A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20983/2010/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.20.983/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Noll László ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r. és IV.r. felpereseknek a dr.Gyurity Bránkó ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Zala Megyei Bíróságnál 5.P.21.821/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.040/2009/6. számú közbenső ítéletével elbírált perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a jogtanácsos által képviselt Biztosító beavatkozott, a jogerős közbenső ítélet ellen a felperesek részéről 56. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, a 2011. március 9. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek és a beavatkozónak külön-külön 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A II.r. felperes élettársa, az I., a III. és a IV.r. felperesek édesapja, K.Zs. 2007. január 17. napján, T. külterületén lévő halastavaknál horgászás közben halálos áramütést szenvedett, amikor a karbonszálas horgászbotjával hozzáért a 7,8 méter magasságban lévő 20 kV-os közcélú villamos vezetékhez.

A felperesek a keresetükben hozzátartozójuk halála folytán őket ért vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az alperes, mint a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója megszegte a Magyar Köztársaság MSz. 453-87. számú szabványának az erősáramú villamos berendezések biztonsági tábláira vonatkozó előírásait, valamint az erősáramú szabadvezetékekre vonatkozó MSz. 151-1. számú szabvány rendelkezéseit, mert elmulasztotta a figyelmeztető táblák elhelyezését a nagyfeszültségű vezeték tartóoszlopain. A baleset - álláspontjuk szerint - azért következett be, mert néhai K.Zs. az alperes mulasztása folytán nem ismerte fel a veszélyhelyzetet; nem volt tisztában azzal, hogy magasfeszültségű vezeték alatt horgászik.

Az alperes és a pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító a kereset elutasítását kérte. Az alperes nem vitatta, hogy az oszlopokon a szabvány szerinti felfestés alig volt látható, azonban annak kopottsága - véleménye szerint - nem áll okozati összefüggésben a halálos balesettel. A baleset ugyanis azért következett be, mert az elhunyt mind a horgászati, mind a közcélú villamos műszaki berendezésekre vonatkozó biztonsági övezeti rendelkezéseket horgászás közben megsértette. Az elektromos vezetékek és berendezések veszélyes jellege olyan köztudomású tény, amelyet az elhunytnak is ismernie kellett. K.Zs. tevékenysége az alperes részéről elháríthatatlan volt, és kívül esett a veszélyes villamos üzemi tevékenységi körén.

Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperest 50%-os mértékű kártérítési felelősség terheli amiatt, hogy a felperesek hozzátartozóját halálos kimenetelű áramütés érte. Indokolásában megállapította, hogy a halálesemény közvetlen okozati összefüggésben volt az alperes veszélyes üzemi tevékenységével, mivel a haláleset azért következett be, mert az elhunyt horgászbotjával horgászás közben érintette a nagyfeszültségű vezetéket és így halálos áramütés érte. Az alperes a szabványok előírása ellenére nem gondoskodott arról, hogy az oszlopokon a veszélyt jelző figyelmeztetés jól látható, olvasható legyen; a baleset időpontjában nem volt olyan figyelmeztetés, amely a horgászok figyelmét a közvetlen életveszélyre felhívta volna. Mindezek alapján a balesetet nem elháríthatatlan külső ok idézte elő. Megállapította ugyanakkor, hogy az elhunytnak a magasfeszültségű vezetéket észlelnie kellett volna. Rámutatott arra is, hogy amennyiben a felperesek hozzátartozója a házirendet elolvasta volna, nagy valószínűséggel nem az adott helyen kezdett volna horgászati tevékenységbe. Az elhunyt a tekintetben is hibázott, hogy szénszálas összetételű horgászbottal tartózkodott a magasfeszültségű elektromos vezeték közelében. Az elhunyt a megfelelő körültekintést elmulasztva a kár bekövetkeztében közrehatott. A nagyfokú figyelmetlensége azonban mégsem vezethet az alperes felelősség alóli kimentéséhez, mivel a veszélyt jelző feliratok megléte esetén a horgásznak meg lett volna a lehetősége a veszély észlelésére, és a baleset részéről elkerülhető lett volna.

A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerinti tárgyi felelősség alól az alperes azzal menthette volna ki magát, ha bizonyítja, hogy a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan okból következett be. Az adott esetben vitathatatlan, hogy az elhunyt halálát áramütés okozta, azaz a károkozás a veszélyes üzemi tevékenység körén belül történt. Az elháríthatatlanság vonatkozásában nem a szabványoknak van jelentősége, hanem az üzem veszélyességének. Az alperes akkor mentesülhetett volna a helytállási kötelezettségétől, ha objektíve mindent megtett volna a veszély elhárítására, illetve objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége. Az alperesnek ezért minimálisan gondoskodnia kellett volna a veszélyhelyzetre való figyelmeztetésről, a figyelmet felhívó feliratok, illetőleg táblák kihelyezéséről. Ezt nem vitásan az alperes elmulasztotta, nem gondoskodott a táblák, jelzések karbantartásáról. Ugyanakkor a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján rámutatott arra, hogy a felnőtt korú, megfelelő ítélőképességgel rendelkező elhunytnak látnia kellett az oszlopokat, számolnia kellett azzal, hogy az azokon futó vezetékek akár magasfeszültségű vezetékek is lehetnek, de mindenképpen elektromos áram továbbítására szolgálnak. Tisztában kellett lennie az összeszerelt bot hosszúságával, annak összetételével, és azzal, hogy a hosszúság és az összetétel az elektromosság szempontjából önmagában is veszélyes lehet. A másodfokú bíróság a néhainak az ésszerűtlen, súlyosan gondatlan döntését egybevetve azzal, hogy az alperes ennek következményeit miként háríthatta volna el, indokoltnak tartotta az alperes kártérítő felelősségének 50%-ban történő megállapítását.

A jogerős közbenső ítélet "megváltoztatása" és az alperes 90%-os mértékű kártérítési felelősségének megállapítása iránt a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint az alperes, mint a fogyasztói vezeték üzemeltetője köteles lett volna az általa üzemeltetett vezetéket biztonságosan fenntartani, a karbantartási, javítási és felújítási munkákat időben elvégezni. Amennyiben az alperes az ellenőrzési tevékenységét nem mulasztotta volna el, észlelnie kellett volna, hogy a nagyfeszültségű vezeték oszlopain a veszélyhelyzetre történő felhívás olvashatatlan, lekopott. Hivatkoztak arra, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett károk megtérítése körében a közrehatás arányának megállapításánál szigorúbb mértéket kell alkalmazni a károkozóval, mint a károsulttal szemben, figyelemmel arra, hogy a fokozottan veszélyes tevékenység folytatása felróhatóság nélkül is megalapozza a felelősséget. Álláspontjuk szerint a bíróságok tévesen állapították meg, hogy K.Zs. felismerte a veszélyhelyzetet, és így számolnia kellett azzal, hogy az oszlopokon futó vezeték akár magasfeszültségű vezeték is lehet. Amennyiben ugyanis az elhunyt a veszélyt felismerte volna, nem horgászott volna a vezeték közelében. Egy villamosságban nem képzett személytől nem várható el, hogy a villamoshálózatot szakmailag be tudja sorolni, és a veszélyforrás mértékét ismerje. Álláspontjuk szerint a bíróságok helytelenül állapították meg, hogy a bekövetkezett halálos balesetért az alperes 50%-os mértékben felel. A felelősség megosztásánál nem vették figyelembe az alperes felróható magatartását, amely egyértelműen megállapítható, és túlzottan nagy hangsúlyt tulajdonítottak a néhai feltételezett könnyelműségének.