A Kúria Pfv.21846/2014/4. számú precedensképes határozata általános szerződési feltételekhez kapcsolódó törvényi vélelem megdöntése tárgyában. [2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. törvény) 6. §, 11. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

A felperes által az adott időszakban alkalmazott, az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó általános szerződési feltételek nem felelnek meg az átláthatóság és az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének ezért a felperes azok tekintetében a tisztességtelenség törvényi vélelmét nem tudta megdönteni.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.43469/2014/6., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40589/2014/7., *Kúria Pfv.21846/2014/4.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.21.846/2014/4.szám

A Kúria a Dávid, Stanka, Sziklai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Stanka Gergely ügyvéd által képviselt CIB Lízing Zrt. felperesnek A Dezső és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Rónayné Dr. Csordás Ilona ügyvéd által képviselt Magyar Állam alperes ellen, általános szerződési feltételekhez kapcsolódó törvényi vélelem megdöntése iránt a Fővárosi Törvényszéken 5.G.43.469/2014. szám alatt megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.589/2014/7. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélettel szemben a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 (háromszázezer) forint összegű felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes lízingcég, illetve jogelődei a 2004. május 1-től 2014. július 19.-ig terjedő időszakban az egyoldalú szerződés módosítás jogát is tartalmazó általános szerződési feltételeket (ÁSZF) és egyénileg meg nem tárgyalt szerződési feltételeket alkalmaztak a deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott de forintban törlesztett) szerződéseik esetén.

A felperes keresetében kérte, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (Törvény) 6. §-a, valamint 11. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján annak a megállapítását, hogy az általa megjelölt időszakban hatályos és a keresetlevélben tételesen felsorolt - az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó - szerződéses kikötések tisztességesek, és így érvényesek. Kérte, hogy a bíróság a per tárgyalásának a felfüggesztése mellett kezdeményezze a Törvény általa hivatkozott rendelkezéseinek az Alaptörvény-ellenessége folytán az Alkotmánybíróság előtti eljárás, míg a nemzetközi szerződésekbe való ütközése miatt, az Európai Unió Bírósága előtti előzetes döntéshozatali eljárás megindítását.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint nem volt szükséges a Pp. 155/B. §-a alapján Alkotmánybírósági eljárás és a Pp. 155/A. §-a alapján az Európai Unió Bírósága előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem bizonyította, hogy az általa alkalmazott általános szerződési feltételek megfeleltek volna a Törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerinti feltételeknek, ezért nem tudta a tisztességtelenség vélelmét megdönteni.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját és nem látta indokát az előzetes döntéshozatali eljárás vagy az Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésének, továbbá a jogvita érdemében is egyetértett azzal, hogy a felperes nem tudta megdönteni a tisztességtelenség törvényi vélelmét.

A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte, hogy a Kúria azt az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és kötelezze az első fokon eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát azzal, hogy a referencia kamathoz kötött szerződéses kikötések és a lízingtárgy beszerzésével kapcsolatos rendelkezések nem tartoznak a Törvény hatálya alá. Kérte ennek megfelelően az ítélet indokolásának a megváltoztatását is. Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és az okok elkülönülten történő vizsgálatával részleges érvénytelenség megállapítását, valamint a referencia kamathoz kötött kikötések és a lízingtárgy beszerzésével kapcsolatos szerződéses rendelkezések tekintetében annak a megállapítását, hogy azokra a Törvény hatálya nem terjed ki. Negyedlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával kérte annak a rögzítését, hogy a referencia kamathoz kötött szerződéses kikötések nem tartoznak a Törvény hatálya alá és a lízingtárgy beszerzésével kapcsolatos szerződéses rendelkezésekre a vélelem nem terjed ki. Indítványozta az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósági eljárás, valamint az Európai Unió Bírósága előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

A felülvizsgálati kérelem indokolásában előadta, hogy a jogerős ítélet olyan szerződéses rendelkezést is elbírált, amely nem tartozott a Törvény 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vélelem körébe. A lízingtárgy vételárának a változása, a beszerzéssel kapcsolatos költségek növekedése és az így megnövekedő finanszírozási szükséglet nem minősül a Törvény szerinti díj, költség vagy kamatemelésnek. Ez a kikötés nem a már rögzített kölcsönösszeg alapján fizetendő terhek megváltoztatását, hanem még a kölcsön folyósítását megelőzően - a lízingügylet keretein belül - a szükséges finanszírozási összeg nagyságát jelenti. A jogerős ítélet által tévesen egyoldalú díjemelést lehetővé tevő rendelkezésnek minősített kitétel mindösszesen azt az esetet rögzíti, hogy amennyiben a lízingtárgy beszerzési ára bármely okból meghaladja az adásvételi szerződésben meghatározott vételárat, akkor a lízingbe vevő köteles a különbözetet a lízingbe adónak megfizetni. A lízingbe vevő a tényleges beszerzési árat köteles megfizetni, így ez a rendelkezés a lízingbe adó részére ténylegesen egyoldalú szerződésmódosítási jogot nem biztosít, nem jelent a lízingbe adónak indokolatlan előnyt vagy többletjogot. Hivatkozott e körben a Ptk. 209. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra és a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (régi Hpt.) értelmező rendelkezéseinek 11. pontjára. Ezért kérte a kereseti kérelmeiben az ítélet indokolásából törölni azt a megállapítást, amely szerint "Helytálló volt az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy ha a tulajdonjog megszerzéséért ténylegesen kifizetett bruttó vételár "bármilyen okból" történő eltérése okot adhat a szerződés módosítására, akkor ez a kikötés tisztességtelen. A felperesi hivatkozás is tartalmazta, hogy a bruttó vételár növekedése a lízingtárgy beszerzéséhez kapcsolódó vételár és kapcsolódó költségek növekedésének jogi sorsát rendezi, a vételár a lízingdíj egyik eleme, ennek folytán a Törvény hatálya erre a kikötésre is kiterjed". Előadta továbbá, hogy helytelenek a jogerős ítéletnek a referenciakamathoz kötött kamatváltozásokkal kapcsolatos megállapításai is, mert ezek sem tartoznak a Törvény tárgyi hatálya alá, így a tisztességtelenségi vizsgálatra a Törvény alapján nem kerülhetett volna sor. Amennyiben ez mégis szükséges lenne, akkor viszont a kikötések tisztességességét kellett volna megállapítani.