BH 2002.1.11 Vízszennyezés környezetveszélyeztető, illetve környezetkárosító hatásának jogkövetkezményei [1995. évi LIII. tv. 4. §, 8. § (1) bek., 99. § (2) bek. a) pont].

Az elsőfokú bíróság ítéletével 2002. január 1. napjától kezdődő hatállyal eltiltotta az alperest a környezetveszélyeztetést megvalósító azon tevékenységétől, hogy tisztítatlan, illetve a VI. vízminőségű kategóriára előírt határértéket meghaladó szennyvizét az I. patakba vezesse. Megállapította, hogy az alperes több mint tíz éven keresztül a VI. vízminőségű kategóriára előírt határértéket meghaladó minőségű szennyvizet bocsátott ki, és ezzel szennyezte a befogadó I. patakot. Magatartásával a környezetet veszélyeztette, illetve környezetkárosítást valósított meg. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a környezetvédelmi felügyelőség minden évben környezetvédelmi bírságot szabott ki vele szemben. A beszerzett környezetvédelmi szakvélemény alapján azt is megállapította, hogy az alperes jelentős beruházást hajtott végre a környezetvédelmi célok érdekében. A környezetszennyezés nem olyan súlyú, amely a jogszabályban megjelölt határérték betartását azonnal indokolttá tenné. Ezért az alperes számára két év teljesítési határidőt határozott meg.

A peres felek fellebbezései folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest azonnali hatállyal tiltotta el a környezetet veszélyeztető tevékenységtől. Kifejtette jogi álláspontját, amely szerint a környezet veszélyeztetése az 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 4. §-a g) és t) pontjának figyelembevételével a kibocsátási határérték túllépésével megvalósult. A felperes fellebbezését a Ktv. 8. §-ának (1) bekezdése alapján alaposnak találta, és azonnali hatállyal kötelezte az alperest a teljesítésre.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a keresetnek jogalap hiányában történő elutasítása érdekében. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. Állította: az a körülmény, hogy a répatisztítás során keletkező és alperes által kezelt szennyvíz KOI értéke az előírt határértéket meghaladja, önmagában nem jelent környezetveszélyeztetést. A perben beszerzett szakértői vélemény, különösen a kiegészítő szakértői vélemény azt tanúsítja, hogy az alperes szennyvízkibocsátása a környezetet nem károsítja, és az ökoszisztéma egyetlen elemére sem jelent veszélyt. A másodfokú bíróság téves jogszabály-értelmezése folytán a védekezését alátámasztó bizonyítékokat nem értékelte, és ezzel a Pp. 206. §-ának rendelkezését sértette meg. Ebből következően az eljárt bíróság tévesen alkalmazta az alperessel szemben a Ktv. 99. §-a (2) bekezdésének g) pontjában meghatározott szankciót.

A megyei főügyészség a felperes felülvizsgálati ellenkérelmével a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta az ítélet helyes indokai alapján.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.

Az eljárt bíróság megalapozottan állapította meg, hogy az alperes termelőtevékenysége során káros vízszennyezést valósít meg, mivel a kibocsátási határértéket meghaladó minőségű szennyvíz kibocsátásával szennyezi a befogadó I. patakot. A környezetvédelmi hatóság határozatai és dr. P. I. környezetvédelmi szakértő szakvéleménye alapján megállapítható, hogy a káros vízszennyezés elsősorban az alperes termelésének ún. kampányidőszakát megelőző időben, akkor jelentkezik, amikor a tározótó vizét leeresztik az I. patakba. Ekkor a kritikus KOI érték (a természetes eredetű szennyezőanyag-tartalom) a határérték többszörösének felel meg. A szennyező anyag a bomlása során fellépő oxigénigénye miatt - időegység alatt nagy mennyiségben való kivezetés esetén - a vizek élő szervezeteit, elsősorban a halakat károsíthatja. A felperes által a másodfokú eljárásban becsatolt környezetvédelmi hatósági határozatok azt is tanúsítják, hogy a per tartama alatt, az 1999. évben mért adatok szerint is folytatta az alperes a felperes keresetében sérelmezett tevékenységét.

A megalapozott tényállás alapján az eljárt bíróság a jogszabály helyes alkalmazásával állapította meg, hogy az alperes e magatartásával megvalósította a törvényben meghatározott környezetet veszélyeztető tevékenységet. Ennek jogkövetkezményeként a Ktv. 99. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megalapozottan tiltotta el az alperest a jogsértő magatartástól.