BH 1999.1.24 A második szakma megszerzésére irányuló tanulmányok szükséges tanulmányoknak minősülnek, ha az első szakma gyakorlása egészségügyi szempontból veszéllyel jár [Csjt. 60. § (1) és (2) bek., XXIX. sz. PED].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperesnek az 1979. március 14. napján született Norbert utónevű gyermeke után a városi bíróság jóváhagyott egyezséggel megállapított gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét 1996. október 1. napjától kezdődően megszüntette. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes az egyezségben kötelezettséget vállalt arra, hogy a felek volt házasságából 1979. március 14-én született N. J. utónevű kiskorú gyermeke tartására megfizeti az alperesnek a mindenkori nyugdíjának a 20%-át, de legalább havi 1.700 forintot. A felperes - aki III. csoportú rokkantként mindennemű munkavégzésre alkalmatlan - havi 11.216 forint, az alperes pedig havi 15.200 forint rokkantsági nyugdíjjal rendelkezik. Az alperes a kizárólagos tulajdonában álló ingatlanban lakik az N. J. utónevű perbeli gyermekkel, valamint a 29 éves leányával és annak két kiskorú gyermekével. N. J. - aki 1997 márciusában tölti be a 18. életévét - a szakmunkásképző intézetben folytatott tanulmányait befejezte, asztalos szakképesítést szerzett, ezt követően azonban munkát nem vállalt, hanem az ipari szakmunkásképző intézetben villanyszerelő szakmunkás tanulmányokat kezdett, és jelenleg napi rendszerességgel tanműhelyi oktatáson vesz részt, arra való hivatkozással, hogy az asztalos szakma nem a kedvére való, ezért másik szakmát kíván szerezni.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adó döntését azzal indokolta, hogy a N. J. utónevű gyermek néhány hónap múlva nagykorú lesz, munkaképes és szakképzettséggel: asztalos szakmával rendelkezik, amely szakmában jelenleg is lehetséges az elhelyezkedés, a jövedelemszerző tevékenység folytatása. A második szakma megszerzése tehát - a tartásra kötelezett felperes jövedelmi viszonyaira és teherbíró képességére is figyelemmel - szükséges tanulmánynak nem tekinthető.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kiegészítette a tényállást annyiban, hogy a másodfokú eljárás során beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint az N. J. utónevű gyermek porallergiás megbetegedésben szenved, amely az asztalos szakma gyakorlásában akadályozhatja őt. Az így kiegészített tényállás alapján arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a perbeli gyermek által folytatott villanyszerelő szakmunkásképző iskolai tanulmányok ugyancsak életpályára előkészítő, szükséges tanulmányoknak minősülnek; és fontos érdeke fűződik a gyermeknek ahhoz, hogy a tanulmányait befejezze. Az egészségi állapota miatt ugyanis a szakképzettségének megfelelő munkavégzésre nem képes, a második szakma megszerzéséhez szükséges tanulmányokat pedig nappali képzés keretében folytatja. Figyelemmel arra, hogy mindkét szülő rokkant nyugdíjas, és nehéz anyagi körülmények között él, nem várható el az alperestől az, hogy a gyermek tanulmányaival, illetőleg az eltartásával felmerülő költségeket egymaga viselje, ezért a felperes változatlanul köteles a gyermek eltartásához a terhére megállapított mértékű gyermektartásdíjjal hozzájárulni, hiszen ennek teljesítése a saját szükséges tartását nem veszélyezteti.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítételének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdését, mert a perbeli gyermek a szükséges tanulmányait befejezte, szakmát szerzett, így tartásra sem jogosult. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes még nem a gyermek allergiás megbetegedésére, hanem arra való hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a gyermek a 23. életévét még nem töltötte be, a gyermek pedig az újabb szakma megszerzését azzal indokolta, hogy a már megszerzett asztalos szakma nem kedvére való. Ilyen körülmények mellett nyilvánvaló, hogy az újabb szakma megszerzésében a gyermeket nem az állítólagos megbetegedése motiválta, miért is az általa folytatott tanulmányok nem tekinthetők szükségesnek.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A jogerős ítélet nem törvénysértő.