BH 1992.11.692 A volt házastársi közös lakás használatát rendező ítélet után a közös tulajdon megszüntetésénél irányadó szempontok [Ptk. 148. §, 296. § (1) bek., PK 10. sz., Csjt. 31. §].

A peres felek 1972-ben kötöttek házasságot. Együttélésük alatt szerezték az utolsó közös lakásukat képező két szobából és mellékhelyiségből álló házas ingatlant. Életközösségük 1986 júniusában megszakadt, ekkor a felperes a közös lakásból elköltözött.

A bíróság a felek házasságát az 1987. június 26-án jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta, a házasságból 1974-ben és 1978-ban született fiúgyermekeket az apánál helyezte el, és a jelen per alperesét tartásdíj fizetésére kötelezte. A volt közös lakás használatára az alperest jogosította fel azzal, hogy a volt házastárs elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni, és egyúttal kötelezte az alperest 7000 forint kárpótlás megfizetésére.

A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását és az ingatlanon fennálló közös tulajdon oly módon való megszüntetését kérte, hogy az alperes 1/2 tulajdoni illetőségét magához válthassa. Erre az alperes bentlakása mellett, de üres állapotban, a beköltözhető forgalmi érték figyelembevétele mellett is vállalkozott.

1986. június 1. napjától kezdődően havi 500 forint többlethasználati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, és jogfenntartással élt a használati díj jövőbeli felemelése iránt. A megváltási árba kérte beszámítani az alperest terhelő hátralékos gyermektartásdíj összegét, amelyet 37 200 forintban jelölt meg.

Az alperes a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, részletfizetés engedélyezése esetén hajlandó volt a felperes tulajdoni illetőségének a magához váltására is, mivel az ingatlanból nem tudott kiköltözni.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a közös vagyoni ingóságokat természetben megosztotta. A perbeli ingatlan tekintetében a közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy az alperesi 1/2 tulajdoni hányadot a felperes tulajdonába adta. Kötelezte az alperest, hogy a lakást - ingóságaitól kiürítve - 6 nap alatt bocsássa a felperes birtokába, és 1986. június 1. napjától a lakás átadásáig havi 500 forint használati díjat fizessen meg a felperesnek, valamint megállapította, hogy a hátralékos használati díj 26 000 forint. Ezt, valamint az alperest terhelő, a felperesi előadás szerint 37 200 forint hátralékos tartásdíjat a megváltási árba beszámította, és az elszámolás eredményeként kötelezte a felperest 42 405 forint értékkülönbözet megfizetésére.

Az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.