A Pécsi Ítélőtábla Pf.20134/2011/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 4. §, 21. §] Bírók: Döme Attila, Kutasi Tünde, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.134/2011/9. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kovács Erzsébet ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Balás András ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Tolna Megyei Bíróságon indított perében a 2011. január 5. napján kelt 16.P.20.455/2010/15. számú ítélet ellen az alperes részéről 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 187.500 (egyszáznyolcvanhétezer-ötszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 360.000 (háromszázhatvanezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint K.Zs. a tulajdonát képező XXX-000 forgalmi rendszámú Opel Astra típusú személygépkocsival 2008. december 7-én esti sötétségben, működő közvilágítással ellátott, de külterületi útszakaszon elütötte a menetirányával szemben, az úttest jobb szélén egymás mögött gyalogosan közlekedő, és fényvisszaverő mellényt nem viselő felperest és annak szüleit. A balesetben a felperes a koponyacsont többszörös törését, a jobb felkarcsont törését, jobb oldali combcsonttörést, medencecsonttörést, állkapocs-csonttörést, a jobb oldali arcüreg és orsóideg bénulását, valamint egyéb repesztett sérüléseket szenvedett el. A sérülésekből eredően 67 %-os mértékű munkaképesség-csökkenése (50 %-os egészségkárosodása) alakult ki. A baleset következtében a felperes mozgásában korlátozottá vált, járásra csak két támbottal képes, jobb lábán funkcionális rövidülés áll fenn, ezért járása sántító. Tömegközlekedési eszközt egyedül nem tud használni, önmaga ellátására csak korlátozott mértékben képes. A baleset miatt pszichés és esztétikai károsodásai is kialakultak. A baleset bekövetkezésekor 20 éves felperes korábban is túlsúlyos volt, a baleset következtében azonban további 20-30 kilogrammot hízott, a súlytöbblet jelentős része a mozgásban korlátozott alsó végtagokon jelentkezik.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 7.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, és ennek 2008. december 7. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére.

Az alperes a kártérítési igény jogalapját nem vitatta, azonban a fényvisszaverő mellény (ruházat) viselésének hiányára figyelemmel 10%-os mértékű közrehatás megállapítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes kárbejelentéssel csak 2009. szeptember 29. napján élt, így a késedelmes bejelentés miatt kamatfizetési kötelezettsége is csak ettől az időponttól áll fenn.

Az elsőfokú bíróság 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítésben, ennek 2008. december 7. napjától járó késedelmi kamatában, valamint az elsőfokú perköltségben marasztalta az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett a feljegyzett eljárási illeték és az állam által előlegezett költség viseléséről. Határozatának indokolása szerint a felperes és szülei ugyan lakott területen kívül közlekedtek, a baleset helyszínét azonban a lakott területen belül szokásos módon teljes körűen közvilágítással látták el. A baleset kizárólag azért következett be, mert K.Zs. ittassága következtében nem megfelelő időben észlelte a haladási irányához képest szemből közlekedő gyalogosokat. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a felperes közrehatását a fényvisszaverő mellény (ruházat) viselésének hiányában sem állapította meg. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a felperes fiatal életkorának, a balesettel összefüggésben kialakult igen súlyos mozgáskorlátozottságának, esztétikai és pszichés sérüléseinek. Megítélése szerint a késedelmes igénybejelentés tekintetében a felperesi önhiba az elhúzódó orvosi kezelések miatt nem állapítható meg, ezért az alperest a baleset időpontjától kezdődően marasztalta késedelmi kamatban.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, amelyben annak részbeni megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Nem vitatta kártérítési kötelezettségének fennállását, azonban úgy ítélte meg, hogy a közrehatás mértéke és a kártérítés összege tekintetében a megalapozott döntéshez további bizonyítás felvétele szükséges. Az elsőfokú bíróság bizonyítási indítványait nem teljesítette, ezért a folyamatban lévő büntető eljárás adatait nem tudta megismerni, álláspontjának kialakítására nem volt módja. Iratok hiányában megalapozatlannak találta az elsőfokú bíróságnak a baleset helyszínével, az ott található lakóépületekkel, közvilágítással kapcsolatos megállapítását, hasonlóképpen annak tényszerű rögzítését is, hogy kizárólag K.Zs. ittassága volt a felperes észlelésének hiányát kiváltó körülmény. Mindezekre figyelemmel kérte a büntető eljárásban eljárt igazságügyi műszaki szakértő tárgyaláson történő meghallgatását. Tévesnek találta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, mely szerint a bírói gyakorlat a tényleges közrehatás értékelését a nem vagyoni kártérítés megítélése során nem végzi el. A bíróságok ugyanis a balesetet szenvedett személy közrehatását figyelembe veszik, de azt nem a jogilag kizárt kármegosztás jogintézménye kapcsán alkalmazott jogi technikával értékelik. Kifogásolta, hogy a felperes nem csatolta az OOSZI szakvéleményét, amely a felperesi hivatkozás szerint 80 %-os mértékű munkaképesség-csökkenést állapít meg. Megalapozatlannak találta az igazságügyi orvosszakértő szakértői véleményét is, miután figyelmen kívül hagyta a felperesnek a baleset előtti szédüléses, fejfájásos panaszait és jelentős súlytöbbletét. A szakértő a felperesi súlygyarapodás egyetlen okaként a mozgásszegény életmódot vette számításba, és nem vizsgálta az esetleges felperesi fejlődési rendellenességeket, genetikai alapon kialakult helyzetet. Az elsőfokú eljárásban indítványt terjesztett elő a baleset előtti orvosi iratok beszerzésére, amelyet azonban a bíróság nem teljesített. A fellebbezési eljárásban is hivatkozott a felperes késedelmes igénybejelentésére, amelynek következtében 2009. szeptember 29. napjáig objektíve kizárt volt a kárrendezés megkezdése, így a késedelem jogkövetkezményei sem alkalmazhatók.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság az igazságügyi orvosszakértői vélemény, és a szakértő tárgyaláson tett előadása, valamint a fellebbezési eljárásban csatolt okiratok tartalma alapján az alábbiak szerint módosítja, illetve kiegészíti: