvevőszék 1993-ban egy vizsgálati jegyzőkönyvben a felperesről kimutatta, hogy az Állami Vagyonügynökséggel kötött vagyonkezelési ügyben az államnak jelenleg is 200 millió forinttal tartozik. Arra a kérdésre, hogy mi volt az a szerződés, amit a társadalombiztosítás a felperessel kötött, közölte a szakértő, hogy általános keretszerződés titkársági és egyéb szervezési feladatok ellátására, átvilágítására és egyéb tevékenységre. A szakértő közölte azt az álláspontját: meggondolná, hogy egy olyan céggel, amely tartozik az államnak, közpénzekből szerződést kössön. A riporter felvetette a kérdést, hogy ennek is személyi kapcsolat lehet-e az oka, mire a szakértő úgy nyilatkozott: "hát nézze, feltehetően igen, hiszen azok a körök, amelyekben ezek a vezetők mozognak, ezek tulajdonképpen mondhatnám azt, hogy informális egy baráti kör is".

Az alperes a felperes vezetőjének kérelmére, 1994. május 25-én interjút sugárzott dr. H. A.-val, a felperes képviselőjével. Ebben H. A. elmondta: valótlan a riportnak az a tényállítása, hogy a felperes 200 millió forinttal tartozik az államnak, és a valóságnak az felel meg, hogy a társadalombiztosítással jelentéktelen összegű, havi 100 000 forint nagyságrendű tanácsadói szerződést kötött. E szerződésnek hazug beállítása az, hogy a szerződéskötés során valamilyen politikai, ismeretségi, baráti kapcsolatnak lett volna szerepe. A riport elhangzása után az alperes felelevenítette a korábbi adás azon részét, amelyet a felperes kifogásolt, illetve ismertette azt, hogy a kifogásolt vélemény az Állami Számvevőszék melyik jelentésén alapult.

A felperes keresete alapján a helyi bíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte az alperest, hogy műsorában helyreigazításként tegye közzé: a bíróság ítéletével annak közzétételére kötelezte a műsort, hogy "az 1994. május 1-jei adásával a Társadalombiztosítási Önkormányzat ügyeivel foglalkozó riportban valótlanul híresztelték, hogy az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a felperes akár az államnak, akár a társadalombiztosításnak tartoznék. Az Állami Számvevőszék a felperest nem vizsgálta, és az ÁVÜ vizsgálata során sem tett olyan megállapítást, hogy a felperes akár az államnak, akár a társadalombiztosításnak tartoznék." A felperesnek arra vonatkozó helyreigazítási kérelmét, hogy a társadalombiztosítás és a felperes között létrejött valós szerződés hamis színben való feltüntetését jelenti az, hogy azt meggondolatlanul és milliós nagyságrendben kötötték volna meg, a jogerős ítélet elutasította.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes, az 1994. május 1-jei és 15-i adásában jó hírnevét megsértette a 200 millió forintos tartozásra, illetve a baráti kapcsolatokon alapuló szerződéskötésre vonatkozó tényállításaival. Ezért a valós tények közzétételének elrendelését, és a főszerkesztő, a riporter, valamint a szakértő elégtétel adására kötelezését kérte. Ezen túlmenően 200 millió forint nem vagyoni kár megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett személyhez fűződő jogát nem sértette meg, mert a riportban tett szakértői közlések valós tényeken alapultak. E tényt állapította meg ugyanis az Állami Számvevőszék 1993-ban kelt vizsgálati jelentése. A baráti kapcsolatokra vonatkozó nyilatkozat tekintetében az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szakértő saját személyes véleményét, illetve feltételezését közölte. Ez a véleménynyilvánítás nem minősülhet a való tények hamis színben való feltüntetésének. A személyhez fűződő jog megsértésének hiányában jogalapjában alaptalannak tartotta a nem vagyoni kár megfizetésére irányuló keresetet, és azt is elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A tárgyaláson módosított fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte a jogsértés megállapítása és az elégtételadás körében. A nem vagyoni kár megfizetése iránti fellebbezését nem tartotta fenn, indítványozta azonban az alperesnek 200 000 forint közérdekű célra fordítható bírság megfizetésére kötelezését. Álláspontja szerint az Állami Számvevőszék a felperes tartozásának tényét nem állapította meg, így valótlan tényt közölt a riport.

Az alperes a jogerős ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos.

A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (továbbiakban: St.) 19. §-ának (3) bekezdése szerint ha a sajtóban közölt tájékoztatás személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van. E külön jogszabály a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése, amely szerint ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás).