BH 2003.5.175 Az emberölés bűntette kísérletének, nem pedig az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítására alkalmas a vádlottnak az a cselekménye, hogy egy 8,5 cm pengehosszúságú zsebkéssel, közepes-nagy erővel hasba szúrja a sértettet, és ezáltal közvetlenül életveszélyes sérülést okoz [Btk. 16. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].

II. A vádlott az ellene intézendő jogtalan támadást nem köteles bevárni, hanem már az ilyen támadással közvetlenül fenyegető veszély esetén - a támadás tényleges megkezdése előtt is - jogszerűen védekezhet [Btk. 29. § (1) bek.].

III. Ha a megtámadott személy a ténylegesen intézett vagy az azzal közvetlenül fenyegető támadást az elhárítás időpontjában azért tartja a valóságosnál súlyosabbnak, illetve azt azért viszonozza aránytalanul súlyosabb sérelemmel, mert a valós helyzet felismerése iránti képességét ijedtsége vagy menthető felindulása zárta ki: jogos védelem fennállása folytán nem büntethető [Btk. 24. § (2) bek., 29. § (2) bek., Be. 214. § (3) bek. c) pont].

A megyei bíróság a 2001. február 27. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat az emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból felmentette.

A tényállás a következő.

A vádlott az általános iskola nyolc osztályát végezte el, korábban raktárellenőrként dolgozott, ma már nyugdíjas. Özvegy, az ítélettel elbírált cselekményekor lányának családjával élt együtt, a lánya és a veje közös tulajdonában levő családi házban, két unokájával. Jelenleg egy bérelt lakásban él lányával és unokáival, a házat a sértett egyedül használja. Vagyontalan, büntetlen előéletű.

Nem szenved elmebetegségben, gyengeelméjűségben, személyiségzavarban, tudatzavarban, de az agyérelmeszesedés talaján kialakult emlékezészavarral, meglassult felfogással és meglassult gondolkodással, érzelmi-indulati életének labilitásával jellemzett szellemi leépülés állt fenn nála az ítélettel elbírált cselekményekor és jelenleg is. Emiatt cselekménye következményeinek a felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, közepes fokban korlátozva volt.

A sértett és a vádlott lánya közötti házastársi kapcsolat az utóbbi években a sértett egyre nagyobb mértékű italozása, és az ilyen állapotban tanúsított agresszív magatartása miatt megromlott. Szinte mindennapossá vált, hogy a sértett leittasodva trágár hangon szidalmazta a feleségét, esetenként a gyermekeit és a vádlottat is. Az egyébként békés, nyugodt természetű vádlott a sértett ilyen magatartása miatt nem emelt szót, a lánya és a sértett között az italozás miatt kialakult veszekedésekbe - amelyeket egyébként a vádlott lánya igyekezett elkerülni - nem szólt bele.

A sértett 2000. március 25-én italozott napközben, többször megfordulva a házuk és az italbolt között. A nap folyamán többször kiabált a feleségével, ok nélkül szidalmazva őt. Mindezt hallotta az otthon tartózkodó vádlott is.

A sértett végül este fél tíz tájban ment haza ismét, ittas állapotban. Ekkor otthon voltak a gyerekek is, akik éppen diszkóba készültek. Apjuk állapota miatt azt tanácsolták anyjuknak, hogy menjen fel a fiának a ház emeletén levő szobájába, ott nézze a televíziót. Amikor a gyerekek elmentek, a vádlott lánya fel is ment a fia szobájába, ugyanitt volt a vádlott szobája is.

A sértett többször a felesége után ment, átkozódott, kiabált, szidalmazta az asszonyt. A harmadik ilyen alkalommal kihúzta a televízió zsinórját is. A vádlott lánya ekkor megpróbálta kilökni a férjét a szobából, eközben megütötte az arcát. A sértett erre lelökte a feleségét a szobában levő ágyra, szorította a nyakán a ruhát, tépte a haját, csavarta az orrát és pofon is vágta.

Az ezzel járó zajt hallva a 64 éves, 170 cm magas és 72 kg súlyú vádlott a szobájában magához vette a 85 mm pengehosszúságú zsebkését, és azzal - anélkül, hogy a kést kinyitotta volna - bement a fia szobájába. Belépésekor a sértett az ágyon fekvő feleségén térdelt. A vádlott a csukott zsebkéssel homlokön ütötte a 41 éves, 173 cm magas, kb. 60 kg súlyú sértettet. A sértett ekkor elengedte a feleségét, aki az ágyról felkelve apját a fia szobájából a saját szobájához tessékelte. Eközben a sértett azt a kijelentést tette, hogy "Most öreg, kapni fogsz!"

A vádlott lánya - tartva attól, hogy a férje bántalmazni fogja az apját - leszaladt az emeletről az egyik földszinti szobában levő telefonhoz és a rendőrségre telefonált, kérve őket, hogy menjenek ki, és intézkedjenek.

A sértett a fentebb írt fenyegető kijelentéseit követően indulatos állapotban a vádlott után ment. A vádlott - az unokája szobájának ajtajától néhány lépésre levő - szobája ajtajában megfordult. Látta az indulatos állapotban feléje közeledő sértettet, és emiatt, valamint a sértett fenyegető kijelentései miatt arra gondolt, hogy a veje bántalmazni fogja. Ezért kinyitotta a zsebkését, és azzal - a szobája ajtajában állva - egy ízben közepes-nagy erővel a sértett hasába szúrt.

A szúrás a köldök felett, a test középvonalában érte a sértettet. Az eszköz pengéje a szúrás során elmozdult, így szúrt-metszett jellegű sérülés keletkezett egy 3 cm. nagyságú bemeneti nyílással, és egy, csak lágyrészeken áthatoló, csontos felületet nem érintő 6-7 cm-es szúrcsatornával. A sértett gyomorfala nem sérült ugyan, de a szúrás átmetszette a gyomorfal előtt elhelyezkedő kisebb verőértörzset; a hasüregben nagy mennyiségű vér gyűlt össze. A verőeres ág sérülése közvetlen életveszélyes állapotot jelentett a sértett számára. Az időben érkező szakszerű orvosi ellátás hiányában vérzéses sokk és a sértett halála is bekövetkezhetett volna.

A szúrás elszenvedése után a sértett lefelé indult a lépcsőn, a vádlott pedig a szobájába ment. Hamarosan a házhoz értek a korábban kihívott rendőrök, akik értesítették az orvost, ennek nyomán került a sértett kórházba, ahol megműtötték. Sérülésének tényleges gyógytartama 4-5 hét volt.