A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20664/2015/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 253. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 12. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24724/2014/12., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20664/2015/5.*, Kúria Pfv.21167/2016/4., 3227/2017. (IX. 25.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20...../2015/5.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Magyar Anikó ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek dr. Tímár Anikó ügyész által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2015. március 31. napján kelt, 71.P.24...../2014/12. számú ítélete ellen a felperes 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, mellőzi az alperes javára perköltség megállapítását, és a felperest terhelő illeték összegét 36.000 (Harminchatezer) forintban állapítja meg, egyebekben helybenhagyja.

Köteles a felperes 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték megfizetésére az államnak külön felhívásra.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 31.000 forint perköltséget, továbbá a Magyar Állam javára az adóhatóság felhívásra 37.200 forint illetéket.

A tényállás szerint a Kaposvári Nyomozó Ügyészség (a továbbiakban: Ügyészség) jelentős értékre, üzletszerűen, bűnszövetségben és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt a felperes és társai ellen nyomozást folyatott, majd 2012. május 5. napján Ny..../2010/97. számon vádiratot nyújtott be a Szekszárdi Járásbíróságra, ahol az eljárás még folyamatban van. Az Ügyészség 2014. szeptember 26. napján kelt Ny..../2010/98. számú határozatával a büntető ügytől a más bűncselekmények miatt W. J. és társai ellen a felperes részéről tett feljelentést elkülönítette és az iratokat az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Központi Nyomozó Főügyészség Kaposvári Regionális Osztályához áttette. Az elsőfokú bíróság ismertette az utóbbi határozat indokolási részét.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felhívott áttételt elrendelő határozatban foglalt kijelentésekkel megsértette az emberi méltóságát, a becsületét, a jóhírnevét és őt hátrányosan megkülönböztette. A sérelmezett szövegrészt az alábbiakban jelölte meg: "felperes neve, mint a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkára és munkáltatója a 2009. évben a TMRSZ alkalmazásában álló ... munkavállalóknak összesen 452 túlóra után 226.000 forint nettó túlóra díjat fizetett ki oly módon, hogy a túlóra díjat fiktív útiköltség elszámolásokkal fedezte, a kifizetett túlóra díjra vonatkozóan a bejelentést az adóhatóság felé elmulasztotta. felperes neve magatartásával a nyugdíjbiztosítási alapot illető adóbevételt összesen 116.477 forinttal csökkentette. felperes neve ezen túlmenően a TMRSZ alkalmazásában álló ... munkavállalóknak összesen 1.757,5 túlóra díjat fizetett ki oly módon, hogy a túlóra díjakat fiktív útköltség elszámolásokkal, illetőleg fiktív segély kifizetésekkel fedezte. A kifizetett túlóra díjakra vonatkozóan a bejelentést az adóhatóság felé elmulasztotta. Ezzel az adóhatóságot illető személyi jövedelemadó bevételt 226.345 forint, a nyugdíjbiztosítási alapot illető adóbevételt 446.032 forint, míg az egészségbiztosítási alapot illető adóbevételt összesen 106.515 forinttal csökkentette, és a Magyar Köztársaság költségvetésének rendszeres haszonszerzésre törekedve összesen 895.369 forint kárt okozott.". Kérte az alperest a további jogsértéstől eltiltani, írásbeli bocsánatkérés formájában elégtétel adására kötelezni, kérte ezen bocsánatkérő nyilatkozat megküldésére kötelezni a Szekszárdi Járásbíróság, valamint a Központi Nyomozó Főügyészség részére is. Emellett sérelemdíjra is igényt tartott akként, hogy annak összegét mérlegeléssel a bíróság határozza meg.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság utalva a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (2) bekezdésére, 2:43. § c) és d) pontjaira, illetve 2:45.§ (1)-(2) bekezdéseire a keresetet alaptalannak találta.

Érvelése szerint az Ügyészség nem állapította meg és nem állította tényként, hogy a felperes a határozatban írt bűncselekményeket elkövette, hanem a nyomozás alapjául szolgáló tényállást rögzítette, amit egyébként a felperes nem vitatott. Minthogy az alperes nem állított valótlan tényt a sérelmezett határozatban, így nem sértette meg a felperes jóhírnevét és emberi méltóságát. Az ügyészi határozat nem tartalmaz véleménynyilvánítást, ekként nem sérti a felperes becsületét sem. Nem sérült az egyenlő bánásmód elve sem, mert az alperes egyéb személyekhez képest nem részesítette hátrányos megkülönböztetésben a felperest. E körben a felperes azt kifogásolta, hogy a határozat bűncselekmény elkövetését állítja, noha még nem született jogerős ítélet az ügyben, emellett jogszabálysértő is, mert határidőn túl és hatáskör hiányában járt el az Ügyészség. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperesi előadások a határozat diszkriminatív voltát nem támasztják alá, ugyanis nem bizonyította, de nem is hivatkozott rá, hogy őt az alperes más személyekhez képest szándékosan, hátrányosan megkülönböztette. A határozat esetleges jogszerűtlensége önmagában ezt nem bizonyítja, mivel nem jelenti automatikusan annak diszkriminatív voltát. Végezetül kitért rá, hogy a felperes bizonyítási indítványait azért mellőzte, mert nem tartozik a perre annak kérdése, hogy az alperes miként jutott hozzá az iratokhoz, illetve hogy a vádiratban szereplő vádlottak hozzájárultak-e a becsatolásukhoz, ugyanis az eldöntendő kérdés az volt, hogy a kifogásolt határozat megsértette-e a felperes megjelölt személyiségi jogait vagy nem. Ennek megítéléséhez a felperes személyes, illetve az ügyész tanúkénti meghallgatása nem volt szükséges, mivel a csatolt iratokból kétségtelenül megállapítható volt, hogy nem állította az alperes a felperesről, hogy bűncselekményt követett el.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a Pp. 78. § (1) bekezdése, illetve a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján 620.000 forint pertárgyérték alapul vételével perköltség fizetésére kötelezte a felperest.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amiben elsődlegesen annak megváltoztatásával a keresete szerinti döntést kért, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését indítványozta.

Álláspontja szerint a bíróság az adatokat tévesen értékelte, ugyanis a kifogásolt közléseket tényállításnak kellett volna tekintenie, mert a kiemelt mondatrészek kijelentésnek minősülnek. Az alperes akkor járt volna el helyesen, ha az állításokat a gyanú szintjén fogalmazza meg. Az elsőfokú eljárásban elsikkadt az a releváns körülmény, hogy még nincs büntető bírósági döntés, ezzel sérült az ártatlanság vélelme is. Rámutatott, hogy a személyiségi jog védelme éppen azért különös jelentőségű, hogy alaptalanul senkiről ne lehessen olyan tényt híresztelni, aminek nincs törvényes alapja. Azzal is érvelt, hogy az ügyészségről szóló 2011. évi 163. CLXIII. törvény 7. § (1) bekezdése alapján az ügyészek munkájuk során és magatartásukban az Alaptörvényt és a jogszabályokat kötelesek betartani, de az elsőfokú eljárásban ez is figyelmen kívül maradt, holott joggal várható el a vádhatóság munkatársaitól, hogy nyilatkozataikat úgy fogalmazzák meg, amiből élesen kitűnik, hogy csupán alapos gyanúról vagy vádról van szó. Sérelmezte, hogy bizonyítási indítványa ellenére elmaradt a személyes meghallgatása, illetve az intézkedő ügyész meghallgatása, továbbá az elsőfokú bíróság nem nyilatkoztatta meg az alperest arról, hogy a csatolt iratokhoz kitől és milyen módon jutott hozzá, szerzett-e a vádiratban szereplő, de perben nem álló személyektől hozzájárulást. A sérelemdíj tekintetében utalva a Ptk. 2:52. § (2) bekezdéséhez fűzött kommentárra hangsúlyozta, hogy a bíróságnak ennek megállapításához nem kell a sértett oldalán bekövetkezett hátrányt kutatnia, illetve a sértettnek azt bizonyítania. A büntetőeljárás mindössze annyiban bír relevanciával, hogy az jelenleg is folyamatban van még. A jogszerűtlen alperesi eljárás következtében a felperes társadalmi megítélése jelentős mértékben megváltozott, erkölcsi, társadalmi és büntetőjogi szempontból meghurcolták, miközben lehetősége sem volt a vele kapcsolatban megjelent cikkek, hírek, híresztelések elleni védekezésre. Külön támadta a perköltségről szóló rendelkezést. Rámutatott, hogy a meg nem határozható pertárgyértékre tekintettel a kereseti illeték legfeljebb 36.000 forintban állapítható meg, az alperesnek megítélt perköltség pedig figyelemmel a Pp. 75. § (3) bekezdésére minden alapot nélkülöz. Alperes képviseletében a vele munkaviszonyban álló alkalmazottja jár el, erre tekintettel részére munkadíj nem állapítható meg, de annak összegszerűsége is eltúlzott.