BH+ 2005.5.203 Rágalmazás vétsége nem állapítható meg, mivel nem tekinthető a társadalom negatív értékítéletét kiváltó becsület csorbítására alkalmas tényállításnak az az újságköltemény, hogy a magánvádló korrupciós botrány kirobbantója volt [Btk. 179. § (1) bek.]

Az elsőfokú bíróság a 2002. december 5. napján hozott ítéletével a terheltet a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségének vádja alól felmentette.

Kötelezte a magánvádlót 3000 forint bűnügyi költség viselésére.

A másodfokú bíróság a 2003. április 29. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: megállapította, hogy a terhelt elkövette a rágalmazás vétségét, és ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt az MTI Rt. tudósítójaként dolgozik.

Az egyik napilap 2001. október 8-i számában "Megenyhült az ügyész" címmel cikk jelent meg V. A. és 9 társa ellen folyó büntetőeljárás 2001. október 7. napján tartott tárgyalásáról.

A cikket a terhelt, mint MTI tudósító fogalmazta meg, majd az ő megfogalmazását vette át több újság, többek között az említett napilap is.

A cikk harmadik bekezdése az átvevő napilap megfogalmazásában így szól, hogy "S. J. II. r. terhelt, aki kirobbantotta a korrupciós botrányt, és akinek vallomásán alapszik az ügyészi vád, védő nélkül vesz részt a büntetőperben, ezért védekezését is saját maga fogja majd az utolsó szó jogán előadni".

Az első- és másodfokú bíróság egyezően állapította meg, hogy megjelent közlés, miszerint: S. J. robbantotta, illetőleg pattantotta ki a Várhegyi ügyet, nem fedi a valóságot.

Az elsőfokú bíróság "nem látta bizonyíthatónak, hogy ez a kijelentés S. J. becsületének csorbítására alkalmas tény lett volna". Álláspontja szerint - "mivel V. A. és társai ellen folyó büntetőügyben S. J. vallomásával érintett személyeket bizonyítottság hiányában mentette fel bíróság - az sem vált bizonyítottá, hogy esetlegesen valótlan tényeket állított a magánvádló a korábbi eljárásban tett vallomásaiban és így, mint hamis tényeket állító személynek társadalmi megítélése negatívvá válhatna".

"Ugyanakkor a társadalmi elvárások szerint egy közélet tisztasága elleni bűncselekmény feltárásában való közreműködés pozitív megítélés alá esik, tehát társadalmi szinten az ebben közreműködő személynek a megítélése nem csorbul."

A másodfokú bíróság ez utóbbi indokokkal nem értett egyet. Érvei szerint "a tény az, hogy újságban megjelent közlés szerint S. J. volt egy olyan korrupciós botrány kirobbantója - amely állítás valótlan, és amely a terhelt közlésén alapul -, amely az ügyben érintett személyeket végül is az összes vádpont alól felmentették. Ebben az esetben pedig ezen valótlan állítás önmagában dehonesztáló a magánvádlóra nézve, amely adott esetben mind a társadalmi, mind az üzleti életben ellehetetlenítheti. A terhelt tehát akkor, amikor a magánvádlóról valótlanul azt állította, hogy ő robbantotta ki a korrupciós botrányt - különösen annak tükrében, hogy a felmentő ítélet után semmiféle korrupciós botrány tényként nem állapítható meg -, a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas tényállítást használt."