A Szegedi Ítélőtábla Fkf.247/2010/6. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 371. §] Bírók: Harangozó Attila, Hegedűs István, Nikula Valéria

Szegedi Ítélőtábla

Fkf.I.247/2010/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2010. november 2. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

V É G Z É S T :

Az emberölés bűntette miatt fk. vádlott ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2010. május 31. napján kihirdetett 4.Fk.326/2009/55. számú ítéletét h e l y b e n h a g y j a azzal, hogy az első fokú eljárás során felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 500.735.- (ötszázezer-hétszázharmincöt) forint.

A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság fk. vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 11 év fk. börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által 2009. május 11. napjától 2010. május 31. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság bűnjelnyilvántartásában Bny.110/2009. tételszám alatt kezelt bűnjelek lefoglalását megszüntette és az 1-3. és 5-43. tétel alattiakat megsemmisíteni, a 4. tétel alattit az ügyirathoz csatolni rendelte. Kötelezte a vádlottat 465.635.- forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész, a vádlott terhére hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében és

a védő, téves minősítés miatt, erős felindulásból elkövetett emberölés bűntettének megállapítása végett és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.194/2010. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést alaposnak, a védő által az eltérő minősítés megállapítása és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezést alaptalannak tartotta. A tényállás, jogi indokolásnak megfelelő azon kiegészítése mellett, hogy a vádlott által használt kés az emberi élet kioltására alkalmas volt, azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést alkalmazzon, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit hagyja helyben.

A védő a másodfokú eljárásban fellebbezését írásban indokolta, melyben változatlanul fenntartotta az eltérő minősítés, az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását célzó és az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését. Álláspontja szerint az ezen minősítést megalapozó valamennyi kritérium fennáll. A belső egyensúlyt megbontó, tudatot elhomályosító magas fokú indulat azért, mert az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemények szerint a vádlott extrém fokú indulat hatása alatt követte el a cselekményt és ezt a tényt támasztja alá az elkövetés módjában megnyilvánuló féktelenség, valamint a testszerte elszenvedett sérülések jellege és igen nagy száma. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ezen indulat hatása alatti elkövetést a vádlott elkövetés után tanúsított adekvát cselekedetei és racionális magatartása miatt nem tartotta megállapíthatónak, holott a magas fokú indulatnak az elkövetéskor kell fennállnia. Továbbá, e körben az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a vádlott indulata nem éplélektani, hanem kóros alapú volt - mely megállapításra az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemények téves értelmezése útján jutott - és, hogy a kóros indulat mellett az indítványozott minősítés megállapítása kizárt.

A védő szerint a következő feltétel, az indulat magas fokának méltányolható külső okra visszavezethető kialakulása is megállapítható. Mégpedig, álláspontja szerint ez nem a sértett részéről való szakítás ténye, hanem a sértettnek a vádlotthoz fűződő kapcsolatáról kifejtett véleménye, illetve annak kifejezésmódja volt. Ugyanis, a vádlott önbecsülését, önérzetét súlyosan sértette, számára megalázó volt, ezért ebben merül ki a jelentős ok, illetve sérelem.

A rögtönös elkövetést pedig azért nem tartotta vitásnak, mert a sértettet megalázó, önérzetében sértő kijelentések hatására a vádlott szinte azonnal, tehát rögtönösen követte el a cselekményt.

Vitatta viszont az elsőfokú bíróság által vizsgált elkövetési ok súlyossága és a vádlott által kifejtett magatartás közötti arányosság szükségességét.

A fellebbezési nyilvános ülésen a védő az írásbeli indokolását változatlanul fenntartotta azzal, hogy amennyiben az ítélőtábla a vádlott cselekményét nem

Fkf.I.247/2010/6.

minősíti eltérően, az elsőfokú bíróság általi minősítés mellett is kéri a kiszabott büntetés enyhítését, illetőleg az első fokú ítélet helybenhagyását. Indítványozta továbbá, az ítélőtábla a súlyosító körülmények köréből mellőzze, hogy a vádlott által használt eszköz a közbiztonságra is különösen veszélyes volt, mert szerinte ennek csak akkor van jelentősége, ha az eszközt közterületen hordják, vagy használják.

A védő által a fellebbezési nyilvános ülésen előterjesztettekhez a vádlott is csatlakozott.

Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, az iratok egybehangzó adataira figyelemmel a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette:

A vádlottnál még csak az ún. Borderline személyiségzavarra jellemző jegyek észlelhetők.

A sértett a szakítás bejelentésekor tartalmát tekintve azt közölte a vádlottal, hogy nem szereti már őt, nem jelent már számára többet egy átlagos fiúnál. Az nem állapítható meg, hogy pontosan milyen kifejezéseket használt.