A Kúria Pfv.21773/2015/9. számú precedensképes határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 80. §, 82. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) I. cikk (3) bek.] Bírók: Baka András, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

Önmagában az, hogy a bírói gyakorlat elfogadja hivatalos eljárásban a jogsértő módon megszerzett bizonyítékok felhasználását, nem tartja azt önmagában személyiségi jogot sértőnek, nem jelent felhatalmazást jogsértés elkövetésére. Konkrét esetben vizsgálni kell az arányosság és szükségesség követelményét. A korlátozás nélküli, folyamatos megfigyelés és adattárolás egészen biztosan nem felel meg ennek a követelménynek. 1959. IV. Tv. 75. § (1), 1959. IV. Tv. 82. §, 1959. IV. Tv. 80. § (1), 1959. IV. Tv. 84. § (1), 1952. III. Tv. 164. § (1), 1952. III. Tv. 206. § (1)

***********

Pfv.IV.21.773/2015/9.szám

A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a Dr. Nagy Judit Csilla Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nagy Judit Csilla ügyvéd) és a Dr. Törőcsik Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt a Veszprémi Törvényszéken 7.P.20.825/2013. számon indult és a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.207/2014/7/I. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes által 34. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás értelmében a peres felek a .. szám alatti tízlakásos sorház lakói. Az ingatlanhoz tartozó telek szövetkezeti tulajdonban állt, a szövetkezet megszűnése folytán a törvényszéken folyamatban lévő vagyonrendezési eljárás befejezéséig a tulajdoni helyzet rendezetlen volt. A .. felől a tulajdonostársak osztatlan közös használatában álló udvaron, illetve úton közelíthetőek meg a lakások és a gépkocsitárolók. A telek a lakóépület déli oldalán lévő része használat szempontjából megosztott, ezen a részen az egyes tulajdonostársak kizárólagos használatában álló kertrészletek találhatók. Az alperes 2011 novemberében a lakásának konyhájában folyamatosan üzemelő kamerát szerelt fel, amely a lakás megközelítésére szolgáló utcafronti közös használatú udvart és utat figyelte. 2012 nyarán az alperes lakása déli oldalán, a hátsó kertben további két kamerát helyezett el, amely a kizárólagos használatában álló területen kívül a felperes kizárólagos használatában lévő kertrészre is rálátott, azt folyamatosan megfigyelte. Amennyiben a kamera ezeken a területeken mozgást észlelt, bekapcsolt és a teljes látóteréről felvételt készített. A beállításon kívüli területen történő, de a kamera látókörébe eső területen érzékelt mozgás a kamerát nem kapcsolta be. A felvételek merev lemezen kerültek rögzítésre, mely több hónapi felvétel tárolására volt alkalmas. A felperes hozzájárulását az alperes a kamerák felszereléséhez és a fenti területek megfigyeléséhez, a felvételek elkészítéséhez és azok felhasználásához nem szerezte be.

A peres felek között a különböző hatóságok, illetve bíróságok előtt több eljárás volt, illetve van folyamatban. A felperes az általa az alperes hozzájárulása nélkül készített felvételeket több esetben becsatolta bizonyítási eszközként bírósági, illetve közigazgatási eljárásokban.

A felperes keresetében kérte, hogy bíróság állapítsa meg, hogy a felvételek hozzájárulása nélküli elkészítésével az alperes megsértette a magánlakáshoz fűződő személyiségi jogát, kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására és a felvételek megsemmisítésére. A felperes álláspontja szerint a felvételek részben az ő kizárólagos használatában álló kerti részről készültek, közös használatban lévő ingatlanrészek esetében sem megengedett a folyamatos megfigyelés, hiszen az a felperest, családtagjait és a hozzá érkező egyéb személyeket is érinti hozzájárulásuk nélkül. A felperes előadta azt is, hogy a kamerák olyan felvételeket is rögzítenek, a felperesi ingatlan olyan részeit is ábrázolják, amelyek nem tartozhatnak a különböző eljárásokban érvényesített igények bizonyítékai közé.

Az alperes jogalap hiányában a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. A rendszer felszerelésének elsődleges indokaként először azt jelölte meg, hogy lakását, illetve családját kívánta megvédeni az illetéktelen behatolásoktól, másodlagosan pedig azt hangsúlyozta, hogy így kíván bizonyítékokat szerezni a felperes különböző eljárásokban tett valótlan állításainak cáfolatára. Az alperes álláspontja szerint a felvételek pótolhatatlan és más módon meg nem szerezhető bizonyítékokat szolgáltatnak a felperes különböző jogsértéseire. Az alperes hivatkozott arra is, hogy kizárólag mozgás észlelése esetén kapcsolnak be a kamerák, továbbá a felperes kizárólagos használatú kertrészéről nem készít felvételeket. Az alperes hivatkozott arra is, hogy az elkészült felvételeket csak és kizárólag hivatalos eljárásokban kívánja bizonyítékként felhasználni, azokkal semmilyen módon nem élt vissza.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a .. szám alatti ingatlan felperes kizárólagos használatában álló kertrészletét, valamint a lakás megközelítését szolgáló közös használati ingatlanrészt folyamatosan kamerával megfigyeli, a felperes személyéről, a kizárólagos használatában álló ingatlanról és a felperes ingóságairól képfelvételt készít, megsértette a felperes magánlakáshoz és képmáshoz fűződő személyiségi jogát.

Kötelezte az alperest a jogsértés (a megjelölt ingatlanrészek kamerás megfigyelése) azonnali abbahagyására és a felvételek 15 napon belüli megsemmisítésére a felek között folyamatban volt és folyamatban lévő bírósági és egyéb hatósági eljárásokban bizonyítékként már benyújtott fényképfelvételek kivételével. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a teljes le nem rótt illeték viselésére az alperest kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékból megállapítható volt, hogy nem csupán közös használatú részeket, hanem a felperes kizárólagos használatában álló ingatlanrészt is megfigyelték az alperes által telepített kamerák. Utalt arra, hogy maga az alperes is úgy nyilatkozott, hogy mozgás esetén a kamera a látószögébe eső teljes területről képfelvételt készít és ezt hosszabb időn keresztül tárolja a rendszer. Kiemelte azt, hogy magánlakásnak minősül nem csak a szűkebb értelemben vett lakás, hanem a kert és az udvar is, függetlenül az ingatlan jogi jellegétől. Utalt arra is, hogy a bíróság nincs szorosan kötve a személyiségi jog megsértése megállapítása iránti kérelem esetén a konkrét jogcímhez, ezért vizsgálhatta a képmáshoz fűződő személyiségi jog megsértését is. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a magánlakáshoz és a képmáshoz fűződő jog alkotmányos alapjog, amely csak kivételes esetben korlátozható. A bírói gyakorlat szerint jogsértés bizonyításához a jog által védett magánérdek fűződhet, amely alapjogként korlátozhatja a magánlakáshoz és a képmáshoz fűződő jogokat. A megelőzni vagy dokumentálni kívánt jogsértéshez képest nem okozhat aránytalan sérelmet a képmás elkészítése. Ha nem következik be aránytalan sérelem, akkor a képmás készítése vagy felhasználása nem jogsértő, és perbeli bizonyítékként felhasználható. Az alapjogok ütközése kapcsán szükségesnek tartotta az ún. szükségességi és arányossági teszt elvégzését.