A Fővárosi Ítélőtábla Bf.255/2012/29. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 33. §, 40. §, 85. §, 99. §, 277. §, 316. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 296. §, 332. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 386. §] Bírók: Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.261/2010/122., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.255/2012/29.*, Kúria Bhar.889/2013/9. (BH 2014.5.129)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.255/2012/29. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. május hó 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 5.B.261/2010/122. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. r. vádlott fegyházbüntetését 8 (nyolc) év 6 (hat) hónapra enyhíti.

A III. r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróságnak a próbára bocsátást hatályon kívül helyező és annak megszüntetésére vonatkozó rendelkezését mellőzi, egyben az 1. rb. társtettesként elkövetett lopás vétsége (Btk. 316. § (1) bekezdés és (2) bekezdés) miatt indult büntetőeljárást megszünteti.

A vádlottakkal szemben elrendelt vagyonelkobzást 1.099.673 (egymillió-kilencvenkilencezer-hatszázhetvenhárom) forintra helyesbíti.

Az I. r. vádlott lakcíme Budapest ...szám, míg II. r. vádlott lakcíme Budapest ... szám.

A bíróság az I.r. vádlott által a mai napig, a II. r. vádlott által 2012. október 29. napjától a mai napig, míg a III. r. vádlott által 2012. augusztus 16. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendeli.

Az elsőfokú ítélet bevezető részéből a 2011. május 25., október 21. és 2011. január 27. napok feltüntetését mellőzi.

Az elsőfokú ítéletet egyebekben mind három vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 8.500 (nyolcezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen az I. és II. r. vádlottak vonatkozásában további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Fővárosi Törvényszék I. r. vádlott bűnösségét 1 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés b./ pont), mint különös visszaeső, valamint 4 rendbeli társtettesként elkövetett visszaélés okirattal vétségében (Btk. 277. § (1) bekezdés), mint visszaeső állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 10 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte vele szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2007. október 31. napján jogerőre emelkedett 9.Fk.30.705/2004/62. számú ítéletével kiszabott, 5 év próbaidőre felfüggesztett 2 év fiatalkorúak börtönbüntetésének és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2008. június 26. napján jogerőre emelkedett 14.Fk.30.833/2005/84. számú ítéletével kiszabott, 3 évi próbaidőre felfüggesztett 1 év 10 hónap fiatalkorúak börtönbüntetésének végrehajtását is.

A II. r. vádlott bűnösségét az elsőfokú bíróság 1 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés b./ pont) és 4 rendbeli, társtettesként elkövetett visszaélés okirattal vétségében (Btk. 277. § (1) bekezdés) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte vele szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2008. augusztus 28. napján jogerőre emelkedett 20.B.25.358/2008/22. számú ítéletével kiszabott 2 év próbaidőre felfüggesztett, 1 év börtönbüntetés végrehajtását is.

A III. r. vádlott bűnösségét 1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés b./ pont), 4 rendbeli, társtettesként elkövetett visszaélés okirattal vétségében (Btk. 277. § (1) bekezdés) és 1 rendbeli, társtettesként elkövetett lopás vétségében (Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés I. fordulat) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 6 év fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte vele szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2008. december 4. napján jogerőre emelkedett 18.Bk.VI-VII.44.870/2008. számú végzésével kiszabott, 2 év próbaidőre felfüggesztett, 7 hónap börtönbüntetés végrehajtását is. Továbbá a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 2008. április 22. napján jogerőre emelkedett 12.B.XXIII.93/2008/2. számú végzésének a vele szemben alkalmazott próbára bocsátást kimondó részét hatályon kívül helyezte, egyben a próbára bocsátást megszűntette.

A vádlottakkal szemben az elsőfokú bíróság külön-külön 1.190.809 forint vagyonelkobzást is alkalmazott. Rendelkezett a járulékos kérdésekre vonatkozóan is.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, büntetésük súlyosításáért, míg az I. r. vádlott és védője enyhítésért, a II. r. és III. r. vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.254/2010/16. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védői fellebbezések elutasítását indítványozta.

Az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le az eljárását, és az általa megállapított tényállás döntően mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt hibáktól, azonban kisebb mértékben korrekcióra szorul elírások miatt. Így az ítélet 9. oldal utolsó előtti bekezdésében írtakat figyelembe véve az elkövetési értéket helyesen 3.299.020 forintban kell megállapítani, ennek figyelembe vétele mellett pedig a vádlottak vagyonelkobzás megfizetési kötelezettségét fejenként 1.099.673 forintra kell helyesbíteni. Korrigálni kell az ügyészség szerint az ítélet 9. oldal utolsó előtti bekezdésében írt 800 forintot, helyesen 800.000 forintra.

E korrekciók mellett az elsőfokú ítéleti tényállás már minden tekintetben helytálló. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság kimerítően adott számot a bizonyítékokra vonatkozó értékelési tevékenységéről, helytálló indokokkal támasztotta alá, hogy a tényállás alapjául miért az I. r. vádlott saját magát és társait is terhelő nyomozati vallomását vette alapul, és a vádlott-társak, illetve az I. r. vádlott utóbb módosított vallomását miért vetette el. A megalapozott tényállásból okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére és cselekményeiket is az elkövetéskor hatályos anyagi jogszabályokat alkalmazva, törvényesen minősítette. Ugyanakkor a büntetés kiszabásánál az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a halmazati jelleget. A Btk. 85. § (2) bekezdés és a Btk. 40. § (2) bekezdés rendelkezése alapján ugyanis a vádlottakkal szemben kiszabható büntetési tételkeret öttől húsz évig terjed. A többszörös halmazaton belül az útonálló jelleggel, nő sérelmére elkövetett rablási cselekmény tárgyi súlyára és a bűnösségi körülményekre tekintettel a vádlottakkal szemben lényegesen súlyosabb szabadágvesztés kiszabása indokolt. Ezért a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kiszabott büntetések súlyosítását, a vagyonelkobzás fejenkénti összegének helyesbítését, egybekben pedig az elsőfokú ítélet mindhárom vádlottal szemben történő helybenhagyását indítványozta.