BH 1985.1.2 A törvényben előírtnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározása az emberölés kísérletét elkövető olyan terhelttel szemben, akinek a büntetés-elviselési képessége nagy mértékben csökkent [Btk. 45. § (2) bek.].

A megyei bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében. Ezért 5 évi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását is.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott 54 éves, rokkant nyugdíjas. Magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenved, egy alkalommal szívinfarktusa volt.

A vádlott esetében a tartós magas vérnyomáshoz agyi károsodás társult, és ennek következtében - szellemi leépülése folytán - a beszámítási képessége közepes fokban korlátozott.

A vádbeli napon a vádlott enyhe fokban ittas volt. Otthon a feleségével veszekedett, majd nevelt fiát, a sértettet kezdte lökdösni, aki ököllel háromszor fejen ütötte a vádlottat. A vádlott ekkor a feleségét ütötte meg, aki segítségért kiabált. A vádlott a táskájából elővette csontnyelű zsebkését, amelynek pengehossza 8,5 cm hosszúságú volt, és a zsebkéssel - azt jobb kezében tartva - a sértett felé közeledett. A sértett sikertelenül igyekezett lefogni a vádlott kezét, mert a vádlott a sértettet a bal mellbimbó magasságában megszúrta, majd megismételte a szúrást, amely a sértett bal alkarjának feszítő részét érte. Ezt követően a kifelé menekülő sértettet hátának jobb oldalán a IX. borda magasságában ismét megszúrta. Mindhárom szúrás közepes erejű volt. A mellkasi szúrás megnyitotta a mellüreget, és a bal tüdőn sérülést okozott. A sérülés életveszélyes volt. A másik két sérülés 8 napon belül gyógyult.

Az első fokú bíróság a tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és cselekményét helyesen minősítette - összhangban a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvében foglaltakkal - a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének.