BH 1976.5.206 Vételi jog engedélyezésére kötött szerződésben érvényesen köthető ki bánatpénz arra az esetre, ha a vételi jog jogosultja jogával nem élne [Ptk. 320., 380. §].

A peres felek írásban megállapodtak abban, hogy a felperes tulajdonában levő házasingatlant az alperes 1974. május 10-ig jogosult 180 000 Ft vételárért megvásárolni. Kikötötték, hogy ha az alperes ettől bármilyen okból elállana vagy egyoldalúan visszalépne, köteles 3000 Ft bánatpénzt a felperesnek megfizetni.

Az alperes az ingatlant nem vásárolta meg, maga helyett másik vevőt ajánlott, aki azonban csak 20 000 Ft-tal kevesebb vételárat volt hajlandó fizetni. A felperesnek pénzre volt szüksége, ezért az újabb ajánlatot elfogadta, de az alperestől a kikötött 3000 Ft bánatpénz megfizetését követelte.

Az első fokú bíróság az alperest 3000 Ft és kamatai, továbbá 390 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A bíróság utalt arra, hogy az alperes a szerződéstől elállott és ezért a szerződés alapján a bánatpénz iránti keresetnek helyt adott.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a felek között létrejött megállapodás nem tekinthető érvényes adásvételi szerződésnek, az csupán vételi ajánlat, amelyben a felperes hosszabb határidőt engedélyezett az alperes részére az elfogadásra. Tekintettel arra, hogy érvényes adásvételi szerződés nem jött létre, nem lehet elállni és az elállást bánatpénzt fizetéséhez kötni.

A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.