A Kaposvári Törvényszék Bf.493/2016/11. számú határozata hamis tanúzás bűntette (BÜNTETŐÜGYBEN elkövetett hamis tanúzás bűntette) tárgyában. Bírók: Horváth Diána, Mucsi Gyöngyi, Völgyi Dezső

Kaposvári Törvényszék

1.Bf.493/2016/11/I. szám

A Kaposvári Törvényszék mint másodfokú büntetőbíróság a Kaposváron, 2017. március 22. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta majd 2017. március 29. napján kihirdette az alábbi

í t é l e t e t:

A polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette és más bűncselekmények miatt Gy. Gy. és társai ellen indított büntetőügyben a B-i Járásbíróság 1.B.35/2016/24/I. számú ítéletét - mindhárom vádlott vonatkozásában felülbírálva - részben és akként változtatja meg, hogy

Gy. Gy. I. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát 2 (kettő) évre leszállítja.

A büntetés végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti.

Mellőzi a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását.

Gy-né J. A. III. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra leszállítja.

Mellőzi a büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését.

A vádlottat mellékbüntetésül 2 (kettő) évre eltiltja a közügyek gyakorlásától.

A vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés 2/3 részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A járásbíróság Gy. Gy. I. r. vádlott büntetőjogi felelősségét a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (továbbiakban: Btk.) 272. § (1) és (2) bekezdés c.) pont, (5) bekezdés 1. tétel szerinti hamis tanúzás bűntettében, a Btk. 342. § (1) bekezdés c.) pontja szerinti közokirat - hamisítás bűntettében, a Btk. 373. § (1) - (3) bekezdés a.) pont szerinti csalás bűntettében, valamint 2 rb. a Btk. 345. § szerinti hamis magánokirat felhasználásának vétségében állapította meg. Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 2 év 4 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.

K. G. II. r. vádlott büntetőjogi felelősségét a Btk. 272. § (1) bekezdés - (2) bekezdés c.) pont és (5) bekezdés 1. tétele szerinti felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettében, valamint felbujtóként elkövetett a Btk. 342. § (1) bekezdés c.) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg, ezért a vádlottat halmazati büntetésül 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.

Gy-né J. A. III. r. vádlott büntetőjogi felelősségét felbujtóként elkövetett a Btk. 272. § (1) bekezdés - (2) bekezdés c.) pont - (5) bekezdés 1. tétele szerinti hamis tanúzás bűntettében, valamint felbujtóként elkövetett a Btk. 342. § (1) bekezdés c.) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg, ezért a vádlottat halmazati büntetésül 1 év 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.

A Kaposvári Járásbíróság Bny.525/2015/2. számú végzésével zár alá vett V..... belterület 34. hrsz. alatti, ténylegesen V.............. szám alatti ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségére, 5 db kulcscsomóra, továbbá I. r. vádlottal szemben 8.202.975 forint, míg II. r. vádlottal szemben 7.000.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Döntött a bűnügyi költségek viseléséről.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész Gy. J. A. III. r. vádlott terhére súlyosítás, a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése miatt, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása végett jelentett be fellebbezést, Gy. Gy. I. r. vádlott enyhítésért, védője enyhítésért és a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezés mellőzése miatt, K. G. II. r. és Gy-né J. A. III. r. vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek, melyet a nyilvános ülésen fenntartottak.

A S. M. Főügyészség Bf.1353/2016/1/I. számú átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő ügyész is az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A bejelentett perorvoslatok I. r. vádlott vonatkozásában a büntetés enyhítésére, míg III. r. vádlott vonatkozásában a büntetés súlyosítására irányulóan megalapozottak, egyebekben megalapozatlanok.

A másodfokú bíróság az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról (továbbiakban: Be.) 348. § (1) bekezdése alapján a fellebbezéssel megtámadott ítéltet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

A felülbírálat során az volt megállapítható, hogy a járásbíróság az eljárási szabályok betartása mellett járt el. Az ügy elbírálása szempontjából szükséges valamennyi bizonyítékot beszerezte, azokat mérlegelési körébe vonta és ez alapján megalapozott tényállást állapított meg, melyet a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján kizárólag azzal pontosít, hogy az ítéleti tényállás 7. oldal 7.) bekezdés 1. mondatában szereplő év helyesen 2013.

Az így pontosított tényállás mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hibáktól, ezért a másodfokú bíróság a Be. 351. § (1) bekezdése értelmében a határozatát e tényállásra alapította.

Az első fokú bíróság indokolási kötelezettségének kellő részletességgel tett eleget, megfelelő okát adta annak, hogy K. G. II. r. és Gy. J. A. III. r. vádlottak tagadó vallomását miért nem találta elfogadhatónak.

Gy. Gy. I. r. vádlott az eljárás során bűnösségére is kiterjedő, részletes beismerő vallomást tett, melyben nem csak önmagára, de vádlott társaira, II. és III. r. vádlottakra is terhelő peradatokat szolgáltatott tett, mely vádlotti beismerő vallomás a tényállás jelentős részének megállapítására alapjául szolgált. A járásbíróság kellő részletességgel foglalkozott K. L-né, Cs. R-né, Gy. M., Ny. L. tanúk vallomásaival is, mint ahogyan igen részletesen értékelte az ügyben releváns okirati bizonyítékokat és mérlegelő tevékenysége során mindenben meggyőző indokát adta annak, hogy a tényállás alapjául miért Gy. Gy. I. r. vádlott vallomását és az azt alátámasztó személyi és okirati bizonyítékokat fogadta el, szemben II. és III. r. vádlottak tagadó vallomásával.

A járásbíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy jelen ügyben a vádlottak büntetőjogi felelősségének vizsgálatához elengedhetetlenül szükséges az eljárásban szereplő végrendelet vonatkozásában annak eldöntése, hogy az hamis-e vagy sem. Ennek eldöntése során szintén logikus és meggyőző indokát adta annak, hogy miért jutott arra a következtetésre, hogy a végrendelet hamis, mellyel a másodfokú bíróság is maradéktalanul egyetértett Gy. Gy. I. r. vádlott önmagára és vádlott társaira nézve tett mindvégig következetes terhelő vallomása alapján, melyet e körben Gy. M. tanú vallomása, valamint a végrendelet olyan adatai is tovább erősítettek, melyek minden kétséget kizáróan a végrendelet hamis voltának megállapítására voltak alkalmasak, figyelemmel az igazságügyi írásszakértői véleményben foglaltakra is.