A Nyíregyházi Törvényszék Bf.680/2015/10. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 276. §, 310. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 342. §] Bírók: Kiss Judit, Kruták Beatrix, Szarvasné dr. Takács Zsuzsa

Nyíregyházi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

Nyíregyháza

2.Bf.680/2015/10. szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Nyíregyházán, 2016. május 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Ítéletet

Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt K.I. és társai vádlottak ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Járásbíróság 2015. április 29. napján kihirdetett 16.B.412/2014/18. számú ítéletét K.I. I.r. és M.ZS. II.r. vádlottak vonatkozásában megváltoztatja.

A M.ZS. II.r. vádlott terhére megállapított 3 rb. bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettéből 1 rb. folytatólagosan elkövetett (tényállás I. pont ÁFA adónem tekintetében).

K.I. I.r. vádlottal szemben kiszabott gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltás mellékbüntetést 5 /öt/ évre súlyosítja.

A pártfogó felügyelet elrendelését mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során 12.700 /tizenkettőezer-hétszáz/ forint M.ZS. II.r. vádlottat külön terhelő bűnügyi költség merült fel.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság fenti számú ítéletével a fellebbezéssel érintett K.I. I.r. vádlott vonatkozásában a Nyíregyházi Járásbíróság 43.B.323/2013/19. számú ítéletével alkalmazott próbára bocsátó rendelkezést hatályon kívül helyezte, a próbára bocsátó intézkedést megszüntette, a vádlott bűnösségét 2 rb. társtettesként adócsalás bűntettében (1978. évi IV. tv. 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés) állapította meg, melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett. Ezért, valamint a bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk. 342. § (1) bekezdés c.) pont) miatt, halmazati büntetésül, 2 év börtönbüntetésre, 3 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselő foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. A vádlottat 1 rb. adócsalás bűntette (1978. évi IV. tv. 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés) vádja alól felmentette. M.ZS. II.r. vádlott bűnösségét 3 rb. bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében (1978. évi IV. tv. 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés) állapította meg, melyből 2 rb-t folytatólagosan követett el, ezért, mint visszaesőt, halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre és 5 év a gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A vádlottat 1 rb. adócsalás bűntette (1978. évi IV. tv. 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés) vádja alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyész I.r. és II.r. vádlottak terhére, kizárólag a büntetésük súlyosítása, I.r. vádlott vonatkozásában a foglalkozástól eltiltás mértékének felemelése, II.r. vádlottal szemben hosszabb tartamú börtönbüntetés és ehhez igazodó mértékű közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében, míg I.r. vádlott és védője felmentés, II.r. vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség Bf.56/2013. számú írásbeli nyilatkozatában a vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint I.r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság eltúlzottan enyhe büntetést szabott ki, az elvont adó kiemelkedően magas összegére tekintettel vele szemben nem indokolt a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, ugyancsak eltúlzottan rövid a foglalkozástól eltiltás időtartama is. Az elsőfokú bíróság a II.r. vádlottal, mint visszaesővel szemben kiszabott büntetés tartamát is eltúlzottan enyhe mértékben állapította meg, az nem áll arányban a bűncselekmények számával és súlyával. Erre tekintettel az ítélet megváltoztatását, I.r. vádlottal szemben a büntetés felfüggesztésére, a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó rendelkezés mellőzését, a vádlottal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását, továbbá a gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltás hosszabb időre történő felemelését, II.r. vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés és ehhez igazodó közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta.

I.r. vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában hivatkozott arra, hogy az adócsalás törvényi tényállása keretjogszabály, keretdiszpozíció, melyet az adójogszabályok töltenek meg tartalommal. Az adójogszabályokkal kapcsolatban az Európai Tanács 2006. november 28. napján 2006/112/EK. irányelvet adott ki a közös hozzáadottértékadó- rendszerről. Ezen tanácsi irányelvet a 412. cikk alapján 2008. január 1-én kezdődő hatállyal implementálták, azaz a tagállamok hatályba léptették azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikk (3) bekezdésének, a 4. cikknek, az 59. cikk (1) bekezdésének és a 399. cikknek, továbbá a 3. melléklet 18. pontjának megfeleljenek. Az Európai Bizottság előírta, hogy a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a bizottságot e rendelkezések szövegéről, valamint az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatról. A tanácsi irányelv a magyar jogalkotásban és a joggyakorlatban nem hozta meg a tanácsi irányelvnek történő megfelelősséget, 2008. január 1-ét követően is folytatódott az a retrográf gyakorlat, amely az irányelv előtti gyakorlatot karakterizálta. Ezt követően több magyarországi gazdasági társaság az Európai Bírósághoz fordult, a bíróság egyesített eljárásban ítéletet hozott és ebben rámutatott a tanácsi irányelvvel ellentétes nemzeti gyakorlatra.

A Kúria Kfv.I.35009/2012/6. sorszámú ítéletében már az Európai Unió bírósági gyakorlatát követve rámutatott a hozzáadottértékadó kialakult hibás és téves nemzeti gyakorlatra. A védő csatolta az irányelvet, az Európai Bíróság ítéletét és a Kúria határozatát. Ezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen tárta fel, így a másodfokú bíróságnak lehetősége van az ítélet hatályon kívül helyezésére, illetőleg I.r. vádlott bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában történő felmentésére.

A másodfokú eljárás keretében megtartott nyilvános ülésen I.r. vádlott védője a fellebbezését részletesen indokolta, ezt írásban is csatolta. Kitért arra, hogy az 1. tényállási pont vonatkozásában az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a F.M. Kft. tényleges irányítását K.I. I.r. vádlott látta el, hiszen ennek a gazdasági társaságnak az önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője Balogh István volt. Az adócsalás vonatkozásában az adójogszabályokat és a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. rendelkezéseit kell figyelembe venni. E törvény 21. § (3) bekezdése szerint a Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el, esetünkben a társaság ügyvezetője B.I. volt. A 29. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaságot törvényes képviselőként a vezető tisztségviselő képviseli harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt. I.r. vádlott nem volt a társaság ügyvezetője, így a társaság gazdasági tevékenységéért sem ő felelt, hanem B.I. Az adócsalást tettesként az követheti el, akit a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség terhel és ezzel kapcsolatban tanúsít megtévesztő magatartást és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz. I.r. vádlottat nem terhelte az adózással kapcsolatban semmilyen kötelezettség, a társaságért felelősséggel nem rendelkezett, számlák befogadása és kiállítása körében, valamint az ÁFA visszaigénylések vonatkozásában őt semmilyen felelősség nem terheli, így adócsalást sem követhetett el.