62007CJ0560[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2009. június 4-i ítélete. Balbiino AS kontra Pőllumajandusminister és Maksu- ja Tolliameti Pőhja maksu- ja tollikeskus. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tallinna halduskohus - Észtország. Észtország csatlakozása - Átmeneti intézkedések - Mezőgazdasági termékek - Cukor - Többletkészletek - 1972/2003/EK rendelet, 60/2004/EK rendelet és 832/2005/EK rendelet. C-560/07. sz. ügy.

C-560/07. sz. ügy

Balbiino AS

kontra

Pőllumajandusminister

és

Maksu- ja Tolliameti Pőhja maksu- ja tollikeskus

(a Tallinna Halduskohus [Észtország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Észtország csatlakozása - Átmeneti intézkedések - Mezőgazdasági termékek - Cukor - Többletkészletek - 1972/2003/EK rendelet, 60/2004/EK rendelet és 832/2005/EK rendelet"

Az ítélet összefoglalása

1. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - Észtország - Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(1972/2003 bizottsági rendelet, 4. cikk, (1) és (2) bekezdés, 60/2004 bizottsági rendelet, 6. cikk, (3) bekezdés és 832/2005 bizottsági rendelet)

2. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - Észtország - Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(1972/2003 bizottsági rendelet)

3. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - Észtország - Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(1972/2003 bizottsági rendelet, 4. cikk és 60/2004 bizottsági rendelet, 6. cikk)

4. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - Észtország - Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(1972/2003 bizottsági rendelet és 60/2004 bizottsági rendelet)

5. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - Észtország - Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(60/2004 bizottsági rendelet, 6. cikk, (3) bekezdés)

6. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - Észtország - Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(1972/2003 bizottsági rendelet, 10. cikk)

1. A mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló 1972/2003 rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével, a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 60/2004 bizottsági rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével, valamint a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában a cukorból, izoglükózból és gyümölcscukorból felhalmozott többletkészletek meghatározásáról szóló 832/2005 bizottsági rendelettel nem összeegyeztethetetlen az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint valamely piaci szereplő többletkészletének meghatározása úgy történik, hogy a 2004. május 1-jén ténylegesen rendelkezésre álló készletből levonják az átvihető készletet, amelyet pedig úgy határoznak meg, hogy az a korábbi négy tevékenységi évben május 1-jén birtokolt készletek átlagának 1,2-es együtthatóval képzett szorzata, amely együttható megfelel a mezőgazdasági termelés ugyanezen időszak során a szóban forgó tagállamban tapasztalt növekedésének.

Ugyanis az új tagállamok a mezőgazdasági termékek többletkészletének az 1972/2003 rendelet szerinti, valamint a cukorkészletek 60/2004 és 832/2005 szerinti megállapítása során, pontos rendelkezések hiányában, mérlegelési lehetőséggel rendelkeznek a releváns időszak, a rendelkezésre álló készletek átlaga kiszámítása módjának és a többletmennyiségek azonosítására szolgáló rendszernek az említett rendeletek célkitűzései és a közösségi jog általános elvei tiszteletben tartásával történő meghatározására vonatkozóan.

(vö. 37., 38., 40., 51. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló 1972/2003 rendelettel nem összeegyeztethetetlen, hogy a piaci szereplő által 2004. május 1-jén birtokolt teljes készletet többletkészletnek tekintsék, ha egybehangzó bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a piaci szereplő tevékenységére tekintettel e készlet nem szokásos jellegű, hanem azt spekulatív céllal képezték, hogy a csatlakozásnak a mezőgazdasági termékek árára gyakorolt következményei révén haszonra tegyenek szert.

(vö. 58., 59. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló 1972/2003 rendelet 4. cikkével és a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 60/2004 rendelet 6. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében annak a piaci szereplőnek, aki 2004. május 1-je előtt kevesebb mint egy évvel kezdte meg tevékenységét, bizonyítania kell, hogy a 2004. május 1-jén birtokában lévő raktárkészlet mennyisége a rendes körülmények között termelt, értékesített vagy más módon visszterhesen vagy ingyenesen átadott vagy megszerzett raktárkészlet mennyiségének felel meg.

Semmi sem utal arra, hogy a közösségi jog általános elveit vagy a szóban forgó rendeletek célkitűzéseit sértené az ilyen nemzeti intézkedés, amikor a tagállam a szóban forgó tevékenység újszerű jellegénél fogva nem rendelkezik megfelelő összehasonlítási alappal.

(vö. 63., 64. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4. Ugyanis a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló 1972/2003 és a és a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 60/2004 rendelettel nem összeegyeztethetetlen a piaci szereplő többletkészletére kirótt díj beszedése, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy a piaci szereplő bizonyítani tudja, hogy a készlet 2004. május 1-je utáni értékesítéséből nem származott haszna.

Ugyanis az 1972/2003 és a 60/2004 rendeleteknek nem a spekulatív célú magatartások megtorlása a célja, hanem a mezőgazdasági piacok közös szervezésének, jelen esetben a cukor- és ahhoz kapcsolódó termékek ágazatának megóvása. Az e célból az említett rendeletekben előírt intézkedéseket alkalmazni kell az összes többletkészletre, függetlenül attól, hogy azok birtokosai a készletek értékesítésekor tettek-e szert tényleges haszonra.

(vö. 70-72. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

5. A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy valamely piaci szereplő tárolókapacitásának a csatlakozást megelőző évben történt növekedése a többletkészlet birtokosa gazdasági tevékenységének későbbi alakulásától, az említett készlet nagyságától és feldolgozottságának mértékétől függetlenül igazolná a többletkészlet alacsonyabban történő meghatározását.

Az említett rendelkezés csupán azt írja elő az érintett tagállamok számára, hogy a többletkészletek azonosítására szolgáló tényezők összességének általános értékelésekor vegyék figyelembe a piaci szereplők tárolókapacitását. E tagállamok azonban e rendelkezés alapján nem kötelesek következetesen csökkenteni azon piaci szereplők többletmennyiségét, akiknek tárolókapacitása megnőtt. E tényezőt csak akkor helyénvaló figyelembe venni a 2004. május 1-jén rendelkezésre álló készletek szokásos vagy többletjellegének megállapítása során, ha a tárolókapacitás növekedését a tevékenység szintjének emelkedése kísérte.

(vö. 77., 78. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

6. A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló 1972/2003 rendelet 10. cikkével nem összeegyeztethetetlen az olyan adómegállapító határozat érvényessége, amelyet a többletkészletekre kirótt díj megfizetésére köteles piaci szereplő 2007. április 30-a után vett kézhez, amennyiben bizonyított, hogy az említett határozatot a nemzeti hatóságok ezen időpont előtt bocsátották ki.

(vö. 84., 85. pont és a rendelkező rész 6. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2009. június 4.(*)

"Észtország csatlakozása - Átmeneti intézkedések - Mezőgazdasági termékek - Cukor - Többletkészletek - 1972/2003/EK rendelet, 60/2004/EK rendelet és 832/2005/EK rendelet"

A C-560/07. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tallinna Halduskohus (Észtország) a Bírósághoz 2007. december 18-án érkezett, 2007. november 28-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Balbiino AS

és

a Pőllumajandusminister,

a Maksu- ja Tolliameti Pőhja maksu- ja tollikeskus

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Ó Caoimh, J. N. Cunha Rodrigues, U. Lőhmus és P. Lindh (előadó) bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. december 18-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Balbiino AS képviseletében K. Lind ügyvéd,

- az észt kormány képviseletében L. Uibo, meghatalmazotti minőségben,

- a ciprusi kormány képviseletében A. Pantazi-Lamprou, meghatalmazotti minőségben,

- a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas és R. Mackevičienė, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében K. Saaremäel-Stoilov és H. Tserepa-Lacombe, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2009. február 17-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. november 10-i 1972/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 293., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 474. o.), a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2004. január 14-i 60/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 9., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 42. kötet, 125. o.) és a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában a cukorból, izoglükózból és gyümölcscukorból felhalmozott többletkészletek meghatározásáról szóló, 2005. május 31-i 832/2005/EK bizottsági rendelet (HL L 138., 3. o.) értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Balbiino AS (a továbbiakban: Balbiino) és a Pőllumajandusminister (mezőgazdasági minisztérium), valamint a Maksu- ja Tolliameti Pőhja maksu- ja tollikeskus (az adó- és vámhivatal északi adó- és vámközpontja) közötti, a többletkészletek utáni díjfizetésre vonatkozó jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o.) 41. cikke lehetővé teszi az Európai Közösségek Bizottsága számára, hogy a tíz új tagállamnak a közös agrárpolitika szabályozási rendjébe való átmenetét elősegítő intézkedéseket fogadjon el. Ezen átmeneti intézkedéseket "a csatlakozást követő hároméves időszak alatt lehet meghozni, és azokat csak ez alatt az időszak alatt lehet alkalmazni". A Bizottság többek között e rendelkezés alapján fogadta el az 1972/2003 és a 60/2004 rendeletet.

Az 1972/2003 rendelet

4 Az 1972/2003 rendelet (1) preambulumbekezdése értelmében e rendelet célja "annak elkerülése, hogy a 10 új állam Európai Unióhoz történő 2004. május 1-jei csatlakozása következtében a kereskedelem a mezőgazdasági piacok közös szervezését veszélyeztető módon eltérüljön" [helyesen: e rendelet célja azon kockázat elkerülése, hogy a 10 új állam Európai Unióhoz történő 2004. május 1-jei csatlakozása következtében a kereskedelem a mezőgazdasági piacok közös szervezésére nézve hátrányos módon torzuljon]. E kockázatra tekintettel az irányelv (3) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy "visszatartó erejű terheket kell az új tagállamokban lévő többletkészletekre kiszabni".

5 E célból az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az új tagállamok a szabad forgalomban lévő termékekből 2004. május 1-jén meglévő többletkészletek tulajdonosaira díjat vessenek ki.

6 E rendelet 4. cikkének (2) bekezdése kimondja:

"Az egyes tulajdonosok többletkészleteinek meghatározásakor az új tagállamok különösen a következőket veszik figyelembe:

a) a rendelkezésre álló átlagos készletek a csatlakozást megelőző években [helyesen: a csatlakozást megelőző években rendelkezésre álló készletek átlaga];

b) a kereskedelmi szerkezet megoszlása a csatlakozást megelőző években;

c) készletek képzésében szerepet játszó körülmények.

A többletkészlet fogalma egyaránt vonatkozik az új tagállamokba importált termékekre, s az ezen államokból származó termékekre. A többletkészlet fogalma azon termékekre is vonatkozik, amelyeket az új tagállamok piacaira szánnak.

[...]"

7 A többletkészletekre kivetett díj helyes alkalmazásának biztosítása érdekében az említett rendelet 4. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az új tagállamok haladéktalanul elkészítik a 2004. május 1-jén rendelkezésre álló készletek leltárát, és legkésőbb 2004. július 31-ig értesítik a Bizottságot a többletkészleteket képező termékek mennyiségéről.

8 Az 1972/2003 rendeletet 2004. május 1-jétől 2007. április 30-ig kellett alkalmazni, ahogyan azt a rendelet 10. cikke előírta.

A 60/2004 rendelet

9 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a spekuláció kockázata különösen magas a cukorpiacon, ezért a 60/2004 rendeletben külön intézkedéseket fogadott el. E rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A Bizottság legkésőbb 2004. október 31-ig valamennyi új tagállam vonatkozásában [...] meghatározza a feldolgozatlan állapotban lévő cukor vagy a feldolgozott termékek, izoglükóz és gyümölcscukor formájában lévő cukor azon mennyiségeit, amelyek 2004. május 1-jén meghaladják a rendes átvihető készletnek tekintett mennyiséget, és amelyeket az új tagállam költségére el kell távolítani a piacról.

E többletmennyiség meghatározásakor különösen a csatlakozást megelőző évben az előző évekhez képest a következő vonatkozásokban beállott fejleményeket veszik figyelembe:

a) a feldolgozatlan állapotban lévő cukor vagy a feldolgozott termékek, izoglükóz és gyümölcscukor formájában lévő cukor importált és exportált mennyiségei;

b) a cukor- és izoglükózkészletek, -termelés és -fogyasztás;

c) azon körülmények, amelyek a készletek képzésében szerepet játszottak."

10 Az említett rendelet 6. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az új tagállamok legkésőbb 2005. április 30-ig biztosítják a Bizottság által az egyes tagállamokra vonatkozóan többletkészletként meghatározott cukor- vagy izoglükózmennyiség eltávolítását a piacról.

11 A 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése kimondja:

"A (2) bekezdés alkalmazása céljából az új tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai 2004. május 1-jére rendelkeznek [helyesen: kötelesek rendelkezni] egy olyan rendszerrel, amely a feldolgozatlan állapotban lévő cukor vagy a feldolgozott termékek, izoglükóz és gyümölcscukor formájában lévő cukor forgalmazott vagy előállított többletmennyiségeinek azonosítására szolgál az érintett főbb piaci szereplők szintjén. E rendszer különösen az importkövetésre, az adóügyi felügyeletre, a piaci szereplők elszámolásain és raktárkészletein alapuló vizsgálatokra támaszkodik, és magában foglal olyan intézkedéseket is, mint a kockázatokat fedező garancia. Az azonosítási rendszer kockázatértékelésen alapul, amelynek során különösen a következő szempontokat veszik megfelelően figyelembe:

- az érintett piaci szereplő tevékenységének típusa,

- a tároló létesítmények befogadóképessége,

- a tevékenység kiterjedtsége.

Az új tagállamok felhasználják e rendszert arra, hogy az érintett piaci szereplőket rákényszerítsék a meghatározott egyéni többletmennyiségeiknek megfelelő cukor- és izoglükóz-mennyiségeknek a piacról a saját költségükön történő eltávolítására. A piaci szereplők bizonyítékot szolgáltatnak az új tagállam számára arra nézve, hogy a termékeket legkésőbb 2005. április 30-ig eltávolították a piacról.

Abban az esetben, ha e bizonyítékot nem szolgáltatják, az új tagállam egy, a szóban forgó mennyiségnek a 2004. május 1-jétől 2005. április 30-ig terjedő időszakban az adott termékre alkalmazandó legmagasabb importterhekkel történő megszorzása után kapott összeggel megegyező díjat vet ki, növelve azt 1,21 euróval 100 kg fehércukor- vagy szárazanyag-egyenértékenként.

A harmadik albekezdésben említett összeg az új tagállam nemzeti költségvetéséhez van rendelve."

A 832/2005 rendelet

12 A 832/2005 rendeletben a Bizottság rögzítette az egyes új tagállamok által eltávolítandó cukor-többletmennyiséget. E rendelet (3) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:

"Többletmennyiségnek általában azt tekintik, amennyivel több volt a 2003. május 1. és 2004. április 30. között előállított, importtal megnövelt, exporttal csökkentett cukor mennyisége, mint ugyanezen mennyiségek átlaga az előző három év azonos időszakában. A 60/2004/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a készletek képződésében szerepet játszó egyedi körülményeket szintén figyelembe veszik, különösen az adott időszakban a készletekben bekövetkezett csökkenést."

A nemzeti szabályozás

13 2004. április 7-én a Riigikogu (észt országgyűlés) elfogadta a többletkészletek után fizetendő díjról szóló törvényt (Üleliigse laovaru tasu seadus, RT I 2004, 30, 203).

14 2006. október 5-i ítéletében a Riigikohus (észt legfelsőbb bíróság) megállapította, hogy e törvény 6. §-ának (1) bekezdése nem hajtható végre, mivel összeegyeztethetetlen az 1972/2003 rendelettel. E bíróság álláspontja szerint az e rendelkezésben előírt, az átvihető készlet számítása során 1,2-es együttható alkalmazására vonatkozó kötelezettség nem tesz lehetővé az egyes piaci szereplők között kellően differenciált bánásmódot.

15 Azért, hogy e határozatnak eleget tegyen, a Riigikogu 2007. január 25-én több módosítást hajtott végre az említett törvényen. A törvénynek az alapügyben alkalmazandó változata (RT I 2007, 12, 65, a továbbiakban: ÜLTS) 2007. február 16-án lépett hatályba, és visszaható hatállyal rendelkezik a 2004. május 1-je után keletkezett helyzetekre.

16 Az ÜLTS 7. §-a értelmében "többletkészlet" a 2004. május 1-jén ténylegesen rendelkezésre álló készlet és az átvihető készlet különbsége.

17 Az ÜLTS 6. §-a úgy határozza meg az "átvihető készlet" fogalmát, mint az Észt Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozását megelőző négy évben (2000-2003) birtokolt készletek éves átlagának 1,2-szeres szorzata. Annak érdekében, hogy enyhítsék e szabály szigorát azon piaci szereplőkre nézve, akik nem gyakorolták tevékenységüket folyamatosan a hivatkozott négy év során, az említett 6. § két speciális szabályt ír elő az átvihető készlet meghatározásához. Egyrészt az a piaci szereplő, akinek a releváns piacon folytatott tevékenysége 2003 után vette kezdetét, köteles bizonyítani, hogy a 2004. május 1-jén birtokolt készlete megegyezik azzal a "mennyiséggel, [...] amelyet rendes körülmények között termelne, eladna vagy más módon visszterhesen vagy ingyenesen átadna vagy megszerezne". Másrészt azon piaci szereplők esetében, akik tevékenységüket egy évnél hosszabb ideje folytatják, az átvihető készlet megfelel a "működésük utolsó éveiben május 1-jén birtokolt átlagos készletnek" vagy a 2003. május 1-jén rendelkezésre álló készlet 1,2-szeres szorzatának.

18 Az ÜLTS 10. §-a szerint az átvihető készletet és a többletkészletet a mezőgazdasági minisztérium számolja ki a piaci szereplő nyilatkozata alapján. A piaci szereplő indokolt kérésére az említett minisztérium figyelembe vehet bizonyos tényezőket, amelyek magyarázatot adhatnak a készlet mindenfajta spekulációtól független növekedésére, mint amilyen a piaci szereplő előző évi termelési, feldolgozási vagy eladási mennyiségének növekedése, a mezőgazdasági termék érésideje, az a körülmény, hogy a készletek 2003 harmadik negyedéve előtt keletkeztek, a kivitt vagy értékesített mennyiségeknek a piaci szereplőtől független körülmények miatti csökkenése vagy a piaci szereplőtől független egyéb körülmények.

19 Ez utóbbi rendelkezéseket egészíti ki az ÜLTS 23. cikke, amely meghatároz bizonyos körülményeket, amelyek fennállása esetén az átvihető készlet növelhető, ha az a gazdasági szereplő tevékenységének 2003. május 1-je és 2006. május 1-je közötti fejlődésének következménye.

20 A cukorra vonatkozóan az ÜLTS 14. §-ából következik, hogy a többletkészletek után fizetendő díj összege a 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében meghatározott díjnak felel meg.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21 A Balbiino észt vállalkozás, melynek tevékenységi körébe mélyhűtött élelmiszerek értékesítése és jégkrémek előállítása tartozik. A 2000-2003 közötti időszakban a Balbiino korszerűsítette gyártási és tárolási berendezéseit. A vállalkozás új raktárt is létesített. 2004. május 1-jén a vállalkozásnak több mint 100 tonna cukor állt rendelkezésére, vagyis az azonos időszakban szokásos készlet közel kilencszerese, akár az Észtország Európai Unióhoz való csatlakozása előtti (2000-2003 közötti), akár az azt követő (2005-2006 közötti) időszakot vesszük figyelembe. Emellett a vállalkozás mélyfagyasztott élelmiszerek nagykereskedelmével is foglalkozott.

22 2004. október 29-én a mezőgazdasági minisztérium megállapította, hogy a Balbiino 13 mezőgazdasági termékcsoportra nézve (cukor, csokoládé vaj, mélyfagyasztott hús, sajt) körülbelül 400 tonna többletkészlettel rendelkezett.

23 A Balbiino jogorvoslati kérelmet nyújtott be e határozat ellen a Tallinna Halduskohushoz.

24 Számos közbenső eseményt követően a mezőgazdasági miniszter 2007. április 19-i határozatában meghatározta a Balbiino többletkészletét. E határozat jogi alapját az 1972/2003 és a 60/2004 rendelet, valamint az ÜLTS 6. §-a, 7. §-ának (1) és (2) bekezdése, 10. §-ának (2) bekezdése és 23. §-a képezi.

25 2007. április 30-i adómegállapító határozatában az adóhatóság 1 243 867 EEK-ban (körülbelül 77 000 euró) állapította meg a Balbiino által a többletkészletek után fizetendő díjat. A Balbiino keresetet indított az adómegállapító határozattal és a 2007. április 19-i határozattal szemben a Tallinna Halduskohus előtt, amelynek kételyei támadtak az ÜLTS közösségi joggal való összeegyeztethetőségét illetően.

26 Ilyen körülmények között határozott a Tallinna Halduskohus az eljárás felfüggesztése mellett, és utalta az alábbi kérdéseket a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Ellentétes-e az Európai Unió jogával, különösen a 60/2004 [...] rendeletnek a 832/2005 [...] rendelet (3) preambulumbekezdésével, valamint az 1972/2003 [...] rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdésével, ha valamely piaci szereplő többletkészletének mennyiségét úgy határozzák meg, hogy a többletkészletből [átvihető készlet címén] automatikusan levonják a piaci szereplő tevékenységének a 2004. május 1-jét megelőző nem több mint négy évében, május 1-jén meglévő, 1,2-del felszorzott átlagos raktárkészletét?

Igenlő válasz esetében, befolyásolná-e a választ, ha az átmeneti készlet és a többletkészlet mennyiségének meghatározásakor figyelembe lehetne venni a piaci szereplő által termelt, feldolgozott és értékesített mennyiségek növekedését, az adott mezőgazdasági termék érésidejét, a raktárkészlet kialakulásához szükséges időt, valamint a piaci szereplőtől független egyéb körülményeket is?

2) Összhangban áll-e az Európai Unió jogának, különösen az 1972/2003 [...] rendeletnek a céljával valamely piaci szereplő adott mezőgazdasági termékből 2004. május 1-jén meglévő teljes raktárkészletének a piaci szereplő többletkészletévé minősítése?

3) Kizárja-e az Európai Unió joga, és különösen az 1972/2003 [...] rendelet 4. cikke, valamint a 60/2004 [...] rendelet 6. cikke, hogy ha valamely piaci szereplő az adott mezőgazdasági termék vonatkozásában 2004. május 1-je előtt kevesebb mint egy évvel kezdte meg tevékenységét, e piaci szereplő maga bizonyítsa, hogy az adott mezőgazdasági termékből 2004. május 1-jén birtokában lévő raktárkészlet mennyisége az adott mezőgazdasági termékből rendes körülmények között termelt, értékesített vagy más módon visszterhesen vagy ingyenesen átadott vagy megszerzett raktárkészlet mennyiségének felel meg?

Igenlő válasz esetében befolyásolná-e a választ, ha a hatóság a piaci szereplő átmeneti készletének és többletkészletének meghatározásakor - a piaci szereplőre háruló bizonyítási tehertől függetlenül - köteles lenne a piaci szereplő által az adott mezőgazdasági termék vonatkozásában benyújtott nyilatkozat alapján figyelembe venni az utóbbi által termelt, feldolgozott és értékesített mennyiségek növekedését, valamint a 2004. május 1-je után keletkezett raktárkészletét?

4) Összhangban áll-e az 1972/2003 [...] rendelet, valamint a 60/2004 [...] rendelet céljával a többletkészlet utáni díjfizetés, ha bár többletkészletet állapítanak meg a piaci szereplőnél 2004. május 1-jén, az utóbbi bizonyítja, hogy a többletkészlet 2004. május 1-jét követő értékesítésekor nem tett szert árkülönbségből eredő tényleges haszonra?

5) Értelmezhető-e a 60/2004 [...] rendelet 6. cikkének (3) bekezdése - amelynek értelmében többek között a cukorból, az izoglükózból és a gyümölcscukorból meglévő többletkészletek meghatározásánál figyelembe veszik a tároló létesítmények befogadóképességét - úgy, hogy ha valamely piaci szereplő tároló létesítményeinek befogadóképessége a csatlakozást megelőző évben megnőtt, a piaci szereplő tevékenységének a 2004. május 1-jét megelőző éveiben, valamint a 2004. május 1-jét követő két évben a gazdasági tevékenységétől, valamint a mezőgazdasági termék feldolgozottságának mértékétől és az érintett raktárkészlettől függetlenül alacsonyabban határozzák meg a 2004. május 1-jén az adott mezőgazdasági termékből a piaci szereplő birtokában lévő többletkészletet?

6) Az 1972/2003 [...] rendelet 10. cikke kizárja-e, hogy adómegállapító határozat útján követeljék a piaci szereplőtől a többletkészletre kivetett díjat, ha az adómegállapító határozatot, bár a rendelet időbeli hatálya alatt - 2007. április 30-án - bocsátották ki, a nemzeti jog szerint az kizárólag a bizottsági rendelet hatályának megszűnését követően vált hatályossá a piaci szereplő tekintetében, és a nemzeti jog nem ír elő határidőt a raktárkészletre kivetett díj vonatkozásában?"

Az előzetes döntéshozatali kérdésekről

Előzetes kérdés

27 A Balbiino azt állítja, hogy az 1972/2003 és a 60/2004 rendelet vele szemben nem érvényesíthető, mivel az Észt Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásakor azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában észt nyelven még nem tették közzé. A Balbiino a C-161/06. sz., Skoma-Lux ügyben 2007. december 11-én - az előzetes döntéshozatalra utaló határozat meghozatala után - hozott ítéletre (EBHT 2007., I-10841. o.) hivatkozik.

28 A Balbiino úgy véli, hogy e rendeletek érvényesíthetetlensége megakadályozza az ÜLTS alkalmazását is, ez utóbbi eredeti változata ugyanis, amelyet 2004. április 27-én tettek közzé, számos esetben hivatkozik az 1972/2003 és a 60/2004 rendeletre. A Balbiino hangsúlyozza, hogy az ÜLTS késedelmes közzététele nem hagyott lehetőséget a piaci szereplők számára, hogy kellően korán tájékozódjanak a többletkészletek utáni díjfizetés 2004. május 1-jétől alkalmazandó rendszeréről.

29 Noha a kérdést előterjesztő határozatban e kérdés nem szerepel, a kérdést előterjesztő bíróság számára adandó iránymutatás szempontjából helyénvaló emlékeztetni arra, hogy a valamely közösségi intézmény által elfogadott jogi aktus, mint például az 1972/2003 és a 60/2004 rendelet, mindaddig nem érvényesíthető valamely tagállamban a természetes és jogi személyekkel szemben, amíg az Európai Unió Hivatalos Lapjában történt szabályszerű közzététel révén nem teszik lehetővé annak megismerését az utóbbiak számára (a 98/78. sz. Racke-ügyben 1979. január 25-én hozott ítélet [EBHT 1979., 69. o.] 15. pontja és a fent hivatkozott Skoma-Lux ügyben hozott ítélet 37. pontja).

30 A Bíróság tehát kimondta, hogy a jelen ítélet 3. pontjában említett csatlakozási okmány 58. cikkével ellentétes, ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában valamely új tagállam nyelvén közzé nem tett közösségi szabályozásban foglalt kötelezettségeket ezen állam jogalanyaival szemben érvényesítik, még ha e személyek más módon is megismerhették volna e szabályozást. Továbbá az a körülmény, hogy valamely közösségi rendelet nem érvényesíthető a jogalanyokkal szemben abban a tagállamban, amelynek nyelvén nem tették azt közzé, nem befolyásolja azt a tényt, hogy rendelkezései a közösségi vívmányok részét képezve a csatlakozás időpontjától kötelezőek az érintett tagállamra (a fent hivatkozott Skoma-Lux ügyben hozott ítélet 51. és 59. pontja).

31 Az ÜLTS eredeti változatának 2004. április 7-i elfogadásával az Észt Köztársaság eleget tett az 1972/2003 és a 60/2004 rendeletből eredő kötelezettségnek azáltal, hogy díjat szabott a mezőgazdasági termékek többletkészleteire és meghatározta e díj kiszámításának módját. Az ÜLTS tehát Észtországban kötelezettséget keletkeztet a jogalanyok számára, függetlenül attól, hogy az említett rendeletek velük szemben nem érvényesíthetők azt megelőzően, hogy azokról a jogalanyoknak lehetősége volna tudomást szerezni az Európai Unió Hivatalos Lapjának e tagállam nyelvén történő szabályos közzététele révén.

32 Ilyen körülmények között a fent hivatkozott Skoma-Lux ítéletben kimondott szabály nem képezi akadályát annak, hogy a jogalanyokkal szemben érvényesíteni lehessen az 1972/2003 és a 60/2004 rendelet azon rendelkezéseit, amelyeket az ÜLTS átvett. Mindazonáltal e szabály eredményezhet részleges alkalmazhatóságot, amennyiben e rendeletek bizonyos rendelkezéseit az ÜLTS nem vette volna át, és azokra az észt hatóságok a jogalanyokkal szemben e rendeletek észt nyelven történő hivatalos közzététele előtt hivatkoznának. Ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 40. pontjában rámutatott, a nemzeti bíróság feladata, hogy adott esetben értelmezze az ÜLTS-t annak megvizsgálása érdekében, hogy e feltételek fennállnak-e.

Az első kérdésről

33 Noha az első kérdés megfogalmazása kifejezetten a 60/2004 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul, helyénvaló e kérdést úgy értelmezni, mint amely az említett rendelet 6. cikkének (3) bekezdésére vonatkozik, amely rendelkezés az egyes piaci szereplő által egyénileg birtokolt cukor és ahhoz kapcsolódó termékek többletmennyiségének tagállamok általi meghatározásáról szól.

34 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével, a 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével, valamint a 832/2005 rendelettel, különösen annak (3) preambulumbekezdésével összeegyeztethetetlen-e az ÜLTS által a piaci szereplők többletkészletének kiszámításához használt módszer, melynek lényege, hogy a 2004. május 1-jén ténylegesen birtokolt készletből levonják az átvihető készletet, amelyet pedig a korábbi négy tevékenységi évben május 1-jén birtokolt készletek átlagának 1,2-szeres szorzataként határoznak meg. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy ugyanez volna-e a válasz, ha e szorzótényezőn kívül figyelembe lehetne venni a piaci szereplőtől független más tényezőket is, például többek között a mezőgazdasági termékek termelési, feldolgozási vagy eladási mennyiségének növekedését, érésidejének hosszabbodását és a készletezés bizonyos módszereit.

35 Ezen első kérdés az átvihető készlet kiszámításához használt két releváns tényezőre vonatkozik. Egyrészt a 2004. május 1-je előtti négy évben rendelkezésre álló készlet átlagának kiszámításához használt, rögzített dátum alkalmazásáról van szó, ami a jelen esetben május 1-je, másrészt az 1,2-es szorzótényező alkalmazásáról. E két tényezőt egymást követően kell megvizsgálni.

36 Elsősorban a május 1-jei időpontnak a 2000-2003 között képzett készletek átlagának meghatározásához való használatára vonatkozóan a Balbiino azt állítja, hogy ez a választás önkényes, és őt különösen hátrányosan érinti a jégkrémek termelésének ciklikus és időszakos jellege miatt. Az e termékek iránti kereslet május és augusztus között a legnagyobb, így a készletek mennyisége éppen május 1-jén a legmagasabb.

37 Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy az 1972/2004 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az egyes tulajdonosok többletkészleteinek meghatározásakor az új tagállamok figyelembe veszik különösen "a csatlakozást megelőző években rendelkezésre álló készletek átlagát". A rendelkezésre álló készletek átlaga kiszámításának módjára és a releváns időszakra vonatkozó pontosabb rendelkezés hiányában e megfogalmazás mérlegelési lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy meghatározzák azon szempontokat, amelyek alapján e rendelkezést végrehajtják, tiszteletben tartva a rendelet célkitűzéseit és a közösségi jog általános elveit (lásd ebben az értelemben a C-313/99. sz., Mulligan és társai ügyben 2002. június 20-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5719. o.] 33-36. pontját).

38 Ugyanez a helyzet a cukor és az ahhoz kapcsolódó termékek készleteire vonatkozóan, amelyeket a 60/2004 rendelet szabályoz. E rendelet 6. cikkének (3) bekezdése ugyanis annak előírására szorítkozik, hogy az új tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai "2004. május 1-jére kötelesek rendelkezni egy olyan rendszerrel, amely a többletmennyiségek azonosítására szolgál" az érintett főbb piaci szereplők szintjén, és hogy e rendszer különösen "az importkövetésre, az adóügyi felügyeletre, a piaci szereplők elszámolásain és raktárkészletein alapuló vizsgálatokra támaszkodik", és figyelembe veszi az érintett piaci szereplő tevékenységének típusát és kiterjedtségét, valamint a tároló létesítmények befogadóképességét.

39 Emellett meg kell említeni, hogy a 60/2004 rendelet hatálya alá tartozó cukorra és az ahhoz kapcsolódó termékekre nézve e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése az egyes tagállamokban 2004. május 1-jén rendelkezésre álló többletmennyiség Bizottság általi meghatározására vonatkozóan előírja, hogy különösen a csatlakozást megelőző évben az előző évekhez képest importált és exportált mennyiséget, a termelést, a fogyasztást és a készleteket, valamint a készletek képzésében szerepet játszó körülményeket illetően beállott fejleményeket veszik figyelembe. E rendelkezés végrehajtása céljából az említett rendelet 8. cikke előírja többek között azt, hogy az új tagállamok legkésőbb 2004. július 31-ig közlik a Bizottsággal a 2000. május 1-jétől 2004. április 30-ig terjedő időszakban importált, exportált, előállított és felhasznált cukormennyiséget, valamint a 2000. május 1-jétől 2004. május 1-jéig terjedő időszakra vonatkozóan a minden év május 1-jén fennálló cukorkészleteket.

40 E módszer alapján a Bizottság a 832/2005 rendeletben meghatározta az egyes új tagállamokban eltávolítandó többletmennyiséget. Az említett rendelet (3) preambulumbekezdése pontosítja, hogy "többletmennyiségnek azt tekintik, amennyivel több volt a 2003. május 1. és 2004. április 30. között előállított, importtal megnövelt, exporttal csökkentett cukor mennyisége, mint ugyanezen mennyiségek átlaga az előző három év azonos időszakában".

41 Mindebből az következik, hogy az 1972/20003, a 60/2004 és a 832/2005 rendelet egyetlen rendelkezésével sem összeegyeztethetetlen az olyan módszer, mint amelyet az ÜLTS-ben is használnak, és amelynek lényege, hogy az átvihető készletet a 2000-2003 közötti időszak éveiben május 1-jén ténylegesen a piaci szereplők rendelkezésére álló mennyiség alapulvételével számolják ki.

42 Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy sem az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével, sem a 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével, sem a 832/2005 rendelettel nem összeegyeztethetetlen, hogy a többletkészlet meghatározása során az ÜLTS a május 1-jei időpontot veszi alapul.

43 A kérdést előterjesztő bíróság másodsorban azt kérdezi, hogy a közösségi jogra tekintettel jogszerű-e az átvihető készlet kiszámításához használt 1,2-es együttható. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a 2006. október 5-i ítéletében a Riigikohus kimondta, hogy ez az együttható ellentétes az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével, mivel nem teszi lehetővé a többletkészletnek az egyes piaci szereplők sajátos jellemzőire tekintettel történő meghatározását.

44 A Balbiino lényegében azzal érvel, hogy az ÜLTS aránytalan és ellentétes az egyenlő bánásmód elvével, mivel a jogszabály mindenkire 1,2-es szorzótényezőt alkalmaz anélkül, hogy megfelelő módon figyelembe venné a termékek közötti esetleges eltéréseket, vagy a szóban forgó készlet létrehozásának körülményeit. A Balbiino szerint megfelelőbb volna 1,33-os együtthatót használni, tekintettel a mezőgazdasági termékek piacának Észtországban 2000-2004 között bekövetkezett fejlődésére.

45 Az észt kormány védelmébe veszi az 1,2-es együttható jogszerűségét, amelyet az 1972/2003 és a 60/2004 rendelet céljával összhangban állónak tekint. A litván kormányhoz hasonlóan azt állítja, hogy e rendeletek nem korlátozzák és nem is zárják ki ilyen együttható használatát, és szabad kezet engednek a tagállamoknak a helyi körülményeknek megfelelő számítási módszer kiválasztásában. A szorzótényező lehetővé teszi az összes piaci szereplő átvihető készletének növelését, így véve figyelembe az Unióhoz való csatlakozást megelőző években bekövetkezett gazdasági fejlődést.

46 Azután, hogy írásban a Balbiino álláspontját támogatta, a tárgyalás során a Bizottság az észt és a litván kormány érvelését fogadta el annyiban, hogy az 1,2-es együttható egységes alkalmazása nem akadályozza meg a piaci szereplőktől független összes körülmény figyelembe vételét.

47 Rá kell mutatni, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése és a 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése nem tartalmaz semmilyen olyan rendelkezést, amely előírná vagy megtiltaná a tagállamok számára, hogy a piaci szereplők többletkészletének kiszámításához egységes módon az átvihető készletre vonatkozó szorzótényezőt alkalmazzanak. E rendelkezések a piaci szereplők többletkészletének kiszámításához nem kimerítő módon felsorolnak bizonyos szempontokat, miközben meghagyják a lehetőséget a tagállamok számára, hogy az általuk megfelelőnek tartott módon kiegészítsék azokat. Ahogyan az a jelen ítélet 37. és 38. pontjában szerepel, a tagállamok e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.

48 Az 1,2-es együttható alkalmazása az átvihető készletre első pillantásra a piaci szereplők számára kedvezőnek tűnik, mivel csökkenti a többletkészletet. Az észt kormány által adott tájékoztatásból kiderül, hogy ezen együtthatót az észt mezőgazdasági termékek 2000-2004 közötti időszakban tapasztalt növekedési aránya alapján állapították meg. Így ezen együttható lehetővé teszi a 2000-2003 közötti időszak minden évében május 1-jén rendelkezésre álló készletek átlagának naprakésszé tételét e növekedési arány fényében, és az átvihető készlet - valamint ebből következően a többletkészlet - meghatározását, amely arányosan tükrözi az észt mezőgazdasági ágazat 2000. május 1-je és 2004. május 1-je között tapasztalt fejlődését. Így ez az együttható hozzájárul a 2004. május 1-jei készlet és az azt megelőző négy év május 1-jei készleteinek átlaga közötti objektív összehasonlítási alap létrehozásához.

49 E jellemzőkre tekintettel az ilyen együttható kiválasztása nem sérti az 1972/2003 és a 60/2004 rendelet célkitűzéseit, sem az arányosság vagy az egyenlő bánásmód elvét.

50 Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy sem az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésébe, sem a 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésébe nem ütközik az olyan együttható alkalmazása, mint amelyet az ÜLTS az átvihető készletek kiszámításához használ.

51 Ilyen körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével, a 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével, valamint a 832/2005 rendelettel nem összeegyeztethetetlen az ÜLTS-hez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint valamely piaci szereplő többletkészletének meghatározása úgy történik, hogy a 2004. május 1-jén ténylegesen rendelkezésre álló készletből levonják az átvihető készletet, amelyet pedig úgy határoznak meg, hogy az a korábbi négy tevékenységi évben május 1-jén birtokolt készletek átlagának 1,2-es együtthatóval képzett szorzata, amely együttható megfelel a mezőgazdasági termelés ugyanezen időszak során a szóban forgó tagállamban tapasztalt növekedésének.

52 E válaszra tekintettel nincs szükség az első kérdés második részének vizsgálatára.

A második kérdésről

53 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy összhangban áll-e az 1972/2003 rendelettel, ha a piaci szereplő 2004. május 1-jén birtokolt készletének egészét többletkészletnek tekintik.

54 A Balbiino rámutat, hogy amennyiben az 1972/2003 rendelet célja a mezőgazdasági termékekre vonatkozó spekuláció elkerülése, elengedhetetlen meghatározni, hogy a piaci szereplő által 2004. május 1-jén birtokolt készlet torzította-e a piacot vagy teret engedett-e a spekulációnak. Szükséges volna tehát esetről esetre megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek között a készleteket létrehozták, valamint azt, hogy a piaci szereplő e készletek révén szert tehetett-e spekulációs bevételre.

55 Az észt kormány szerint egyértelmű, hogy a piaci szereplő által 2004. május 1-jén birtokolt készlet egészét többletnek lehet tekinteni, ha bebizonyosodik, hogy azt spekulációs céllal hozták létre.

56 A Bizottság emlékeztet arra, hogy a tagállamok kötelesek az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett alkalmazni az 1972/2003 rendeletet. A tagállamoknak tehát kötelessége volna a mezőgazdasági termékek 2004. május 1-je előtti készletezésére vonatkozó összes körülmény figyelembevételével esetről esetre megvizsgálni, hogy léteznek-e az e rendelet célkitűzésének elérésére alkalmas, kevésbé kényszerítő eszközök.

57 Az 1972/2003 rendelet (1) és (3) preambulumbekezédéséből kiderül, hogy a rendelet célja a közös piacszervezés megóvása az új tagállamokban található többletkészletek visszatartó erejű díjazás alá vetésével, melynek révén elkerülik bizonyos mezőgazdasági termékeknek az új tagállamok területére irányuló, mesterségesen előidézett mozgását. A cél tehát az, hogy a közös piacszervezést ne torzítsák rendellenes kereskedelmi mozgások.

58 Az 1972/2003 rendelet kötelezi a tagállamokat, hogy díjat vessenek ki a többletkészletekre, amelyeket az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő szempontok alapján határoznak meg. E szempontok között szerepelnek a készletek képzésében szerepet játszó körülmények és a kereskedelmi szerkezet megoszlása a csatlakozást megelőző években. Noha ez a felsorolás nem kimerítő jellegű, e rendelkezés együttes olvasata a közös piacszervezés megóvásának célkitűzésével rámutat, hogy az 192/2003 rendelet nem tiltja, hogy a piaci szereplő készletének egészét többletkészletnek tekintsék, ha a releváns körülmények összességének fényében úgy tűnik, hogy azt 2004. május 1-je előtt nem rendes kereskedelmi tevékenység fejlődésének keretében képezték, hanem azért, hogy a csatlakozásnak a mezőgazdasági termékek árára gyakorolt következményei révén haszonra tegyenek szert.

59 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1972/2003 rendelettel nem összeegyeztethetetlen, hogy a piaci szereplő által 2004. május 1-jén birtokolt teljes készletet többletkészletnek tekintsék, ha egybehangzó bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a piaci szereplő tevékenységére tekintettel e készlet nem szokásos jellegű, hanem azt spekulatív céllal képezték.

A harmadik kérdésről

60 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a készletek többletjellegére vonatkozó bizonyítási teherről kérdezi a Bíróságot. E kérdés annak megállapítására irányul, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkével és a 60/2004 rendelet 6. cikkével ellentétes-e, hogy annak a piaci szereplőnek, aki 2004. május 1-je előtt kevesebb mint egy évvel kezdte meg tevékenységét, bizonyítania kelljen, hogy a 2004. május 1-jén birtokában lévő raktárkészlet mennyisége a rendes körülmények között termelt, értékesített vagy más módon visszterhesen vagy ingyenesen átadott vagy megszerzett raktárkészlet mennyiségének felel meg?

61 A Balbiino véleménye szerint ellentétes a közösségi joggal, hogy a bizonyítási teher kizárólag a piaci szereplőkre háruljon. Ez utóbbiakra vonatkozóan ugyanis azt kell vélelmezni, hogy jóhiszeműen járnak el, így a nemzeti hatóságok feladata a 2004. május 1-jén megállapított készletek többletjellegének bizonyítása.

62 Az észt kormány és a Bizottság azt hangsúlyozza, hogy a bizonyítási teher piaci szereplők és hatóságok közötti megoszlására vonatkozó közösségi szabályozás hiányában e szabályok megállapítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, akik erre vonatkozóan mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek. A Bizottság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani a piaci szereplők közötti egyenlő bánásmódot és a gondos ügyintézés elvének tiszteletben tartását.

63 Meg kell állapítani, hogy sem az 1972/2003 rendelet, sem a 60/2004 rendelet nem tartalmaz a bizonyítási teher piaci szereplők és a többletkészletekre való díjkirovással megbízott hatóságok közötti megoszlására vonatkozó szabályokat. E rendeletek hallgatása esetén ezt a kérdést a nemzeti jog szabályai szerint kell rendezni, tiszteletben tartva a közösségi jog általános elveit és a szóban forgó rendeletek célkitűzéseit. A jelen esetben semmi sem utal arra, hogy ezen elveket és célkitűzéseket sértené az olyan nemzeti intézkedés, amely a piaci szereplőre hárítja a 2004. május 1-jén birtokolt készletmennyiség szokásos jellege bizonyításának terhét, amikor a tagállam a szóban forgó tevékenység újszerű jellegénél fogva nem rendelkezik megfelelő összehasonlítási alappal.

64 A harmadik kérdésre azt a választ kell tehát adni, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkével és a 60/2004 rendelet 6. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében annak a piaci szereplőnek, aki 2004. május 1-je előtt kevesebb mint egy évvel kezdte meg tevékenységét, bizonyítania kell, hogy a 2004. május 1-jén birtokában lévő raktárkészlet mennyisége a rendes körülmények között termelt, értékesített vagy más módon visszterhesen vagy ingyenesen átadott vagy megszerzett raktárkészlet mennyiségének felel meg.

65 E válaszra tekintettel a harmadik kérdés második részét nem szükséges megvizsgálni.

A negyedik kérdésről

66 A kérdést előterjesztő bíróság kételyeit fejezi ki arra vonatkozóan, hogy a többletkészlet 2004. május 1-jei fennállása elegendő ok-e a piaci szereplővel szembeni díjkiszabásra, vagy vizsgálni kell azt is, hogy a piaci szereplő e készlet értékesítésekor tett-e szert haszonra. A kérdést előterjesztő bíróság az 1972/2003 és a 60/2004 rendelet értelmezését kéri annak megállapítása érdekében, hogy a többletkészlet birtoklása esetén kivételesen mellőzhető-e a díj kiszabása, ha a piaci szereplő bizonyítani tudja, hogy nem származott haszna e készlet 2004. május 1-je utáni értékesítéséből.

67 A Balbiino azt a választ javasolja, hogy ilyen helyzetben az 1972/2003 és a 60/2004 rendelet nem teszi lehetővé a nemzeti hatóságok számára a többletkészlet utáni díj kiszabását.

68 Az észt kormány és a Bizottság nem osztja ezt a véleményt. A Bizottság szerint a piaci szereplők nem mentesülhetnek az 1972/2003 és a 60/2004 rendelet által létrehozott visszatartó mechanizmusok alól azzal az indokkal, hogy készleteik értékesítése révén nem tettek szert haszonra. E rendeletek ugyanis nem a piaci szereplők magatartásának megtorlására hivatottak, hanem a közös piacszervezés megfelelő működésének biztosítására, az Európai Közösség általános érdekében.

69 Amint az fentebb, a jelen ítélet 57. pontjában megállapítást nyert, az 1972/2003 rendelet célja az, hogy a közös piacszervezést ne torzítsák rendellenes kereskedelmi mozgások. E rendeletnek nem az a célja, hogy a piaci szereplők spekulatív magatartását szankcionálja, hanem egyrészt a spekulációs célzatú készletek képzésének megelőzése a visszatartó díjkiszabás mechanizmusa révén, másrészt az ilyen készletek birtokosai által elért gazdasági előny semlegesítése (lásd analógia útján a C-179/00. sz. Weidacher-ügyben 2002. január 15-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-501. o.] 22., 28. és 42. pontját).

70 Ami a 60/2004 rendeletet illeti, annak (5) és (8) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet szintén a cukor piacának közös szervezését igyekszik védeni a "cukorágazat piacainak az új tagállamokba a csatlakozást megelőzően spekulációs célból bevitt termékek általi megzavarása jelentős veszélyével" szemben. Az 1972/2003 rendelethez hasonlóan a 60/2004 rendelet sem a spekulatív célú magatartások megtorlására, hanem a mezőgazdasági piacok közös szervezésének, jelen esetben a cukor- és ahhoz kapcsolódó termékek ágazatának megóvására hivatott.

71 Következésképpen legyen szó akár az 1972/2003 rendelet alapján a többletkészletekre kirótt díjról, akár a 60/2004 rendeletben a cukor és egyéb termékek készleteinek felszámolása céljából előírt intézkedésekről, a közös piac szervezésének védelmét szolgáló ezen eszközöket az említett rendeletek értelmében alkalmazni kell az összes többletkészletre, függetlenül attól, hogy azok birtokosai a készletek értékesítésekor tettek-e szert tényleges haszonra.

72 A negyedik kérdésre azt a választ kell tehát adni, hogy az 1972/2003 és a 60/2004 rendelettel nem összeegyeztethetetlen a piaci szereplő többletkészletére kirótt díj beszedése, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy a piaci szereplő bizonyítani tudja, hogy a készlet 2004. május 1-je utáni értékesítéséből nem származott haszna.

Az ötödik kérdésről

73 A 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése az új tagállamok által a cukor többletkészletének meghatározása során figyelembe vehető tényezők között, az érintett piaci szereplő tevékenységének típusa és kiterjedtsége mellett említi "a tároló létesítmények befogadóképességét".

74 Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megállapítani, hogy e tényező alkalmazható-e önállóan, a piaci szereplő gazdasági tevékenységének fejlődésétől függetlenül, oly módon, hogy a tárolókapacitásnak a csatlakozást megelőző évben bekövetkezett növekedése a többletként kezelt készlet mennyiségének csökkentéséhez vezethessen.

75 E kérdés alapja az a tény, hogy az alapügyben a Pőllumajandusminister megtagadta a Balbiino átvihető készletének növelését, annak ellenére, hogy e vállalkozás tárolókapacitása 2003-ban az új raktár megépítésével megnőtt. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Pőllumajandusminister úgy tekintette, hogy a 2000-2006 közötti időszakban a Balbiino rendelkezésére álló cukorkészlet azonos szinten maradt, leszámítva a 2004. május 1-jén tapasztalt mennyiségnövekedést, amikor a cukorkészlet a szokásos kilencszerese volt. Ilyen körülmények között a Pőllumajandusminister megállapította, hogy egyenlő feltételek mellett, az új raktár létezésétől függetlenül a Balbiino tevékenységének szokásos körében nem szerzett, és nem birtokolt jelentős cukorkészleteket.

76 Mind a Balbiino, mind az észt kormány és a Bizottság egyetért abban, hogy a 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében szereplő, a tárolókapacitás növekedésére vonatkozó tényezőt figyelembe kell venni a többletkészlet meghatározáskor.

77 Rá kell mutatni, hogy a 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése előírja az új tagállamok számára, hogy az érintett piaci szereplő tevékenységének típusát és kiterjedtségét, valamint "a tároló létesítmények befogadóképességét" "megfelelően figyelembe véve" azonosítsák a cukor- és izoglükóz-többletkészleteket. E rendelkezés tehát csupán azt írja elő a szóban forgó tagállamok számára, hogy a többletkészletek azonosítására szolgáló tényezők összességének általános értékelésekor vegyék figyelembe a piaci szereplők tárolókapacitását. E tagállamok azonban e rendelkezés alapján nem kötelesek következetesen csökkenteni azon piaci szereplők többletmennyiségét, akiknek tárolókapacitása megnőtt. E tényezőt csak akkor helyénvaló figyelembe venni a 2004. május 1-jén rendelkezésre álló készletek szokásos vagy többletjellegének megállapítása során, ha a tárolókapacitás növekedését a tevékenység szintjének emelkedése kísérte.

78 Következésképpen az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy valamely piaci szereplő tárolókapacitásának a csatlakozást megelőző évben történt növekedése a többletkészlet birtokosa gazdasági tevékenységének későbbi alakulásától, az említett készlet nagyságától és feldolgozottságának mértékétől függetlenül igazolná a többletkészlet alacsonyabban történő meghatározását.

A hatodik kérdésről

79 A kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy az 1972/2003 rendelet 10. cikkével összeegyeztethetetlen-e, hogy adómegállapító határozat útján követeljék a piaci szereplőtől a többletkészletre kivetett díjat, ha az adómegállapító határozatot, bár a rendelet időbeli hatálya alatt bocsátották ki, a címzett csak a rendelet hatályának megszűnését követően vette kézhez.

80 A Balbiino szerint, mivel az 1972/2003 rendelet 10. cikke értelmében e rendelet csupán 2007. április 30-ig alkalmazható, a tagállam a nemzeti jogszabályok hallgatása esetén ezen időpontot követően nem szedheti be a többletkészlet után fizetendő díjat. A Balbiino e tekintetben a jogbiztonság elvére hivatkozik.

81 A Bizottság az észt és a litván kormány véleményét osztja, amely szerint az 1972/2003 rendelet kötelezi a tagállamokat, hogy 2007. április 30-a előtt hozzák meg a többletkészletek meghatározáshoz szükséges intézkedéseket, azt azonban nem írja elő, hogy ezen időpontot megelőzően minden egyedi ügyet végleges határozatban kell rendezni, és azt sem, hogy a piaci szereplőket terhelő pénzügyi kötelezettség az adómegállapító határozat kézhezvételétől függ.

82 Emlékeztetni kell arra, hogy az 1972/2003 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy "az új tagállamok a szabad forgalomban lévő termékekből 2004. május 1-jén meglévő többletkészletek tulajdonosaira díjat vetnek ki". E rendelet 10. cikke szerint a rendeletet 2004. május 1-jétől 2007. április 30-ig kell alkalmazni. Ezen időszak alatt tehát az új tagállamok kötelesek voltak a rendelet 4. cikke alapján díjat kivetni a többletkészletek birtokosaira, miután meghatározták a többletkészletek mennyiségét, valamint a díj mértékét. Az új tagállamok tehát 2004. május 1-jétől 2007. április 30-ig bocsáthattak ki adómegállapító határozatot a többletkészletek birtokosaival szemben.

83 Az 1972/2003 rendelet azonban semmiféle olyan rendelkezést nem tartalmaz, amely kimondaná, hogy ezen adómegállapító határozatoknak az említett időszak alatt kell érvényt szerezni. E kötelezettség kimondása a gyakorlatban csökkentené a rendelet hatályának tényleges terjedelmét, és ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 95. pontjában rámutatott, az adóalanyok halogató magatartásának veszélyét rejtené. Az adómegállapító határozatok 2007. április 30-a utáni végrehajtása sem a jogbiztonság elvét nem sérti, sem a rendelet azon célját, hogy sikerüljön megelőzni a mezőgazdasági piacok közös szervezése sérelmének veszélyét.

84 Ami azt a kérdést illeti, hogy az 1972/2003 rendelet időbeli hatályának lejárta előtt kibocsátott, de csak az után kézhez vett adómegállapító határozatot érvényesnek kell-e tekinteni e rendelet alkalmazási idejének lejártára figyelemmel, meg kell állapítani, hogy az említett rendelet semmilyen rendelkezést nem tartalmaz erre vonatkozóan. Különös rendelkezés hiányában helyénvaló megállapítani, hogy az előző pontban kifejtettekhez hasonló okok miatt az 1972/2003 rendelet 10. cikkével nem összeegyeztethetetlen az olyan adómegállapító határozat érvényessége, amelyet a többletkészletekre kirótt díj megfizetésére köteles piaci szereplő 2007. április 30-a után vett kézhez, amennyiben bizonyított, hogy az említett határozatot a nemzeti hatóságok legkésőbb ezen időpontig kibocsátották.

85 Következésképpen a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1972/2003 rendelet 10. cikkével nem összeegyeztethetetlen az olyan adómegállapító határozat érvényessége, amelyet a többletkészletekre kirótt díj megfizetésére köteles piaci szereplő 2007. április 30-a után vett kézhez, amennyiben bizonyított, hogy az említett határozatot a nemzeti hatóságok legkésőbb ezen időpontig kibocsátották.

A költségekről

86 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. november 10-i 1972/2003/EK bizottsági rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével, a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2004. január 14-i 60/2004/EK bizottsági rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével, valamint a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában a cukorból, izoglükózból és gyümölcscukorból felhalmozott többletkészletek meghatározásáról szóló, 2005. május 31-i 832/2005/EK bizottsági rendelettel nem összeegyeztethetetlen az olyan nemzeti szabályozás, mint a többletkészletek után fizetendő díjról szóló, 2007. január 25-én módosított 2004. április 7-i törvény (Üleliigse laovaru tasu seadus), amely szerint valamely piaci szereplő többletkészletének meghatározása úgy történik, hogy a 2004. május 1-jén ténylegesen rendelkezésre álló készletből levonják az átvihető készletet, amelyet pedig úgy határoznak meg, hogy az a korábbi négy tevékenységi évben május 1-jén birtokolt készletek átlagának 1,2-es együtthatóval képzett szorzata, amely együttható megfelel a mezőgazdasági termelés ugyanezen időszak során a szóban forgó tagállamban tapasztalt növekedésének.

2) Az 1972/2003 rendelettel nem összeegyeztethetetlen, hogy a piaci szereplő által 2004. május 1-jén birtokolt teljes készletet többletkészletnek tekintsék, ha egybehangzó bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a piaci szereplő tevékenységére tekintettel e készlet nem szokásos jellegű, hanem azt spekulatív céllal képezték.

3) Az 1972/2003 rendelet 4. cikkével és a 60/2004 rendelet 6. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében annak a piaci szereplőnek, aki 2004. május 1-je előtt kevesebb mint egy évvel kezdte meg tevékenységét, bizonyítania kell, hogy a 2004. május 1-jén birtokában lévő raktárkészlet mennyisége a rendes körülmények között termelt, értékesített vagy más módon visszterhesen vagy ingyenesen átadott vagy megszerzett raktárkészlet mennyiségének felel meg.

4) Az 1972/2003 és a 60/2004 rendelettel nem összeegyeztethetetlen a piaci szereplő többletkészletére kirótt díj beszedése, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy a piaci szereplő bizonyítani tudja, hogy a készlet 2004. május 1-je utáni értékesítéséből nem származott haszna.

5) A 60/2004 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy valamely piaci szereplő tárolókapacitásának a csatlakozást megelőző évben történt növekedése a többletkészlet birtokosa gazdasági tevékenységének későbbi alakulásától, az említett készlet nagyságától és feldolgozottságának mértékétől függetlenül igazolná a többletkészlet alacsonyabban történő meghatározását.

6) Az 1972/2003 rendelet 10. cikkével nem összeegyeztethetetlen az olyan adómegállapító határozat érvényessége, amelyet a többletkészletekre kirótt díj megfizetésére köteles piaci szereplő 2007. április 30-a után vett kézhez, amennyiben bizonyított, hogy az említett határozatot a nemzeti hatóságok legkésőbb ezen időpontig kibocsátották.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: észt.