A Debreceni Ítélőtábla Bhar.234/2013/6. számú határozata zaklatás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 351. §, 352. §, 353. §, 385. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

Debreceni Ítélőtábla

Bhar.II.234/2013/6. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben, 2013. évi május hó 6. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A zaklatás vétsége miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék 2012. év október hó 25. napján kihirdetett 2.Bf.1250/2012/5. számú ítéletét megváltozatja a következők szerint:

vádlottat az ellene zaklatás vétsége (Btk. 176/A. § (2) bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti.

Az első - és másodfokú eljárás során keletkezett összesen 24.622.- (huszonnégyezer-hatszázhuszonkettő) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s:

A Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság 2012. május 4. napján kihirdetett 10.B.196/2012/2. számú ítéletével vádlottat az ellene zaklatás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az eljárás során felmerült 10 160 forint bűnügyi költségről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Az első fokú ítélet ellen vádlott terhére, felmentése miatt, az érdemi határozat megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezése érdekében az ügyész jelentett be fellebbezést.

A vádlott és a védő az elsőfokú határozatot tudomásul vették, a másodfokú tárgyaláson annak helybenhagyására tettek indítványt.

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2012. október 25. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján a 2.Bf.1250/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében (Btk. 176/A.§ (2) bekezdés a) pont), és ezért, mint többszörös visszaesőt 1 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az elsőfokú eljárás során felmerült 10 160 forint bűnügyi költségről úgy rendelkezett, hogy az a vádlottat terheli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 14 462 forint bűnügyi költség megfizetésére.

A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője felmentés végett fellebbeztek.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.131/2013/1-I. számú átiratában az ítélet tényállásának pontosítását és kiegészítését követően, annak helybenhagyására tett indítványt.

A Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezést a Be. 393. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.

A harmadfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen a vádlott és védője jogorvoslati nyilatkozatukat fenntartották.

Az ügyész is fenntartotta a helybenhagyásra irányuló indítványát.

A Debreceni Ítélőtábla a védelmi fellebbezést megalapozottnak találta.

A Be. 386. § (1) bekezdésének értelmében harmadfokú eljárásnak helye van akkor, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának eltérő rendelkezése a büntető anyagi jog szabályát sérti. Ez a feltétel a másodfellebbezés joghatályosságának, és nem az érdemi elbírálás alaposságának a kérdése, illetve feltétele. A Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon felmentett vádlottat bűnösnek mondta ki. Figyelemmel e feltétel bekövetkezésére, jelen eljárásban a vádlott és a védő fellebbezése joghatályosnak tekinthető.

A harmadfokú bíróság a felülbírálat során nem észlelt a Be. 399.§ (1)-(2) bekezdése szerinti feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést.

Az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett feltétlen vagy olyan relatív hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná.

A felülbírálat tárgya fő szabályként először az eljárási szabályok megtartása, azon belül is elsősorban a feltétlen, majd a relatív hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok megtartása, majd ezt követően a tényállás megalapozottsága. Rendes jogorvoslat esetében az eljárási szabályok megtartásának vizsgálatát egy vonatkozásban megelőzi a tényállás megalapozottságának vizsgálata. Az indokolási kötelezettség teljesítése ugyanis a megalapozott, illetve megalapozottá vált tényállás tekintetében vizsgálható.

A Be. 388. § (1) és (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.

A Be. 351. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le.

A elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében az ügyészség új tényt nem állított, és új bizonyítékra sem hivatkozott, mindössze az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta.

A 351. § (2) bekezdés a)-d) pontjai szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, ha a tényállás nincs felderítve, az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást vagy a tényállást hiányosan állapította meg, a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával, vagy az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.

A Miskolci Törvényszék másodfokú határozatában azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan. E részbeni megalapozatlanság a törvényszék álláspontja szerint abban jelentkezett, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített történeti tények ellentétesek a bizonyítás anyagával. E részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a Be. 353. §-a keretében bizonyítást foganatosított, kihallgatta sértettet, valamint és tanúkat, és ennek eredményeként a tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján azzal egészítette ki, hogy " vádlott a közte és sértett között kialakult szóváltás közben lakásának felgyújtásával fenyegette meg a sértettet".

Az így pontosított tényállást tekintette Be. 351. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásra irányadónak.

A másodfokú bíróság ezen eljárása azonban az eljárási törvény rendelkezéseibe ütközik. Az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenysége, illetve az általa megállapított tényállás a Be. 351-352.§ szabályaiból következően védett érték, amely csak szigorú szabályok szerint bírálható felül.

A tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be. 78. § (2) és (3) bekezdése adja, ami szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje; a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése, és védett a mikénti mérlegelése.