BH 1988.6.184 Az élettársi kapcsolat megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy a közös gazdálkodás során a "pénzkezelést" kizárólag az egyik élettárs végzi [Ptk. 578. §].

A felperes élettársi közös vagyon megosztása címén 399 000 forint és járulékai megfizetésére kérte keresetében az alperest kötelezni. Előadása szerint 1979. júliusától 1985. január 7-ig éltek életközösségben az alperessel, és számításai szerint ez alatt az idő alatt 1 078 000 forint vagyonszaporulat keletkezett, amelyből ez alperes különvagyonának pótlására fordított tételek levonása után őt a kereseti követelésében érvényesített összeg illeti meg.

A felek lényegében egyezően nyilatkoztak arra nézve, hogy a kapcsolatuk 1978. évben az alperes udvarlásával kezdődött, majd 1979. decemberében jegyességre léptek. A felperes a középiskolai tanulmányainak befejezése után 1979. júliusában nem állott munkaviszonyba, hanem az alperes ingatlanában segédkezett az állatállomány ellátásában.

Az alperes szülei 1982-ben költöztek el ebből a tanyaingatlanból, ékkor a felperes bútorzatát is odaszállította, és ettől kezdve állandóan ott tartózkodott, az állatok körüli munkán kívül a háztartást is teljes egészében ellátta. Időnként egyéb munkákban is segítségére volt az alperesnek, segített a tejbehordásban, alkalmanként a vágóhídon is tevékenykedett. Az állatgondozásban a feleknek segítséget nyújtott a felperes nyugdíjban levő apja is.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Tagadta, hogy közötte és a felperes között gazdasági kapcsolatra is kiterjedő életközösség jött létre. Azt elismerte, hogy 1979. nyarától a felperes segítségére volt az állattartásban, ez azonban állítása szerint eseti jellegű volt, amelynek ellenértékét ő különböző ajándékokkal kiegyenlítette. Tagadta, hogy az Ő kívánságára tekintettel nem létesített a felperes munkaviszonyt. Állította, hogy szülei elköltözéséig a háztartást az anyja vezette, és a felperes csak alkalmanként aludt a tanyán, ezért ebben az időszakban az életközösség meglété kizárható. Azt nem vitatta, hogy a felperessel érzelmi, a szexuális kapcsolatra is kiterjedő viszonyban volt, a közös gazdálkodás tényét azonban nem ismerte el.

Az elsőfokú bíróság az ügyben lefolytatott bizonyítási eljárásban tanúkat hallgatott meg a felek kapcsolatára vonatkozóan, majd közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy a felek között nem állott fenn élettársi kapcsolat. A közbenső ítéletet a másodfokú bíróság fellebbezés folytán hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, mert álláspontja szerint az adott esetben közbenső ítélet hozatalának nem volt helye.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A bíróságok álláspontjukat arra alapították, hogy a felek közötti gazdasági kapcsolat megléte nem nyert bizonyítást. Ezt az elsőfokú bíróság lényegében azzal indokolta, hogy a felperes saját előadása szerint sem kezelte a gazdaságba befolyó pénzt, amely a másodfokú bíróság szerint is a gazdasági közösség hiányára utal. A felperes munkájának ellenértékét az alperes által nyújtott ajándékokkal mindkét fokú bíróság kiegyenlítettnek tekintette.