A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20769/2018/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.769/2018/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Surányi Kata pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Vujevich Imre jogtanácsos által képviselt alperes ellen, közigazgatási jogkörben okozott kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2018. március 19. napján meghozott, 10.P.20.100/2016/71. számú ítélete ellen, a felperes részéről 72. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az állam 394.000 (háromszázkilencvennégyezer) forint kereseti és 513.700 (ötszáztizenháromezer-hétszáz) forint fellebbezési illetéket visel.

A le nem rótt 187.300 (száznyolcvanhétezer-háromszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélőtábla megállapítja, hogy a felperes a másodfokú eljárásban 100 %-ban pervesztes lett, a felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2004. szeptember 10-én balesetet szenvedett úgy, hogy a .... számú ház előtt a jobb lába gödörbe csúszott. A baleset következtében a felperes jobb sarkán az Achilles-ín tapadásánál egy csontdarab kiszakadt és felfelé elmozdult. A felperes sérülését műtéttel, csavaros rögzítéssel gyógyították, majd a beültetett fémanyag eltávolítása céljából a felperes még egy műtéten esett át. A felperes sérülése maradvánnyal gyógyult, jobb bokájának mozgása beszűkült, korlátozottá vált. A sérülés következtében a felperes munkaképessége 8 % mértékben csökkent, amely 6 %-os össz-szervezeti egészségkárosodásnak felel meg. A baleset bekövetkezésekor a felperes pénztárosként dolgozott, munkaviszonya 2007. április 3-án közös megegyezéssel szűnt meg. Annak az útszakasznak, ahol a felperes balesetet szenvedett, az I. rendű alperes a kezelője. Az I. rendű alperes felelősségbiztosítója 4.015.000 forintot, az I. rendű alperes 15.000 forintot fizetett meg a felperesnek a 2005. április 21-től 2009. november 24-ig terjedő időszakban.

A felperes a balesettel okozati összefüggésben keletkezett kárai megtérítése iránt terjesztett elő keresetet ... Város Önkormányzata I. rendű és ... Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatala II. rendű alperesek ellen. Keresetében gyógyszerköltség, keresetveszteség, háztartási kisegítő költsége, felvett kölcsönök költségei és nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Igényt tartott a kártérítés után járó késedelmi kamatok és a perrel felmerült költségei megfizetésére is. Hivatkozott arra, hogy a balesetben elszenvedett sérülése miatt egészsége maradandóan károsodott, mozgáskorlátozottá vált, munkaképessége csökkent. Állította, hogy a balesetben elszenvedett sérülése következtében további egyéb betegségei alakultak ki. Előadta, hogy megromlott egészségi állapota miatt nem tudja ellátni a korábbi munkáját, ezért elesett a baleset előtti keresetétől. Keresetének elvesztése és a baleset következtében megnövekedett költségei fedezése miatt banki kölcsönöket kellett felvennie, költségei viseléséből pedig kára származott. Kifejtette, hogy állapota miatt nem képes a háztartási munkák elvégzésére sem, rendszeresen fájdalomcsillapító gyógyszerek szedésére és helyi fájdalomcsillapító készítmények alkalmazására kényszerül. A nem vagyoni kártérítés iránti követelését a mozgáskorlátozottságára, egészségének megromlására, munkaképességének csökkenésére, mindennapi életvitelének e körülményekből eredő hátrányos megváltozására alapította.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult.

Az I. rendű alperes a védekezésében hivatkozott arra, hogy a felperes a balesettel okozati összefüggésben csak csekély mértékű egészségromlást és munkaképesség csökkenést szenvedett el, egészségromlása nagyobb részben a balesettel okozati összefüggésbe nem hozható természetes megbetegedéseire vezethető vissza. Az volt az álláspontja, hogy a biztosító által a felperesnek teljesített összegek megfizetése folytán a felperes valamennyi, a balesettel okozati összefüggésbe hozható kára megtérült.

A II. rendű alperes a védekezésében kifejtette, hogy nem ő az út kezelője, nem köteles az út karbantartására, ezért nem terheli felelősség az út hibájából származó károkért.

A Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.20.573/2015/6. számú részítéletével az elsőfokú bíróság korábban hozott, 10.P.28.175/2010/95. számú, a keresetet elutasító ítéletének a keresetet a II. rendű alperessel szemben elutasító rendelkezését helybenhagyta, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Részítéletének indokolásában azt írta elő az elsőfokú bíróságnak, hogy oldja fel a perben rendelkezésre álló orvosszakértői vélemények megállapításai közötti ellentmondásokat és adjon számot arról, hogy a felperes kereseti követelését milyen indokok alapján és milyen összeg erejéig ítélte megalapozottnak.

A megismételt eljárásban a felperes akként változtatta meg a keresetét, hogy keresetveszteség címén 7.840.875 forint lejárt és 2017. szeptember 1-jétől havonta 74.470 forint járadék, gyógyszer, kötszer és gyógyászati segédeszközök költsége címén 206.960 forint és 2004. szeptember 10-től havonta 22.139 forint járadék, háztartási kisegítő költsége címén és közlekedési nehezítettség miatt 2004. szeptember 10-től 2004. december 31-ig havonta 12.000 forint, 2005. január 1-jétől minden naptári évben havonta 1.000 forinttal növelt összegű, 2017. szeptember 1-jétől havonta 25.000 forint járadék, banki költségek megtérítése címén 2.585.614 forint, nem vagyoni kártérítés címén 3.000.000 forint, valamint a keresetben megjelölt időpontoktól a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a megismételt eljárásban is a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a korábban már részletesen kifejtett jogi álláspontját.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 350.000 forint perköltséget, és megállapította, hogy a le nem rótt 900.000 forint kereseti illetéket és 1.030.746 forint állam által előlegezett szakértői díjat az állam viseli. Ítéletének indokolása szerint a perben beszerzett és a megismételt eljárásban kiegészített orvosszakértői vélemények, valamint az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testület szakvéleménye alapján azt állapította meg, hogy a felperes az első műtét után 3, a második műtét után 2 hónapig volt munkaképtelen a balesetre visszavezethető okból. A felperes munkáltatójának az alperes által nem vitatott igazolásai alapján az 5 hónapra eső keresetveszteség összegét 211.867 forintban határozta meg. A szakvélemények alapján azt a következtetést vonta le, hogy a felperes részéről 2009. július 31-ig volt indokolt fájdalomcsillapító gyógyszerek és egyéb szerek alkalmazása a balesettel okozati összefüggésben, ezt az időpontot követően a felperes a baleset elmaradása esetén is ilyen gyógyszerek és készítmények alkalmazására kényszerülne a balesettel oksági kapcsolatba nem hozható egyéb megbetegedései miatt. Hangsúlyozta, hogy a szakérői vélemények nem tartották indokoltnak azonos hatóanyagú és hatású gyógyszerek és készítmények egyidejű alkalmazását. A felperes gyógyszerköltségének összegét mérlegeléssel 2004. szeptember 10-től 2005. május 31-ig havonta 8.000 forint, 2005. június 1-jétől 2005. december 31-ig havonta 4.000 forint, 2006. január 1-jétől 2007. december 31-ig havonta 5.000 forint, 2008. január 1-jétől 2009. július 31-ig havonta 6.000 forint, összesen 334.000 forintban állapította meg. A szakvélemények alapján elfogadta, hogy a felperes a munkaképtelensége idején semmilyen háztartási munkát nem tudott elvégezni. A perben kihallgatott tanúk vallomásával bizonyítottnak találta, hogy a felperes baleseti sérülése miatt csak segítséggel tudta ellátni a közepesen nehéz és a nehéz háztartási munkákat. Rámutatott, hogy a felperesnek a nem baleseti eredetű betegségei miatt 2009. augusztus 1-jétől akkor is háztartási kisegítőt kellene igénybe vennie, ha a baleset nem következett volna be, ezért ettől az időponttól a háztartási kisegítő költségének felmerülése nem áll okozati összefüggésben a balesettel. A háztartási kisegítő költségének az összegét szintén mérlegeléssel 2004. szeptember 10-től 2004. december 10-ig havonta 12.000 forint, 2004. december 11-től 2005. április 3-ig havonta 6.000 forint, 2005. április 4-től 2005. június 4-ig havonta 12.000 forint, 2005. június 5-től 2006. december 31-ig havonta 6.000 forint, 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig havonta 7.000 forint, 2009. január 1-jétől 2009. július 31-ig havonta 8.000 forint, összesen 440.000 forintban határozta meg. Az volt az álláspontja, hogy a felperes költségeinek megnövekedését a baleset után túlnyomó részben nem a balesetben elszenvedett sérülés, hanem a felperes egyéb, természetes okú betegségei okozták, ezért a banki kölcsönök felvételével felmerült költségek okozati összefüggés hiányában nem háríthatók át az alperesre. Kiemelte, hogy a banki kölcsönök felvétele a felperes saját döntése volt. A felperes balesettel okozati összefüggésbe hozható nem vagyoni káraként értékelte a felperes egészségkárosodását, mozgáskorlátozottságát és munkaképesség csökkenését. A mérlegelés körébe vonta, hogy a felperes a baleset következtében csak csekély mértékű egészségromlást szenvedett, továbbá, hogy a baleset pszichés károsodást nem okozott a felperesnek. Úgy ítélte meg, hogy a felperes balesettel okozati összefüggésbe hozható személyi hátrányainak hozzávetőleges kiküszöbölésére 1.500.000 forint kártérítés szükséges és alkalmas. Az alperes felelősségbiztosítójának teljesítéseit először a felperest megillető tőke után járó késedelmi kamatokra, majd a tőkére számolta el. Az elszámolás eredményeként azt állapította meg, hogy a biztosító teljesítései maradéktalanul fedezik a felperesnek járó kártérítést és késedelmi kamatait.