BH 1995.8.469 A bíróság a lakáshasználati jog ellenértékének összegét akkor vonhatja a házastársi közös vagyon elszámolása körébe, ha a lakás egyik házastárs javára való kizárólagos használatáról és a lakáshasználati jog másik házastársat megillető ellenértékéről a közös vagyon megosztásával egyidejűleg határoz [Csjt. 31/B. § (4) bek., 31/C. § (1), (3)-(5) bek.].

A peres felek 1976-ban kötöttek házasságot, amelyből ugyanebben az évben Balázs, 1977-ben Beáta nevű gyermekek születtek. A 47 m2 alapterületű kétszobás házastársi lakás a felek közös tulajdona. a házassági bontóperben a felperes a keresetét a járulékos kérdések rendezése mellett - ideértve a lakás kizárólagos használatára való feljogosítását - a házastársi közös vagyon megosztására is kiterjesztette. Az alperes a házasság felbontását maga is kérte, nem ellenezte a gyermekek felperesnél való elhelyezését, és a gyermektartásdíj fizetését is vállalta, a felperes kizárólagos lakáshasználatra feljogosítása esetén pedig a lakáshasználati jog 220 000 forint ellenértéke megítélését kérte.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás részbeni lefolytatása alapján hozott részítélettel a házasságot felbontotta, a gyermeket a felperesnél helyezte el, az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, az alperest arra kötelezte, hogy a lakást a részítélet kihirdetésének napján hagyja el, és elhelyezéséről maga gondoskodjék. Indokolása szerint a házasság az alperes durva, súlyos tettlegességben megnyilvánuló, a családja sérelmére elkövetett és büntetőjogilag is értékelt magatartása miatt romlott meg, ezért a lakás kizárólagos használata a felperest illeti. A lakáshasználati jog ellenértéke megítélésének mellőzését a Csjt. 31/C. §-ának (4) bekezdésére utalva azzal indokolta, hogy a felperes annak megfizetésére nem képes.

A másodfokú bíróság az alperes által megfellebbezett részítéletet részben megváltoztatta és - egyebek mellett - úgy rendelkezett, hogy az alperes a lakásból 15 nap alatt köteles kiköltözni, míg az első fokú ítéletet a lakáshasználati jog ellenértéke megítélésének mellőzése tekintetében helybenhagyta. Ez utóbbi rendelkezését azzal indokolta, hogy "a Csjt. 31/C. §-ának (4) bekezdése éppen azt a célt szolgálja, hogy ha a lakásban maradó házastárs nem teljesítőképes, a bíróság a házastársi közös vagyon elszámolása körében dönt a lakáshasználati jog ellenértéke beszámításáról".

Az alperes a jogerős részítélet ellen a lakáshasználati jog ellenértéke megítélésének mellőzése miatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Érvelése szerint a bíróság a Csjt. 31/C. §-a (5) bekezdésének alkalmazását törvénysértően mellőzte, amikor a lakáshasználati jog ellenértékének megítéléséről a lakásból való távozásra köteleztetésével egyidejűleg nem rendelkezett.