A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27290/2014/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 67. §, 78. §, 164. §, 206. §, 215. §, 221. §, 339. §, 340. §, 1990. évi C. törvény (Htv.) 17. §, 20. §, 52. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 38. §, 42. §] Bíró: Minya Krisztián

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

A bíróság dr. Incze András Péter (1051 Budapest, Arany J. u. 9. félemelet 5.) ügyvéd által képviselt ........ (.........) felperesnek dr. Klausz Hajnalka jogtanácsos által képviselt Pest Megyei Kormányhivatal (1052 Budapest, Városház u. 7.) alperes ellen, közigazgatási határozat (hiv.sz.:........) bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, nyilvánosan megtartott tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.000.000,-Ft (Egymillió forint) perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a Magyar Államnak -külön felhívásra- fizessen meg 1.500.000,-Ft (Egymillió-ötszázezer forint )eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

A bíróság a közigazgatási és a peres iratok alapján a következőket állapította meg: A felperesi társaság végelszámolás (időközben felszámolás) alá került, melyet a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága 2013. február 21-ei változás időponttal, 2013. május 2-án tett közzé. Az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 89. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján rögzítette, hogy kötelező az ellenőrzést lefolytatni a vállalkozónál, ha végelszámolását rendelték el. A felperesnél az elsőfokú adóhatóság a 2012. évben 2/3651/2012. iktatószám alatt helyi iparűzési adó, vállalkozók kommunális adója, telekadó és építményadó adónemben a 2006 - 2010 időszak adóévei tekintetében adóvizsgálatot tartott. A fellebbezésre eljárt ......2013. május 02-án hozott, ....... szám határozatával a telekadó tárgyában hozott döntést megsemmisítette, az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

Az elsőfokú hatóság az új eljárás során, figyelemmel az Art. 89. § (1) bekezdés a) pontjára is vonatkozóan elrendelte a felperes adóvizsgálatát 2013. február 20-ig terjedően.

...... Önkormányzatának Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) ....sorszámú elsőfokú határozatában a helyi iparűzési adó adónemet érintően nem tett megállapítást, telekadó adónemben a 2008. - 2013. január 1-jei adóévekre vonatkozóan, ténylegesen csak a 2008 - 2011. évre tekintettel, összesen: 235.592.818,-Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Az elsőfokú határozat építményadó adónemben is tett megállapítást, amellyel szemben a felperes fellebbezéssel nem élt, illetőleg a jelen per tárgyát sem képezte. Az elsőfokú hatóság határozatában hivatkozott az ingatlannyilvántartási törvény 23. § (1), (2), (3), (4) és (5) bekezdésében foglaltakra, a helyi adótörvény 17. §-ban, helyi adótörvény 52. § (16) pontjában foglaltakra akként, hogy a helyi adótörvény hivatkozott szövege taxatíve azt rögzíti, hogy a belterületi földrészlethez tartozik az épülettel be nem épített minden olyan földterület, melyet az ingatlan-nyilvántartás belterületként tart nyilván, ide nem értve az ingatlan-nyilvántartásban művelési ág szerint aranykorona-értékkel nyilvántartott és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló telket.

A határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt. A fellebbezésre eljárt... ügyiratszámú, 2013.november 7-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a 2008-2013. évi felperes terhére megállapított 235.592.818,-Ft telekadó fizetési kötelezettséget 232.774.533,-Ft összegben állapította meg. Az elsőfokú határozatot adóbírság és a késedelmi pótlék megállapítását mellőző részeiben helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolási részében hivatkozott a tényállásban foglaltakra, arra, hogy a felperes fellebbezésében a telekadó tárgyának meghatározása tekintetében adta elő álláspontját, mely szerint a telekadó tárgyát telek, nem pedig az alrészlet, vagy telekrész képezi. Ezért egy meghatározott helyrajzi számú telek nem bontható külön aranykorona-értékkel nyilvántartott, illetőleg anélkül nyilvántartott részekre, így a tárgyi ingatlanok.........sorszámú ingatlanok) nem tartoznak a telekadó hatálya alá. Az alperes határozatában a helyi adótörvény, az 1990. C. törvény 2011. adóévre vonatkozó rendelkezését idézte, miszerint "az adó azt terheli, aki a naptári év első napján a telek -Htv. 52. § (7) pontban foglaltak szerinti - tulajdonosa". Kiemelte, hogy az Art. 125. § értelmében a telekadó "kivetéses" adónem, azaz megállapítására adóbevallás útján kerül sor. Utalt az Art. 125. § (6) és (7) bekezdésében foglaltakra. Kiemelte, hogy az első fokon eljárt adóhatóság az Art. 92. §-ban foglaltak szerinti, bevallások utólagos ellenőrzésére vonatkozó 90 napos határidőben folytatta le az ellenőrzési eljárást. Hivatkozott az Art. 129. § (4) bekezdésben, a Ket. 72. § (1) bekezdésben foglaltakra. Hivatkozott a Htv. 17. §-ában foglaltakra, a Htv. 52. § 16) pontjában foglaltakra. Kiemelte, hogy a hivatkozott szabály alapján a telekadó alóli mentesség esetében az idézett jogszabályhely három együttes feltétel fennállását tartja szükségesnek. Kiemelte, hogy ez az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett művelési ág, az aranykorona-értékkel való nyilvántartás, valamint a tényleges mezőgazdasági művelés alatt állás, mely hármas feltétel együttesen konjunktív módon teljesül. Kiemelte, hogy a telekadó tárgyának meghatározásakor a Htv. nem írja elő tényállási elemenként annak körülményét, hogy a telekadó tárgya kizárólag az önálló helyrajzi számon nyilvántartott földterület teljes egésze lehet. Utalt arra, hogy a Htv. jellegzetességéből fakadóan a belterületi földrészlet fogalma tekintetében az épülettel be nem épített minden olyan földterületről lehet szó, - azaz a teleknek épülettel be nem épített része - lehet telekadó tárgya. Az alperes határozatának 5. oldalán megállapította, hogy az elsőfokú hatóság az ingatlanok közül néhány esetben, bizonyos adóévek kapcsán helytelenül határozta meg az ingatlanok épülettel, építménnyel lefedett, így a telekadó hatálya alá nem tartozó kiterjedéseit, ezt a határozat 5. és 6. oldalán részletezte. Erre tekintettel a 6. oldalon is rögzítettek alapján megállapította, hogy számszakilag a telekadó-fizetési kötelezettség az elsőfokú határozatban foglaltaktól eltérően alakul.

A határozattal szemben a felperes keresettel élt. Keresetében kérte a határozatok hatályon kívül helyezését, jogszabálysértésre tekintettel, perköltség igénye volt, tárgyalás tartását kérte.

Előadta, hogy az elsőfokú hatóság határozata meghozatala során a Nemzetgazdasági Minisztérium.... iktatószámú állásfoglalására hivatkozással is tette a megállapítását. Előadta, hogy az állásfoglalás megítélése szerint téves. A norma szöveg a releváns időszakban a Htv. 17. § -át érintően az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi területet jelölt meg adókötelesként (a továbbiakban: telek). Kifogásolta, hogy a szakminisztérium a norma szöveg értelmezésében a "telekrész" szót tévesen használja, hiszen nem telekrészről, hanem földrészletről van szó. Kifogásolta a minisztériumi állásfoglalás, így a határozatban foglaltak tartalmát is, a Htv. 52. § 16.) pontjában foglaltakra is tekintettel. Előadta, míg a miniszteri állásfoglalás a belterületi telek fogalmát definiálja, az adott jogszabályhely valójában a belterületi földrészlet fogalmát definiálja, épülettel be nem épített olyan földterületként, amelyet az ingatlan-nyilvántartás belterületként tart nyilván. Ide nem értve az ingatlan-nyilvántartásban, művelődési ág szerint aranykorona-értékkel nyilvántartott és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt telket. Előadta, hogy álláspontja szerint a telek: az egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földterület. Kiemelte, hogy jelen esetben a halastó megnevezésű ingatlan tekintetében a Htv. 17. §-ának értelmezése kapcsán analógia alkalmazása szükséges, az 54/1997. évi (VIII.1.) FM rendelet 2 számú mellékletében foglaltakra hivatkozott. E szerint a halastó kataszteri tiszta jövedelmét, a halastó közvetlen környezetében lévő termőföldek, jellemző aranykorona értéke alapján kell megállapítani. Hivatkozott a 105/1999. évi (XII.04.) FVM rendeletben foglaltakra, miszerint a kataszteri jövedelem, a kataszteri tiszta jövedelem az az aranykoronában kifejezett viszonyszám, amely az azonos művelési ágú területek termőképessége közötti különbséget kifejezi. Hivatkozott, a rendelet 2013. január 01-től hatályos 49. §-ában foglaltakra. Kiemelte, hogy téves a telkek megbontása, a művelési ágban nyilvántartott és művelési ág alól kivett, ezáltal aranykorona-értékkel és anélkül nyilvántartott illetékességi területen lévő beépítetlen földterület tekintetében. Utalt arra, hogy a telek részlet, mint az egy helyrajzi számon nyilvántartott földterület egy része nem lehet adóköteles. Előadta, hogy ennek ellentétes értelmezése a jogbiztonság elve alapján is kizárt. Hivatkozását az ügy tárgyalásán a felperes fenntartotta. A Htv. 52. § 16.) pontjában foglaltakra tekintettel, annak helyes értelmezésére is hivatkozással utalt a KGD 2014.83. sorszámú bírói döntésben foglaltakra, mely Kúriai döntés alapján a jelen ügyben a felperes álláspontja szerint irányadó volt. A 16. sorszámú beadványában kiemelte, hogy a hivatkozott Kúriai döntés, éppen a Htv. 52. § 16.) pontjában foglalt három feltétel együttes fennállásának szükségességét cáfolja. Csatolta a Kúria ....... számú ítéletét.