A Kúria Pfv.20345/2012/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 340. §] Bírók: Almásy Mária, Erményi Lajos, Havasi Péter

A határozat elvi tartalma:

A büntetőügyben meghozott jogerős ítélete csak annyiban köti az elbírált bűncselekmény polgári jogi következményei felől a polgári perben eljáró bíróságot, hogy a bűnösség kérdésében elfoglalt állásponttól nem térhet el, azonban a kártérítési kötelezettség megállapítása körében a büntető ítélettől eltérően mérlegelhet és a károkozó elítélése mellett is alkalmazhat kármegosztást, ha megállapítható, hogy a baleset a károsult felróható magatartására is visszavezethető okból következett be. 1952. III. Tv. 4. § (1), 1959. IV. Tv. 340. § (1)

***********

Pfv.III.20.345/2012/4.szám

A Kúria a dr.Kovács Erzsébet ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Balás András ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Tolna Megyei Bíróságnál 16.P.20.455/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.134/2011/9. számú ítéletével befejezett perében az alperes részéről 25. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és térítsen meg az államnak 300.000 (Háromszázezer) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s

A felperest és szüleit 2008. december 7-én, esti sötétségben, működő közvilágítással ellátott külterületi útszakaszon elütötte az alperes által biztosított, K.Zs. által vezetett személygépkocsi, amikor a menetiránnyal szemben, az úttest jobb szélén egymás mögött gyalogosan közlekedtek. A felperes és a szülei sem viseltek fényvisszaverő mellényt. A felperes a balesetben koponyacsonttörést, állkapocs-csonttörést, a jobb oldali arcüreg és orsóideg bénulását, egyéb repesztett sérüléseket szenvedett el, a sérülésekből eredően 67%-os a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése, 50%-os az egészségkárosodása. A baleset idején a felperes 20 éves volt, a baleset előtt is már túlsúlyos volt, majd a baleset következtében további 20-30 kg-t hízott; a súlytöbblet jelentős része a mozgásban korlátozott alsó végtagokon jelentkezik. A baleset következtében a felperes a mozgásában korlátozott, járásra csak támbottal képes.

A gépkocsivezető bűnösségét a büntető bíróság a közúti baleset okozásában megállapította, az ittas vezetés szabálysértése elkövetése miatt pénzbírsággal sújtotta.

A felperes a keresetében a balesettel kapcsolatos nem vagyoni kára megtérítésére kérte az alperes kötelezését; 7.000.000 forint nem vagyoni kártérítést követelt, ennek 2008. december 7. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatával.

Az alperes a követelés jogalapját nem vitatta, a fényvisszaverő mellény viselésének hiánya miatt a felperes közrehatását állította és kármegosztás alkalmazását kérte, az összegszerűséget vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítést késedelmi kamataival együtt, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes közreható magatartását nem állapította meg a fényvisszaverő mellény viselésének hiánya miatt, mert bár azt 2008. január 1-jétől a gyalogos éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, lakott területen kívül köteles viselni a KRESZ 21. §-ának (12) bekezdése értelmében, azonban a baleset az útszakasz lakott területén belül következett be, amely teljes körűen közvilágítással ellátott volt. A baleset azért következett be, mert a gépkocsivezető az ittassága miatt nem észlelte a haladási irányához képest szemből, minden más szempontból teljesen szabályosan közlekedő gyalogosokat. A felperes kárát ezért kizárólag és egyértelműen az alperes biztosítottjának magatartása okozta. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál figyelemmel volt a fiatal életkorban elszenvedett, az igazságügyi orvosszakértői véleményben megállapított mozgáskorlátozottságára, ami miatt önmaga ellátására is csak korlátozottan képes.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A tényállást módosította és kiegészítette a másodfokú eljárás során beszerzett bizonyítékokra figyelemmel. Megállapította, hogy a gépkocsivezetőt a büntető bíróság közúti baleset okozásának vétsége miatt elítélte, a büntető ítélet tényállása szerint a gépkocsivezető esti sötétségben, borult időben, működő közvilágítással ellátott, lakott területen kívüli útszakaszon közlekedett. Haladása során későn észlelte a menetirányával szemben, az úttest jobb szélén, egymás mögött gyalogosan közlekedő, fényvisszaverő mellényt nem viselő felperest és szüleit, ezért a járműve jobb első részével a gyalogosoknak ütközött. A gépkocsivezető annak ellenére nem vette észre a gyalogosokat, hogy ők mintegy negyvenhárom méter távolságból már észlelhetők voltak. A közlekedési baleset bekövetkezésekor a gépkocsit vezető vérében szeszes italtól származó alkohol volt, annak pontos nagyságát azonban meghatározni nem lehetett. A baleset azért következett be, mert nem tartotta be a KRESZ 4. §-ának (1) bekezdésének c) pontjában és a 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Sértetti közrehatást a büntető ítélet nem állapított meg. Rámutatott a másodfokú ítélet arra, hogy az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet Elsőfokú Bizottságának 2010. október 5. napján kelt szakvéleménye szerint a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása - amelynek kiváltó okai között kizárólag a baleseti sérülések szerepelnek - 80%-os, a felperes II. csoportú rokkant. A felperes két támbottal, hajlított jobb térd- és csípőízülettel, széles alapon sántítva, nehezen jár. Távolabbi anamnézisében lényegesebb megbetegedés nem szerepel. A baleset miatt a felperesnél arcideg bénulás és ennek következtében az arc beidegzési zavara is előállt, tanult szakmájának (falusi vendéglátás) gyakorlására alkalmatlanná vált. Szociális kapcsolatai károsodtak, személyiségében az egzisztenciális helyzet megoldatlansága miatt perspektívátlanság érzés, intolerancia alakult ki. Állapota gyógyszeres kezelést nem igényel, de szupportív jellegű pszichoterápia alkalmazása javasolt. A balesetet követően a felperes 2008. december 8. napjától 2009. április 28. napjáig folyamatos orvosi kezelésre szorult, majd 2010. február 25. napjától március 26. napjáig reumatológiai kezelésen vett részt. A másodfokú bíróság az alperes által indítványozott bizonyítást - szakértő és a gépkocsivezető meghallgatása - szükségtelennek találta, mert a személygépkocsi vezető cselekvési késedelme okának felderítése nem az igazságügyi műszaki szakértő feladata. A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás a gépkocsivezető ittasságára vonatkozó megállapítások kivételével megegyezik a vádirati tényállással, amelyet az alperes már az elsőfokú eljárás során is ismert és egyértelműen megállapítható, hogy a fényvisszaverő mellény viselésének elmulasztása nem akadályozta a gépkocsivezetőt a gyalogosok észlelésében, mert a működő közvilágításra is figyelemmel a gyalogosokat negyvenhárom méterről észlelhette és cselekvési késedelmének hiányában a baleset elkerülhető lett volna.