A Fővárosi Ítélőtábla Bf.57/2019/20. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 160. §] Bírók: Belovai Henriette, Ruzsás Róbert, Szabó Éva

Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

6.Bf.57/2019/20.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2019. április 26. és június 26. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2018. november 26. napján kihirdetett 15.B.18/2018/43. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott által 2016. szeptember 3-tól szeptember 4-ig őrizetben, szeptember 05. napjától a mai napig letartóztatásban töltött időt számítja be a kiszabott szabadságvesztés tartamába.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A vádlottat kötelezi 17.450 (tizenhétezer-négyszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére.

Indokolás:

A Budapest Környéki Törvényszék a 2018. november 26. napján kihirdetett 15.B.18/2018/43. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében (Btk. 160. § (1)-(2) bekezdés d./és k/ pont), ezért mint erőszakos többszörös visszaesőt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Beszámította a vádlott által 2016. szeptember 3. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott enyhítésért, a védő elsődlegesen eltérő tényállás és jogi minősítés megállapítása és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.117/2019/1. számú átiratában kifejtette, hogy az első fokon eljárt törvényszék az ügy tárgyalása során a perrendi szabályokat döntő mértékben betartotta, az időközben hatályba lépett 2017. évi XC. törvény (új Be.) rendelkezéseire is figyelemmel. Álláspontja szerint azonban az ügy érdemi megítélésére ki nem ható relatív eljárási szabálysértést követett el az elsőfokú bíróság, amikor az ügydöntő határozat kihirdetését követően a feleknek a jogorvoslatokra történő nyilatkoztatásakor a Be.551.§ (3) bekezdésében írtak ellenére nem adott előírás szerinti tájékoztatást. Hivatkozott arra, hogy a törvényszék a tényállást kellő alapossággal felderítette, a rendelkezésre álló bizonyítékokat irathűen bemutatta és okszerűen értékelte. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére és cselekménye minősítése is törvényes. Hangsúlyozta, hogy a bántalmazás intenzitása, brutalitása alapján a vádlott tudatában szükségszerűen fel kellett merülnie, miszerint annak következtében a fizikailag amúgy is legyengült, mozgáskorlátozott sértett akár az életét is veszítheti, s ez iránt közömbös volt, abba belenyugodott. Rámutatott arra is, hogy a vádlott előéletének gondos elemzése alapján törvényesen állapította meg a törvényszék, hogy vádlott a cselekményét erőszakos többszörös visszaesőként valósította meg, ezért a vádlottal szemben csak az életfogytiglani szabadságvesztés volt kiszabható. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét hagyja helyben.

A vádlott védője utóbb csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását. Ebben a korábban bejelentett fellebbezés irányát kiegészítve elsődlegesen azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a vádlottat, mint visszaesőt mondja ki bűnösnek, másodlagosan a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát jelentősen enyhítse, harmadlagosan pedig a jogi minősítés megváltoztatását, enyhébb minősítés - testi sértés, emberölés privilegizált esete - megállapítását kérte. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy a vádlott erőszakos többszörös visszaeső, mert a Budapest Környéki Törvényszék 14.Bf.463/2012/10. számú ítéletével törvénytelenül rögzítette, hogy a vádlott visszaeső, tekintettel arra, hogy a korábbi elítélései azt nem alapozták meg. Ezért kérte, hogy védencét, mint visszaesőt mondja ki bűnösnek a másodfokú bíróság. Ezen túlmenően előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal, hogy a vádlott személyiségjegyei indulatvezéreltek, kriminális jellegűek, és azt sem, hogy alkalmazkodási és beilleszkedési zavarokkal küzd, továbbá nem értékelte súlyának megfelelő enyhítő körülményként a sértetti közrehatást, a vádlott elkövetéskori és azt követő pszichés állapotát, ezért - a további időmúlásra is figyelemmel - indokoltnak tartotta a kiszabott büntetés jelentős enyhítését.

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője perbeszédében a fellebbezését és az írásbeli álláspontját fenntartotta. Kiemelte, hogy védence nem lehet erőszakos többszörös visszaeső, ezért - mint visszaesővel szemben - határozott tartamú szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. Hivatkozott továbbá a cselekmény kiváltó okaira, amely védence erős indulati állapotát eredményezte, és amely körülmények miatt nem tudta felmérni, hogy olyan mérvű és intenzitású erőszakot alkalmaz, amely a sértett halálához vezethet. Ezért az indulati cselekményre tekintettel az emberölés privilegizált esetének megállapítását és - az enyhítő körülmények számára és súlyára, valamint a további időmúlásra is figyelemmel - a kiszabott büntetés enyhítését kérte.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében az átiratában foglaltakat változatlanul fenntartotta, az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott az utolsó szó jogán fellebbezése irányát változatlanul fenntartotta. Megbánását hangsúlyozta. Egyebekben csatlakozott a védőjéhez.

A bejelentett vádlotti, védői fellebbezésekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) XXVIII/A. Fejezete szerinti kiemelt jelentőségű ügyekre, 2018. július 1. napját követően az akkor hatályba lépett 2017. évi XC. törvény (új Be.) 79.§-a szerinti soron kívüli eljárásra vonatkozó szabályait maradéktalanul betartotta tárgyalása során. Eljárása a Be. 868. (1) és (3) bekezdése, valamint az igazolási kérelmek tekintetében a Be. 870. § (4) bekezdése alapján törvényes. A vádlott, tanúk, szakértők kioktatása ugyancsak törvényesen megtörtént. Megállapítható azonban, hogy a törvényszék az ügydöntő határozat kihirdetését követően a feleknek a jogorvoslatokra történő nyilatkoztatásakor a Be. 551. § (3) bekezdésében írtak ellenére nem adott tájékoztatást a fellebbezésre jogosultaknak a Be. 583. § (3) bekezdésében, az 584. § (3) bekezdésében és az 590. § (3) bekezdésében foglaltakról. Ez a relatív eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemi elbírálására lényeges hatással nem volt.